Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Various Artists
Kiadó: ZKP RTV Slovenija
Megjelenés: 2011
Játékidő: 53:32
Értékelés: 4/5
A Val 202 rádióadó projektjének negyedik válogatása, a „Val 011 – Imamo dobro glasbo” immár negyedik éve egymás után összegzi a szlovén zenei előadók alkotói pulzusát. Azokét, akiknek a legnagyobb szükségük van erre. Elvileg tehát a még be nem futott előadókét. Ezúttal a 2011-es évben. Míg az előző válogatás, a Val 010 már-már túlzottan sok teret adott a hip-hopnak és a dalszerző-énekesek műfajának, a Val 011 fordulatot hoz: olyan dalok felé, ahol a rock n’ roll eredetének esszenciája újra előtérbe kerül.
A válogatás születése azonban a vártnál is nehezebb volt. A zsűri, amely az elmúlt évben ötfős lett, a jelentkezési határidőt is kénytelen volt meghosszabbítani az érdeklődő zenekarok számára, mert eleinte túl kevés anyag érkezett ahhoz, hogy abból elég használható dalt lehessen kiválogatni a lemezre. A határidő meghosszabbítása után végül összesen 260 felvétel érkezett a Val 202 szerkesztőségébe különböző előadóktól, ami megmentette a helyzetet.
Az érdektelenség, az előadók bizonyos fokú apátiájának oka valószínűleg a társadalom általános lelkiállapotában keresendő. Nincs bizalom az államban, sem az intézményeiben, egyre kevesebb a bizalom az euróban, egyre kevesebb a hit abban, hogy valaha jobban fogunk élni. A dolgok évről évre rosszabbra fordulnak. A médiában ugyanazok az arcok bukkannak fel, a telezabált kullancsok, akik 20 év alatt kiszívták az országot a saját hasznukra, és győzködik a tömegeket, hogy ez jó volt, és hogy még további 20 évig, vagy tovább is így akarják csinálni. Ez a sok negatívum átszivárog a közélet különböző szféráiba, és igen: mi, szlovénok egyre kevésbé bízunk azokban, akik hozzánk szólnak. Pedig mégis. Minek ütnéd a kezet, amely etet? Ebben az esetben azt a kezet, amely irányt mutat, ad neked egyfajta minőségi „értékelést”, hogy legalább egy első előzetes érzésed legyen arról, hogyan reagál a környezet a zenei alkotásaidra.
A „Val 011” a mai napig kétségkívül a legjobb válogatás, amit a Val 202 a „Hočemo dobro glasbo!” sorozatban kiadott. Nemcsak az, hogy a zsűri visszatért a rockos alapozású dalok favorizálásához, hanem hogy az új válogatáson van a legtöbb ötletgazdagság mind a négy „Vales” kiadvány közül, és az előadók között is itt a legnagyobb a kifejezésmód változatossága. És ez nagyon-nagyon jó.
Az új „Val 011” válogatás is megerősíti, hogy a Val 202 szerkesztési politikája állandó maradt. Forgás a jól körülhatárolt műfaji keretek között. Ha erről a válogatásról kimaradtak a hip-hop irányába tett kitérők, a mérleg nyelve ezúttal a punk rock hagyományaira építő zenekarok, a jazz csírákkal megtámogatott kabaré-sanzonok, a több-kevesebb popos beütéssel megálmodott mainstream rockdalok javára billen, miközben a kapu végig nyitva marad a dalszerző-énekesek dalocskái előtt is. Mégis, e keretek ellenére a „Val 011” eddig a legjobban robban. Az Előadók kifejezésbeli, stilisztikai mérföldkövei több érdekességet hoznak, mint amire talán számítottunk.
Ez a válogatás is bizonyítja, hogy mi, szlovénok lelkünk mélyén szomorú nép vagyunk. A 15 dal közül mindössze kettő van, amely alapvető megszólaltatásában és a szövegek üzenetében is pozitív hangulatú (Alee – Le en dan és L.S.D. – Rit in srajca). Az Alee „Le en dan” című dala olyan szám, amelynek helyet kellene kapnia azokon a rádiófrekvenciákon, ahol a szlovén mainstream pörög. Kiválóan hangszerelt szerzemény, dallamos tömörségével elsőre betalál. Remekül producerelt, megőrzi az élőség elemét és a természetesen hangzó szerkezeteket. Mindehhez az okosan megfaragott, pozitív beállítottságú szöveg ad erőt. Nagyon szép rockos popdal. Az L.S.D. és a Rit in srajca című dala a kettőt összevetve a versszakokban jóval naivabbnak hat, a dal egésze pedig jóval kiszámíthatóbb. Az énekmegoldás közelebb áll az alternatív rock irányaihoz, még ha a dal hangszerelése pop elemekkel, reggae ritmussal van is megkenve, és egy rövid, de elmés gitárszólóval is szépen kiegészül.
A nyitó Mesto duhov a Bojler duótól már az elején a válogatás egyik legérdekesebb száma. Alternatív vibráció, elidegenedett, effektprotézisekkel vezetett, férfiasan üvöltő ének, amely sikeres megoldásokkal keresi a támaszt a masszívan gazdag hangfalhoz, programozott hurkokkal kiegészítve. Divatos, modern és alternatív. A Lei’yh, akik a név „mélyen elmés” voltából ítélve biztosan Gorenjska-beliek, érdekesen bontják ki a „Revolucija? Pa dež je napovedan” című alternatív rockdal eleinte közhelyesnek tűnő felvezetését. A hangzásvilág organikus építkezését helyenként szinte disszonáns basszusvonalak, valamint a beleélő és energikusan meggyőző énekmegközelítés erősíti.
Természetesen kabarés hangvételű kanconék nélkül nem megy. Várható húzás. Jana Sen és a Če vedel bi? Človek! „Kedves” alkotás, édesen búgó női hanggal, ütőhangszerekkel alátámasztva, a dalt pedig a tipikus közhelyességtől a beépített hegedű ötletes hangszerelése menti meg. Itt vannak a morgó Kill Kenny a Killing Time című számmal. Azt mondhatom, hogy a fiúk a két év alatt, mióta az első felvételeiket hallottam, kicsiszolták a saját hangzásukat. A válogatás egyetlen angol nyelvű szövegű dala. Sok a torzítás mögé bújás, az ének producerelését is beleértve, ami az egésztől elvesz valamennyit a „žmohtból”. Egyébként korrekt.
A fárasztó Areola a Navodila za ljubezen című számmal a kíséret hangszerelési ürességét az ének különleges megoldásával próbálja megmenteni, amely szinte kizárólag a mély, sípoló be- és kilégzések vastag rétegén keresztül szólal meg. Kevésbé érdekes dolog, amely akár önsorsrontó gondolatokig is elvihet. Rengeteg sztereó chorus effekttel. Az olyan esetek, amikor a rockolás mindenáron a pop felé kacsintgat, persze nem maradhatnak el. Itt van az Evil Eve „Ne bi, hvala” című, többnyire üres dala. Az énekesnő érinthetetlen vokális személyisége, amely „macskásan dorombolni” próbál, a versszakban a tehéncsengő ritmusa és a másik oldalon a gitárfrázis primitív megoldása között ragad. A White Stripes ezt jobban tudja. A refrénben pedig a dal táncolható elemét a tapsolás tartja fenn.
A retróvízió a rockban manapság egyre keresettebb. Az Obroč nevű garázsrockerek, akik a hetvenes évek hard rock klasszikusainak szép termését eresztették át a fülükön, pokoli gyorsasággal játszott hangsorokkal próbálnak tetszeni, amit valaha rég a Deep Purple tett népszerűvé. Az ének szó szerint elviselhetetlen, és egyenesen a világ valaha látott legdestruktívabb punk rock zenekarába illene. A zenekar nem titkolja a benne rejlő potenciált, de időre van szüksége, hogy kialakítsa a saját nyomvonalát, elsősorban pedig meg kell oldania az énekes helyének problémáját, aki a Najlepši ples című számban (tág értelemben) taszítóan hat. Persze a srácok egyértelműen bizonyítják, hogy szeretik a Bijelo Dugmét. A dalszerző-énekes Gorazd Lampe a Travnik in drevo című számmal sikeres pótlását hozza annak a dalnak, amelyet Matej Kranjc adott a „Val 010” válogatásra, mert az előadásmódja jóval hitelesebb és földközelibb a említett társánál.
A folk elem és a dalszerző-énekesi hagyomány kombinációja szívesen betalál. Ezt hozza ezúttal a Kiti zenekar Ljubezen című száma. Jóval kevésbé pajkosra sikerült, mint a világos kistestvére, az Uej Uej (Magdalenca) Katarina Juvančič és Dejan Papanja előadásában a 2009-es „Vales” válogatáson, különösen hűvös, törékeny és sóvárgó. Sikerült kísérlet. A Gustav Fevd a Jesen című számmal a válogatás egyik jobb dalát hozza. A hangulati hatások hasonlók ahhoz, amilyeneket a kranji The Tide a zenéjében felépít. Intelligens, üzenetben gazdag dal. Reméljük, hogy hamarosan közös albumot adnak ki, mert a Jesen a magával ragadó, szinte meditatív, mégis melankolikusan sóvárgó atmoszférájával sokat ígér. Kevésbé érdekes folytatást hoz az Amfibia az erőszakosan popos Kerubinnal. Ha az Amfibia a kétéltű kifejezése (átvitt értelemben a kétszínűé is), a Kerubin szó is ugyanilyen kétélű. Ha jobbról balra olvasod (vagyis „visszafelé”), a „Ni-burek” szópárt kapod. Az etno-folk dallamok és a táncos pop elem kombinálása, melankolikus zongorafátyolba burkolva kiszámíthatóan hat, ahogy egy átlagos eurovíziós slágernek is kiszámíthatónak kell lennie.
A válogatás egyetlen instrumentális száma, a Confuzit bizonyítja, hogy mi, szlovénok mindig is nagy érzékkel viseltettünk a jazz fúziója iránt. Ha a ritmusszerkezetet elektronikus dobütésekkel megerősítenék, és kontrasztosan feltekernék a fúvósokat, olyasmihez közelíthetnének, ami Miles Davis „TuTu” albumának idejéhez állna közel. Nagyon jó szám, bár steril produkcióval, de az elektronikának a Fuzit zenekarban fontos szerepe van. Itt vannak a Fury Walls, akik a Let You Go-val zárják a válogatást. Idézd fel a Blondie diszkóelemét. Az elektronikus szerkezetek minimalizmusa, amely a női ének köré simul, némi köszönettel tartozik a punk hajtásának, a nyolcvanas évek new wave-jének is. Globálisan semmi forradalmi, de a szlovén terület keretei között mindenképp érdekes dolog.
Ennyi. Gazdag, nemde? A „Val 011” olyan válogatás, amelyet kétségkívül érdemes megnézni. Mind a hangszerelés minőségében és az egyes előadók ötletmegoldásaiban, mind a 15 dal stílus- és műfaji elhatárolásában. Eléri a kívánt színességet, ami bizonyítja, hogy a szlovén zenei alkotás 2011-es évjárata (abban a sávban, amelyet a Val 202 rádiófrekvencia politikájának toleranciája kijelöl) minőségben kiemelkedik. Az !Imamo dobro glasbo projekt célja tehát e szó teljes értelmében elérte a célját. Reméljük, hogy a válogatásra bekerült előadóknak minél előbb sikerül stúdióalbumot kiadniuk, mert abból, amit a „Val 011” lemez összegez, sokat várhatunk.
Számlista
1. Bojler – Mesto duhov
2. Lei’yh – Revolucija? Pa dež je napovedan
3. Jana Sen – Če vedel bi? Človek!
4. Alee – Le en dan
5. Kill Kenny – Killing Time
6. Areola – Navodila za ljubezen
7. Evil Eye – Ne bi, hvala
8. Obroč – Najlepši ples
9. Gorazd Lampe – Travnik in drevo
10. L.S.D. – Rit pa srajca
11. Kiti – Ljubezen
12. Gustav Fevd – Jesen
13. Amfibia – Kerubin
14. Fuzit – Confuzit
15. Furry Walls – Let You Go
