Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Dubzilla
Kiadó: ZARŠ Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 62:17
Értékelés: 5/5
Az éleslátásnak olykor tényleg nincsenek határai. A Dubzilla különleges kollektíva, amely a szlovén föld egy „különleges” szegletéből bukkan elő. „Podgurja” – földrajzilag nagyjából a „Krka folyótól délre, egészen a Gorjanci lábáig” húzódó vidéket jelenti. A Dubzilla zenei értelemben önjáró, magából építkező csapat. Kifejezésmódjuk persze alapvetően az elálmosító reggae-ritmika ősforrásán nyugszik, ahol a visszhang szó szerinti értelemben is „visszhangos” szerepet kap. Igen. Ahogy a zenekar neve is sejteti, a dub zenéből indulunk ki.
A Dubzilla azonban saját, hiteles nyelvezetével még jóval, jóval távolabbra merészkedik. Hogy az érdekes kirakóban, amelyet a „Dubzilla” címû bemutatkozó lemezük sűrít össze – és amely számos műfaji forma agyafúrtan zseniális összefonására épül, amiért az ilyen expresszionizmus megérdemli az „art” előjelet –, minél nagyobb szabadságot harcoljanak ki maguknak azon az alkotói gyakorlótéren, amelyet ennek az öt zenésznek a virágzóan kreatív zsenije testesít meg, az elején teljesen kihúzták a kifejezőeszközök közül az éneket. Vagyis instrumentális lemezről beszélünk.
A több mint 62 perces album egy ezredmásodpercre sem tudja és nem is akarja untatni a hallgatót, ehelyett alkotói elméjének hihetetlen intellektuális rugalmassága nyűgöz le. A lemez minden dala önmagában lezárt, külön entitás, felismerhető hangulattal és a kvintett művészi éleslátásából fakadó, egyedi karizmával.
A hipnotikusan lomha, lágy, szerves hangzású ritmusokat a dinamikus basszus melege támasztja alá derekasan, és ezek a vázon hordozzák a vezérmotívumok légies, törékeny, kivételes keverékét. Ez dallamos szintetizátorfüggönyökre, egyszerű gitárfrázisokra épül, ebbe pedig rendkívül ragyogóan „beleevődnek” a hangzáshurkok mintái, amelyek erősítik és mélyítik azoknak az elkapott hangulatoknak a hatását, amelyeket a kvintett ki akar emelni. A Dubzilla nagyon egyszerűen építi a hitelességét: hagyja, hogy az alkotásban a puszta „feeling” vezesse.
Ezen az albumon nem fogynak el az izgalmas részek. Hallgatóként magatok is kénytelenek lesztek személyes kedvenceket választani rajta. Én csak a legérdekesebb pillanatokat emelem ki, a többit a lelketekre kötöm. Próbáljátok ki a lemezt, hallgassátok végig az elejétől a végéig, a CD-n szereplő számsorrendben, és engedjétek, hogy elsodorjon az áradat. Az album lényegébe sok cerebrálisan ezoterikus elem van beleszőve, ezért érdemes úgy élvezni, hogy teljesen kikapcsoljátok a „ratiót”.
A felvett „előadások”, „beszédek”, „megszólítások”, „felkiáltások” és társaik, amelyek beépülnek a dalok alapmotívumába, természetesen trip-hopos beütésre utalnak. A zenekar ezzel remekül bontja szét a dal alapmotívum-formáját sokarcú szerkezetté, amely teljesen kompatibilis együttélésben létezik! Ezek a húzások a legjobban a Krpan dab, a Tribe és a Rdeča kapica v linearni rotaciji című dalokban sikerültek, ahol a hangulatok szó szerint életre kelnek!
Ez a három dal a „szlovén módra” értett lucid szarkazmus elemét is sikeresen megfogja, amely most a Dubzilla kezében természetesen egyedi módon jelenik meg. A Krpan dab című számhoz a srácok egy páratlan ötletbe kapaszkodtak. A „dub krpanizálása” a zenekar egyik legőrültebb, ugyanakkor remekül kivitelezett ötlete a lemezen. A száj a rugalmas feszesség teljes lendületében szinte magától a fül felé nyúl, amikor egyszer csak felcsendül egy részlet Levstik Martin Krpanról szóló elbeszélésének felolvasásából, Janez Albreht színész előadásában, amelyet annak idején több részben vetített a tévé. A Tribe-ban Ivan Kramberger szólal meg, aki az önálló Szlovéniában a mai napig az egyetlen tisztességes politikus, aki nem tartotta féken a nyelvét, amit később sajnos az életével fizetett meg. A Tribe a zenekar tagjainak lázadása az általános elembertelenedés, a szlovén társadalom általános leértékelődése, valamint annak a szlovén államnak a lassú felbomlása és széthullása ellen, amelyet egykor mind olyan nagy reményekkel építettünk. Mintha hirtelen jeges lehelet csapna át az albumon, amely csontjaidig áthűt. Aztán itt van a végtelenül szarkasztikus Rdeča kapica v linearni rotaciji, amelyben a zenekar ismét zseniálisan építi be a zenei formába a Piroska és a farkas irodalmi felolvasásainak szereplőit megszólaltató, szlovén nyelvű mintákat.
A lemezt nyitó komor, kétperces bevezető, a Trial hamarosan valódi zionos ezoterikává oldódik, amely a hetvenes évek végének úttörő hangzásaiból örökölt szintetizátorfüggönyön hullámzik – ilyeneket használt már a legendás Miha Kralj is az „Andromeda” albumon. Ez élesen kontrasztban áll a ritmikával. A jugonosztalgia pillanatát a következő szám, a Zlatne stijene őrzi, ahol a zenekar a hangkép hátterének falához mandolinmintát használt (később a dalban könnyedebb szintetizátorfüggönyök váltják fel), a dal pedig rendkívül színes marad, és a kirakó minden darabja tökéletesen megfér egymás mellett. A záró részben torzított gitár is felmorajlik, természetesen eltorzított, fintorgó visszhangban, ami remekül viszi át a hangulatot egy új szintre. A Kvart a végén egészen vicsorgó rockerként megvadul!
Az „Od nič do neskončnosti” kivételesen szép vezérdallamot kínál a dal elején és végén, amely a melankólia és a felfedező kalandvágy elemét egyesíti, és erre épül maga a dal fő üzenete is. A beépített, két személy „beszélgetését” megidéző minták alapján arra lehet következtetni, hogy a zenekar a váltakozó áramú elektromos áram feltalálójának, Nikola Teslának mond köszönetet. Kiváló és egészen különleges szám az albumon. A hangulata tetőtől talpig briliánsan hat, és a hallgatót a zenekar zenei nyelvezetének egy különleges dimenziója felé viszi.
Elég volt a okoskodásból. Így is „vastag olvasmány” kerekedett belőle. Röviden: a „Pudgorski dub” szivárványosan színes zenei képeskönyv, amelyben a hangtáj megfestésének széles kontrasztspektrumú kifejezésgazdagsága kivételes. Mondhatjuk, optimalizált, a kvintett kivételes érzékével, amely finoman, filigrán módon kovácsolja egybe ezeket a kontrasztokat a tökéletes zenei szimbiózis rendkívüli szövetévé. Ennek külön karaktere, külön atmoszférája van, olyan, amilyet csak a Dubzilla tud meghatározni.
A „Dubzilla” bemutatkozó lemez az egyik legjobb album, ami 2011-ben Szlovéniában megjelent. Mindent tartalmaz, aminek egy jó albumban benne kell lennie. Alapvető szerzői éleslátást, egyértelműen kifejezett avantgárd hitelességet, nagy hatású hangulati állapotokat a lemez egyes pontjain, ahol a zenekar különleges, magára jellemző atmoszférát bontakoztat ki! A „Dubzilla” rendkívül könnyen befogadható album, amely játszva felizgatja a hallgató fantáziáját, ugyanakkor lenyűgöz a kvintett önjáró zenei intelligenciájának határtalan kifejezésbeli mélységével és szélességével, bizonyítva, hogy a zenei univerzum művészi szféráit még mindig lehet újradefiniálni. Az album rugalmas spontaneitással bontakozik ki, lágyan és teljesen tolakodás nélkül fűzi egymás után egy meghatározatlan zenei kaland kontrasztjait, amely új zenei utat definiál és tapos ki az „Artzilla” számára. Ne habozz a döntéssel, csatlakozz hozzá, hogy a maga, „legszabadabban szikrázó zenei koncepciójában” gazdagon megjutalmazzon.
Felállás
Luka „Singer” Švajger – gitár
Dejan „Sleyk” Slak – billentyűk, szintetizátor, sample-ek
Saša „Selyak” Serban – lemezjátszók
Črt „Krt” Zorko – basszusgitár
Tomaž „Buc” Rifelj – dob
Produkció
Miha Šajina
Számlista
1. Trial
2. Zlatne stijene
3. Krpan dab
4. Kvart
5. Tribe
6. Echoes
7. Steppa rulz
8. 0 -> ∞
9. Rdeča kapica v linearni rotaciji
10. Green Garden
