Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Pratt, John
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2011
Játékidő: 60:12
Értékelés: 4.5/5
John Pratt kiváló amerikai énekes, hangszerelő, zeneszerző és producer, aki először a nyolcvanas évek sikeres melodikus hard rock csapatának, a Roxbury Drive-nak a frontembereként hívta fel magára a figyelmet. Később, a kilencvenes években énekesként három albumot adott ki a Firefly-jal is. Bár már évek óta a filmzenéknek szenteli magát, tavaly időt szakított rá, hogy átvizsgálja poros archívumait, ahol gondosan őrizte zenei ötleteinek jegyzeteit. John 25 kész dalt tartogatott, ezek közül az albumra csak 13-at válogatott be. A legjobbakat, természetesen. Az egyik kulcsfontosságú tényező, amely Pratt döntését befolyásolta, hogy a dalvázlatokat a végleges formáig vigye, majd önálló stúdióalbumként adja ki, valójában régi kollégája, Phil Quartararo, az EMI Records egykori főnöke iránti lelkesedés volt: Quartararo egy alkalommal meghallgatta a „Turn The Page” leendő számainak ötletverzióit.
Mivel a férfi „fejjel és szakállal” maximalista, semmit sem hagy a véletlenre, amibe belefog. Az albumhoz számos neves zenészt hívott meg közreműködni, akik ismert előadókkal dolgoznak együtt. Csak néhányat említve közülük: Cher, Toto, Tom Petty, Black Crowes, Vixen, Greg Rollie (ex-Journey), Don Henley (Eagles), Jean Luc Ponti, Foreigner. A zárómixet Pratt régi kollégájára, Ryan Greene-re bízta, akivel egykor a Roxbury Drive-ban dolgoztak együtt. Greene az album hangzásának minden részletét csillogásig csiszolta. A magas színvonalat, amelyet Greene képvisel, az is megerősítette, hogy épp a „Turn The Page” keverése idején kapta meg a Los Angeles Music Awards díjsorozat rangos „2011 producere” díját.
A „Turn The Page” végig a melodikus rock és a pop közötti vékony, láthatatlan határvonalon egyensúlyoz. A mérleg nyelve az albumon folyamatosan billeg az egyik és a másik műfaj felé. A Yin Yang refrénje a legrockosabb kontúrokat örökölte az album dalai közül. Az alapritmusokat időnként bőségesen megtámogatják az ütőhangszerek élénk alritmusai, a basszusgitár pontosan jó erősségre van belőve, így meleg, organikus lüktetést és határozott alapot érzel. Az organikus, akusztikusan csengő rétegek beépítése adja az albumnak a tökéletesség záró kontúrját. A dalok vezérdallamai közötti kontraszt árnyalatokban rendkívüli, a refrénekben a crescendóval felépített hangulatfokozások ravaszul kivitelezettek, és tökéletesen betöltik a funkciójukat. Pratt, aki hangszínében olykor a Danger Danger énekesére, Ted Poleyra emlékeztet, az előadásban érzéki, intim és mélyen személyes vallomásos. Pontosan azt hozza, amit minden önálló stúdióalbum megkövetel, ha a főszereplő zenész és nem zenekar.
A kiváló zenészek színes csapata ráteszi erre a pop-rock varázslatra a kiváló hangszerelés semmi mással össze nem téveszthető érintését. Ez arra utal, hogy az album alapvető zenei irányának egy kicsit „kiterjesztett” változatában ezek a zenészek nagyszerűen megértenék egymást akkor is, ha a dalok magjához enyhe jazzes fűszereket kellene adagolniuk. A hangzáselemek ez a remek összhangja talán a záró, ünnepélyes balladai hangvételű Still Here-ben fejeződik ki a legintenzívebben és legoptimálisabban. Ebben egyedülálló drámai hangulatfokozás van, mozgalmas hangszereléssel, vonósokkal megspékelve, a gitárfutamok kiváló átvezető díszítéseivel, amelyektől maga Neil Schon (Journey) sem szégyenkezne, a klasszikus zongorakíséret egyértelmű karakterével, a háttérvokálok ízlésesen beépített harmóniáival, amelyek az album csúcspontját éppen a lezárásnál teremtik meg!
A „Turn The Page” mindig úgy hallgatandó, hogy időt szánsz rá, hiszen a stúdióbeli hangzási tökéletesség példája, amely a hangszerelés és a szerzemények alapkarakteréből áradt ki. Sehol semmi tüntetőség, csupán az ideális arány keresése, az egyes építőelemek egyensúlyban való együttélése, a teljesen sűrített, háromdimenziós hangkép, a gazdag hangpaletta kristálytisztán hallható árnyalatai, amelyeken természetesen Pratt kiváló énekes előadásának vallomásosan mély, személyes karaktere uralkodik. Pratt technikailag nem a legtökéletesebb énekesek közé tartozik, de ez nem számít, amíg az előadása, különleges hangszíne az érzések sorjázásában hiteles és igaz. Márpedig éppen ennek megvalósulása hozza az albumnak a legtöbb győztes pontot. A „Turn The Page” a melodikus rock gurmanjainak íródott.
Felállás
John Pratt – ének, billentyűk
John Thomas – gitár
Ron Wikso – dob
Wally Minko – zongora
Michael Alemania – billentyűk
Lance Morrison – basszusgitár
Chris Trujillo – ütőhangszerek
Angela Alemania – háttérének
Deena Russo – háttérének
Kira Alemania – háttérének
Ira Glansbeek – cselló
Erlinda Romero – hegedű
Justin Pratt – hegedű
Produkció
Ryan Greene
Számlista
01. Take Me There
02. Searching For the Answer
03. Turn the Page
04. Never Said Goodbye
05. Naivete’s Ball
06. Forgive Me
07. If What It Takes
08. Trust Your Feelings
09. One Silent Voice
10. I Will, You Won’t
11. Hold Me
12. Yin Yang
13. Still Here
