Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Marillion
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 1985
Játékidő: 9:48
Értékelés: 5/5
A „Kayleigh”, a monumentális „Misplaced Childhood” (1985) első kislemeze a brit progresszív rock-legenda, a Marillion legnagyobb slágere és legismertebb dala. Ezt a csodálatos, vallomásos szerelmes balladát a karizmatikus frontember, Fish a számos kudarcba fulladt kapcsolatának ajánlotta, és hatalmas kereskedelmi siker lett belőle: az egyébként mindig igen újító és ambiciózus zenekart váratlanul a nyolcvanas évek legsikeresebb rockelőadói közé röpítette a sztratoszférába. A korabeli slágerlistás helyezéseket tekintve a mai napig ez a legsikeresebb kislemezük. A jó népszerűsítésről a BBC Radio 1 is aktívan gondoskodott. A hazai brit listák mellett kiemelkedően szerepelt Írországban, Franciaországban és Norvégiában is, ahol a legtöbbet hallgatott tíz dal közé került, az Egyesült Államokban pedig a mai napig ez az egyetlen daluk, amely beverekedte magát a „top 100”-ba, ami a progresszív rockra egyébként teljesen süket amerikaiaktól mindenképpen számottevő teljesítmény.
A „Kayeligh” természeténél fogva rendkívül finom hangvételű power ballada, amelyben Fish felidézi az első szerelmét, majd az azt követő boldogtalan kapcsolatokat is. Steve Rothery felejthetetlen nyitó gitárriffjével, Kelly dinamikus szintetizátorbetéteivel és Fish romantikus hangjára épülő, kifejezetten dallamos refrénjével technikai és érzelmi oldalról is a mai napig magával ragad, ezért teljes joggal érdemelte ki a nyolcvanas évek egyik legnagyobb slágerének rangját.
A promóciós videóban Fish a berlini fal mentén sétál, ami logikus helyszín volt, hiszen a „Misplaced Childhood” Berlinben készült. A klipben feltűnik a német Tamara Nowy, Fish későbbi (mára már rég volt) felesége, valamint Robet Mead, az a kisfiú, aki a „Misplaced Childhood” borítójának, továbbá a „Kayleigh”, a „Lavender”, a „Heart of Lothian” és a „Welcome to the Garden Party” kislemezeknek is főszereplője.
A legmókásabb adalék, hogy az örökzöld hatalmas sikere drasztikusan megnövelte a Kayleigh név népszerűségét a brit újszülött lányok körében. 1985 után ugyanis 96%-kal nőtt az ilyen névadás. 1997 óta a harminc legnépszerűbb skót lánynév között szerepel, Walesben és Angliában pedig a hetvenöt legkedveltebb közé tartozik. Bár Fisht a dal címénél egy egykori szerelme, Kay Lee neve inspirálta, a szöveg írásakor valójában az összes korábbi, tönkrement kapcsolatára gondolt, és a dalt azoknak ajánlotta.
A kislemez 12 hüvelykes verzióján található még a „Kayleigh” alternatív változata és a „Lady Nina”, amely később önálló kislemezként is megjelent, kizárólag az amerikai piacra szánva, pedig ezt nem érdemelte meg, hiszen a Fish-éra legrosszabb dalának egyik fő várományosa. A ritmusgép egyszerűen nem illik a Marillion hangzásába.
A „Kayleigh” örökzöld, amelyet sokan ismernek azok közül is, akiknek a Marillion zenéjéről vagy úgy általában a progresszív rockról fogalmuk sincs, vagyis rengeteget tett az egyébként a nyolcvanas években viszonylag kifulladt műfaj ismertségéért. A slágerek a prog rock-zenekarok számára általában kétélű fegyverek, hiszen gyakran ártanak az addig kivívott hírnevüknek, de a „Kayleigh” ebből a szempontból teljesen más tészta, mert több mint sikeresen egyesíti a legendás formáció kereskedelmi és progresszív erejét.
Felállás
Fish – ének
Steve Rothery – elektromos gitár
Mark Kelly – billentyűs hangszerek
Pete Trewavas – basszusgitár
Ian Mosley- dob
Produkció
Chris Kimsey
Számlista
1. Kayleigh (Alternate Mix)
2. Lady Nina
3. Kayleigh (Extended Version)
