Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Marillion
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 1989
Játékidő: 13:07
Értékelés: 4/5
A Marillion ötödik albumán, az 1989-es „Seasons End”-en található klasszikusok közül a „The Uninvited Guest” mondja el szövegével a legjobban, milyen érzések kavarogtak a még pirospozsgás újonc énekesben, Steve Hogarthban, amikor megérkezett ebbe a legendás progresszív rock zenekarba.
A fent említett stúdiómestermű második kislemeze pop-rockos hangulatú szerzemény, amelyben összehangoltan váltakozik a nyugodt és az ütősebb ritmus, Rothery súlyos gitárriffjeire és Hogarth drámai, magabiztos énekére építve. A karizmatikus énekes a szarkasztikus szövegen keresztül kiválóan beleéli magát a „meghívatlan vendég” szerepébe, és bebizonyítja, hogy a híres elődnek, Fishnek teljesen egyenrangú utódja. Rothery a végén ismét előrukkol a rá jellemző szellemes gitárszólóval, és ezzel zárja le ezt a szolid szerzeményt.
Akárcsak a „Seasons End” szövegeinek többségét, ezt is Hogarth barátja, John Helmer írta, akit az EMI Fish távozása után tett meg fő szövegírónak. Elmondása szerint a „The Uninvited Guest” szövegének fő ihletője az AIDS-problematika volt, amely a liberális hetvenes évek végét követően a nyolcvanas évek közepén hirtelen bizalmatlansági hullámot indított el az „idegenekkel” szemben, az asztalnál éppúgy, mint az ágyban, ezt pedig a konzervativizmus előretörése is tovább erősítette. A „The Uninvited Guest”-hez promóciós videó is készült, meglehetősen szellemes és allegorikus tartalommal: gospod H meghívás nélkül lép be egy titokzatos, látszólag elhagyatott házba, a zenekar többi tagja pedig afféle szigorú bírákként figyeli.
Nem kizárt, hogy egy ilyen forgatókönyv hátterében az ő álmai álltak, amelyek logikus termékei voltak annak az aggodalomnak, hogyan fogadják majd a zenekar tagjai és főként a rajongók. A Marillion addigi közönsége ugyanis H érkezése után, amelyet szakítás követett a neo prog rockkal, két táborra szakadt: azokra, akik nem tudtak megbékélni Fish távozásával és az új irányvonallal, valamint azokra, akik érdeklődéssel és lelkesedéssel fogadták az új énekest, aki kedvenceiket a még felfedezetlen zenei horizontok felé vezette.
A 12 hüvelykes bakelitváltozat B-oldalán, illetve a CD-kiadáson bónuszszámként ott van a „The Bell In The Sea” is, egy érdekes, erősen ambiens vonalú darab, amely ritmusában már afféle előfutára a zenekar későbbi pop-rockos kísérleteinek. Mellette szerepel a „The Uninvited Guest” 12 hüvelykes változata is, amely még pop-rockosabban szól, ambiens kifejezőerőben viszont némileg elmarad a klasszikus „végleges” verziójától.
Gospod H a Marillionhoz talán tényleg meghívatlan vendégként érkezett, de kevesebb mint egy év alatt a legendás art rock formáció igazán szívesen látott házigazdájává vált. Hamarosan egyenrangú ötletgazdaként, zeneszerzőként és szövegíróként is érvényesült, az art rock zászlóvivőit pedig sikeresen elvezette egy teljesen új alkotói korszakba.
Felállás
Steve Hogarth – ének
Steve Rothery – gitár
Mark Kelly – billentyűk
Pete Trewavas – basszusgitár
Ian Mosley – dob
Produkció
Marillion és Nick Davis
Számlista
1. The Uninvited Guest (12″ version)
2. The Uninvited Guest (7″ version)
3. The Bell in the Sea
