Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Unisonic
Kiadó: Ear Music Records
Megjelenés: 2012
Játékidő: 18:25
Értékelés: 3.5/5
Nos, íme egy új szuper power metal formáció. Teuton-német származású! Olyan zenészek építik, akik tulajdonképpen felelősek az európai power metal kialakulásáért. Rutinos öreg harcosok, akik többek közt a „Keeper-korszakos Helloweenből” érkeznek. Ők Kai Hansen és Michael Kiske, és ez valójában az első közös munkájuk egy igazi zenekaron belül azóta, hogy a nyolcvanas évek második felében szétváltak útjaik (Hansen a nyolcvanas évek végén alapította meg a Gamma Ray-t)! A csapat többi tagja sem kevésbé érdekes. A ritmusszekció a valószínűleg legkeményebb hard rock zenekarból érkezik, amely valaha Németország földjén létrejött: a Pink Cream 69-ből! Az amerikai basszusgitáros, Dennis Ward, aki egyben ennek az EP-nek a producere is, és a dobos Kosta Zafiriou, aki egyébként a Helloween menedzsere. Az, hogy Michael Kiske és Michael Weikath évek óta nem áll szóba egymással, tehát nem akadályozza, hogy olyan zenészek dolgozzanak együtt Michael Kiskével, akik így vagy úgy szorosan kötődnek a mai Helloweenhez. Az ötödik muzsikus a kitűnő svájci gitáros, Mandy Meyer, aki a múltban a svájci hard rock hősök, a Krokus és a Gotthard soraiban edződött, a legnagyobb nyomot pedig az Asia gitárosaként hagyta, az „Astra” (1985) című albumon. A zenekar már 2009-ben megalakult kvartettként, tavaly pedig Kai Hansennel bővült, és kvintetté nőtt. Meyer–Hansen: tehát álomkombináció a gitárok terén.
Amit ez a kis korong hoz, az nagyjából az, amit várunk tőle. Az első bemutatkozó dal egyszerűen az Unisonic címet viseli. Vagyis a zenekar nevét. Ebben a csapat megmutatja azokat a gyökereket, amelyeken a tagjai felnőttek. A versszakban nem lehet nem észrevenni a Deep Purple-párhuzamokat. A sorok vételének egyes módjai, sőt maguk a sorok sem titkolják, hogy a Stormbringer és a Speed King versszakaira támaszkodnak. Az átvezető rész ezután a klasszikus Helloween és a Gamma Ray mintájára, igazi dallamépítő manírban bontakozik ki, míg meg nem érkezik az egyszerű, mégis himnikusan magabiztos refrén! A Souls Alive hasonló fordulatokat követ, csak éppen mentes a Deep Purple-asszociációktól, a refrénje pedig leginkább a Gamma Ray, az Avantasia és az Edguy rajongóinak fog tetszeni, az utóbbi kettőnek persze annak köszönhetően, hogy Kiske hangja hasonlít Tobias Sammetére (Edguy).
A dalokat zamatosan fűszerezik remek szólók, Mayer és Hansen pedig természetesen a hangulat fokozásába is beleadnak apait-anyait, amikor a riffeket a német power metalra jellemző vonásokkal építik tovább; ezt nem is titkolják a riffekre „rápakolt” díszítő tercharmóniák. Ami a produkciót illeti, csak a Souls Alive-ot és az Unisonicot tudjuk megítélni, hiszen a My Sanctuary és az I Want Out (Helloween-feldolgozás) koncertverzió. Ha ott van a csapatban Dennis Ward, nincs mitől tartani. A hangzás ütősen eleven, tipikusan „wardos”, és a lényeg, hogy a basszusdobot taposó láb kiemelve szól, egyenrangúan tép a két gitár izzó teuton karakterével. A bónuszként ráadott I Want Out viszont jó fokmérő Michael Kiske hangjának állapotáról. A pasas jól tartja magát a legmagasabb fekvésekben is. Akárcsak a nyolcvanas években.
Az Unisonic olyan zenekar, amely a mai időkben betölti azt a űrt, amelyet a „Keeper-korszakos” Helloween hagyott. Persze messze nem ugyanarról a két zenekarról van szó, de az Unisonicnak Kiskével és Hansennel a soraiban most már minden jogos alapja megvan arra, hogy élőben játssza az első három Helloween-albumot. Ez üdvös tapasz mindazoknak, akik ma csalódottan várják, hogy a Helloween talán felébred alkotói és koncertbéli tespedtségéből. Persze még egy kicsit korai ahhoz, hogy teljes képet alkossunk, hiszen mindössze az EP három saját szerzeményére támaszkodhatunk, de az „Ignition” mindenesetre jó mutatója annak, ami ránk vár 2012 márciusában. Akkor jön ki ugyanis a zenekar stúdiódebütje.
Felállás
Michael Kiske – ének
Kai Hansen – gitár
Mandy Meyer – gitár
Dennis Ward – basszusgitár
Kosta Zafiriou – dob
Produkció
Dennis Ward
Dallista
01. Unisonic (03:25)
02. My Sanctuary (04:16)
03. Souls Alive (05:14)
04. I Want Out (05:32)
