Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Marillion
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 1991
Játékidő: 13:41
Értékelés: 4.5/5
A brit art rock óriás, a Marillion a kilencvenes évek elején a kiváló „Holidays in Eden” (1991) albummal viszonylag radikális stílusváltásra szánta el magát, és ebben az időszakban került karrierje során a legközelebb ahhoz, amit általában pop rocknak hívunk. A fordulatban nagy szerepe volt a még mindig viszonylag frissen „beházasodott”, karizmatikus énekesnek, Steve Hogarthnak, aki innentől kezdve nemcsak kiváló énekesként, hanem sokoldalú zenészként is megmutatta magát: kiválóan érzett rá a dalszerzésre, ráadásul szilárd kiegészítő billentyűsnek bizonyult az elektromos zongorán. Ez nem is volt túl nagy meglepetés, hiszen szakmai zenei pályáját a The Europeans billentyűseként kezdte. Újhullámos/pop-rockos múltjával egyúttal kulcsszerepet játszott a nagy hangzásbeli változásokban, és abban, hogy gyakorlatilag egy teljesen új zenekar született.
A fenomenális pop-rockos dal, a „Cover My Eyes (Pain and Heaven)” valószínűleg a zenekar történetének legkommerszebb szerzeménye, amelyben ritmikus-ambientális áthallások fedezhetők fel néhány nyolcvanas évekbeli U2-szám felé, főleg pedig a Pink Floyd klasszikusa, a „Take It Back” irányába, még ha az csak három évvel később született is meg. Ezt választották a „Holidays in Eden” első kislemezének. H úr a „Cover My Eyes” eredeti változatát „Simon’s Car” címmel még korábbi zenekarának, a How We Live-nek írta. A klasszikus fő csemegéje rendkívül érzéki, ultradallamos refrénje a remek kiegészítő vokális harmóniákkal, valamint a misztikus, vágtázó ritmus a kifinomult gitárriffelés társaságában. Szövegileg a popkultúra szépséges és végzetes nőiről szőtt mindenféle fantáziákra utal, ami a promóciós videóból is kiolvasható, amelyben nem hiányoztak a hosszú női lábak. Manapság egyenesen hihetetlennek, szinte bűnnek tűnik, hogy ez a kiváló szám nem lett sokkal népszerűbb, és nem hozta meg a zenekarnak a megérdemelt világsikert. Ennek valószínűleg leginkább a grunge kilencvenes évek eleji felemelkedése és a dallamos rock/AOR hanyatlása volt az oka, vagyis egész más lett volna a történet, ha a dalt csak úgy két évvel korábban veszik fel.
A „Cover My Eyes” kislemez 12 colos bakelit-, illetve CD-változatán helyet kapott a „How Can It Hurt” is, egy szilárd, ütős, kemény rockos szerzemény morgó riffekkel és drámai felhanggal, valamint „The Party”, amely a „Holidays in Eden” rendes számlistáján is megtalálható. A „The Party” H lírai emléke a gyerekkora tinibulijairól. Ez is teljesen rendben lévő dal, amely a nyugodt felvezetés után energikusabb, ambientális irányba fordul, ahol a hatalmas énekes interpretációt dallamos billentyűs- és gitárszólamok kísérik. A második részben kiváló kontrasztot ad az elágazó gitárszóló és Mosley dobjainak drámai átmenetei, amelyek tovább fokozzák az összhangulatot.
A „Cover My Eyes”, a legérzékibb fantáziák végső pop-rockos kinyilatkoztatása azon rádiós slágerek egyike, amelyek sosem lettek azzá, pedig kiérdemelték volna. A Marillion-klasszikusok egyike, amelyek a neo prog rockkal való szakítás után H korszakában segítettek újradefiniálni a hangzásukat, és többé-kevésbé előrevetítették a további művészi irányukat, ezért a zenekar tagjai még ma is jól tudják, mekkora értéke van.
Felállás
Steve Hogarth – ének
Steve Rothery – gitár
Mark Kelly – billentyűk
Pete Trewavas – basszusgitár
Ian Mosley – dobok
Produkció
Chris Neil
Számlista
1. Cover My Eyes
2. How Can it Hurt
3. The Party
