Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Grand Illusion
Kiadó: AOR Heaven Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 56:04
Értékelés: 4.5/5
A svéd Grand Illusion hatodik stúdióalbuma egyértelműen a teljes pályafutásuk legjobb lemeze. A zenekar tagjai így vagy úgy már a nyolcvanas évek eleje óta aktívak a zenei életben, és 2010-ben ébredtek fel újra a „Brand New World” című visszatérő albummal, amellyel véget vetettek a hosszabb ideje tartó szünetnek. Mondhatni szolid, szép comeback-lemez volt, amiből viszont hiányzott egy csipetnyi plusz ahhoz, hogy újra meg újra a lejátszóba kerüljön a CD, és az emléke ne halványuljon el ilyen gyorsan.
A bevált AOR/melodikus rock vonal kovácsai persze zenei maximalisták, akik nem bízzák a véletlenre a dolgokat, és mindig a legtöbbet akarják kihozni a kreatív zenei tehetségükből! A „skandináv” zenei filozófia pedig nem tagadható le, akár egy Saab- vagy Volvo-motor. Tisztességes, és az egyetlen helyes út. A zenekar az új, „Prince Of Paupers” című albumhoz is megtartotta az együttműködést két rutinos zenei mesterrel: Tim Pierce-szel (Rick Springfield) és a világ egyik legjobb dobosával, Gregg Bissonette-tel!
A „Prince Of Paupers” kapcsán nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy az európai piacra szánt melodikus rock kiadványok spektrumában valahol azon a helyen foglal helyet, amelyet az új Treat album is elfoglalhatna, de arra még jó ideig, úgy egy évig türelmesen várnunk kell. Persze szó sincs semmiféle klónról! A „Prince Of Paupers” valójában újradefiniálja a Grand Illusiont, amely a produkció terén (nem a stílusban) ma közelebb áll a Treathez, mint az AOR-puristákhoz és honfitársaikhoz, a Bad Habithez. Az új albumon különösen a produkció felhúzott hangzása lep meg, amely közelebb hozza a fülhöz főleg a gitárriffeket, melyek az előző lemezen még kissé „lapítottak” az összképben.
Nem kerülgetem tovább a forró kását. A „Prince Of Paupers” az az album, amelyet a Grand Illusion már a „Brand New World”-del is keresett. Az utódlemezzel éppen azokban az elemekben léptek előre, amelyek az egyébként teljesen tisztességes elődből hiányoztak ahhoz, hogy az igazán „begyújtson”.
A „Prince Of Paupers” mindent tud. Rendkívül ihletett dalok sora, amelyek az AOR-ra jellemző sablon ellenére is kivételes rugalmasságot és színes változatosságot csikarnak ki a választott vezérmotívumokból! Ez igaz az ütős balladára, a So Faraway-re, amelyben a vezető gitárszólót a bolygó egyik legnagyobb gitárosa, őexcellenciája, a fenséges Steve Lukather játssza, éppúgy, mint a balladaszerű Believe In Miracles-re, egészen a sötét, „Rainbow-s” hangvételű Eyes Of Ice-ig.
Nem hagyhatjuk említés nélkül a tapasztalt veterán Tim Pierce és a tehetséges boszniai gitáros, Muris Varajič hozzájárulását sem! Mindketten remekül megtalálják a helyüket a megfelelő gitárfutamok lerakásában, amelyek a szólókban mélyítik a drámai színpadiasságot, és kivételesen dinamikus áramlást és kompaktságot adnak a daloknak. Ezeket a dalokat egy rendkívül pompázatos, bombasztikus, ünnepélyes drámai fátyol lengi be, amely többnyire pozitív, optimista irányba mutat. Ez az érintés az album első felében lobban fel a legmeggyőzőbben és legintenzívebben, a Grand Illusion pedig a lemez vége felé tér vissza ilyen hangulatokhoz a nagyszerű On And On-nal, amelyet a nem kevésbé lenyűgöző, „Toto-s lendületű” Under The Wire még tovább mélyít.
Ez az album rendkívül kontrasztos intenzitást ér el. A vezető, dallamosan tiszta, széles terjedelmű énekhangot kísérő vokális harmóniák, melyeket mindkét énekes hozzátesz, hajszálpontosra vannak optimalizálva, és a „csiszoltság” tökéletességében ideális példát mutatnak más zenekaroknak, amelyek az igazi AORos arcukat keresik! A kontrasztokat a ritmusszekció remekül kiemelt hangzásszerkezete mélyíti. A meleg, tömör basszus (amely a dalokban további dallamszerkezetek kiváló érvényesítését testesíti ki) és a dobok bástyájának mindig megbízható bajnoka, Gregg Bissonette dinamikus dobos „stampedója” közötti párbeszéd ezúttal egyenrangú elem, amely a mérleg nyelvét afelé billenti, hogy a „Prince Of Paupers” az egyik legerősebb AOR-kiadvány, amely 2011-ben Európában megjelent. Az ünnepélyes pompa megragadott érintése ezen az albumon kivételes, a bőr alá hatolóan intenzív, a dalok pedig azonnal szikráznak. Elsőre.
A Grand Illusion fejlődése az elmúlt két évben a honfitársaik, a Work Of Art zenei kifejezésmódjának fejlődésére és megújulására emlékeztet. A két zenekar tulajdonképpen az utolsó stúdiókiadványával 2011-ben elérte az igazi AOR-os, dallamosan pompázatos tökély csúcsát. Mindegyik a maga útján. A „Prince Of Paupers” után az utód lesz az igazi próba: kiderül belőle, hogy a Grand Illusion képes-e tartani azt a magas színvonalú kifejezésmódot, amelyet az újonnan megtalált inspirációval ebben az új korszakban elért a „Prince Of Paupers”-szel. Többet a zenekartól semmiképp sem lehet elvárni, az album előtt pedig a mai napig mélyen meghajolt az AOR és a melodikus rock európai vonalának minden igazi rajongója.
Felállás
Peter Sundell – ének, vokál
Per Svensson – ének, vokál
Anders Rydholm – billentyűk, ritmusgitár, basszusgitár
Gregg Bissonette – dobok
VENDÉGZENÉSZEK:
Steve Lukather (szóló, Toto) – gitárszóló a 4. dalon
Jay Graydon (Airplay, Planet 3) – gitárszóló a 2. dalon
Tim Pierce (Rick Springfield) – ritmusgitárok és gitárszólók az 5., 6., 8., 9., 10. és 12. dalon
Muris Varajic – gitárszóló az 1., 3., 7., 9. és 11. dalon
Robert Sall (Work Of Art) – gitárszóló a 13. dalon
Paul Buckmaster – zenekari hangszerelés, szintetizátorok az 1. dalon
Kjell Klaesson – akusztikus gitár a 9. dalon
Staffan Stavert – billentyűk a 10. és a 13. dalon
Produkció
Anders Rydholm
Dallista
1. Gates Of Fire
2. Better Believe It
3. Prince Of Paupers
4. So Faraway
5. St. Teresa’s Love
6. Through This War
7. Eyes Of Ice
8. Gone
9. Believe In Miracles
10. On And On
11. Under The Wire
12. Winds Of Change
13. Not For Sale*
*… bónuszdal a japán piacra
