Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Marillion
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 1991
Játékidő: 14:59
Értékelés: 4.5/5
A brit art rock-veterán Marillion a mára kultikussá vált „Holidays in Eden” (1991) második kislemezének a „No One Can” power balladát választotta. A szám a „Cover My Eyes” és a „Dry Land” – az említett stúdióalbum másik két kislemeze – mellett minden adottsággal rendelkezett ahhoz, hogy nagy rádiós sláger legyen, mégsem lett az, mert a grunge hirtelen berobbanása a kilencvenes évek elején alaposan összekeverte a lapokat, és érezhetően leszűkítette az art rock és a dallamos rock mozgásterét. Hiába volt a „Holidays in Eden” messze a legkommerszebb lemezük, a korabeli slágerlistákon nem kapta meg a megérdemelt elismerést. A zenekar tagjai ezen nem sokat görcsöltek, az EMI viszont természetesen krokodilkönnyeket hullatott.
Az AOR ízekkel fűszerezett „No One Can” a Marillion történetének egyik legszebb balladája, és valószínűleg a legpuhább alkotásuk, amely ambient jellegű szélességével nagyon közel kerül az időtlen „Easter”-hez, még ha tisztán szerelmes vallomásról van is szó – ilyen sok nem akadt a sokszínű pályájukon. H a szöveghez az ihletet nem sokkal azután kapta, hogy csatlakozott a zenekarhoz, és hazavágyott a feleségéhez és a lányához. Ennek a klasszikusnak a fő varázsa az egyszerű, szelíd dallamában rejlik, amelyhez hatalmas, dallamos refrén és kiegészítő vokális harmóniák társulnak. Mint az összes balladájuknál, a „No One Can”-ben sincs egy csepp émelygős giccs sem, hiszen a szerelmes szöveg intelligensen, tolakodás nélkül szólal meg. Valaki az EMI-nél a megjelenéskor azt is kijelentette, hogy kiugrik az ablakon, ha ez a szám nem lesz nagy sláger. Persze hazudott.
A CD-n, illetve a 12 collos bakelit B-oldalán két kísérőszám kapott helyet: a „Splintering Heart” klasszikus koncertváltozata és az „A Collection”, egy érdekes, kellemes akusztikus ballada. A szövege egy fickóról szól, akinek elég különc fétise volt: a (volt) nőiről mindig ugyanazon a helyen készített fényképeket, majd sorban beragasztotta őket egy albumba. Ennek a – mondhatni kissé perverz – témának ellenére a központi dallam, amelyet H bársonyos hangja köt össze, kivételesen gyengéden és ártatlanul cseng.
A „No One Can” a művészi kifinomultság tősgyökeres bemutatója, olyasmi, amit csak a legnagyobbak közé tartozó zenekarok képesek megteremteni – és a „legféltettebb brit zenei titok” kétségkívül közéjük tartozik. Ez a manapság elég ritka kislemez azon kevesek egyike, amelyeknek kötelezően ott a helye a Marillion minden hűséges rajongójának gyűjteményében.
Felállás
Steve Hogarth – ének
Steve Rothery – gitár
Mark Kelly – billentyűk
Pete Trewavas – basszusgitár
Ian Mosley – dob
Produkció
Christopher Neil, Rob Eaton és a Marillion
Számok listája
1. No One Can
2. A Collection
3. Splintering Heart (Live)
