Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Rush
Kiadó: Mercury Records
Megjelenés: 1989
Játékidő: 74:22
Értékelés: 4/5
Az „A Show Of Hands”, a kanadai art rock óriás Rush harmadik hivatalos koncertlemeze, folytatja a zenekar két korábbi live albumának hagyományát. Megjelenésével lezárul a együttes nyolcvanas évekbeli fejlődési korszaka, amelyben a szintetizátorok egyenrangú, helyenként egyenesen domináns szerepet kaptak a szerzemények hangszerelésében, az elektromos dobok használata pedig egyre gyakoribbá vált. A koncertlemez után a Rush ismét átalakult, újra a saját zenei víziójának megfelelően, ezt pedig még 1989-ben megerősítette az új stúdióalbum, a „Presto”.
Az „A Show Of Hands” a két turné rövidített összefoglalója: az 1986-os, a „Power Windows” (1985) című albumot népszerűsítő turnéé, majd az 1988-as, a „Hold Your Fire” (1987) című lemezt népszerűsítő körúté. A koncertalbummal egy időben koncertvideó is megjelent VHS-kazettán, amelyen még több anyag szerepel, mint a hanghordozón (az akkori kettős bakelitlemezen). Mindkét kiadvány később újra napvilágot látott. A bakelitet CD-kiadás váltotta fel, a VHS-kazetta tartalma pedig előbb DVD-n jelent meg, a 2006-os, „Rush Replay X 3” című háromlemezes DVD-készlet részeként. Alig egy évvel később az „A Show Of Hands” önálló (egylemezes) DVD-ként is megjelent. Érdekességként érdemes megemlíteni, hogy 1989-ben a kettős bakelit mellett lézerlemezen is kiadták a koncertalbumot, amelyre felkerült a Lock And Key című szám is (a számlistán közvetlenül a Force Ten után), és amely semmilyen más hang- vagy audiovizuális hordozón nem található meg. Sem az első hivatalos kiadáson, sem a későbbi „újrakiadásokon”.
A „Three Stooges” bevezető „jingle-je” után, amellyel a Rush a két turné legtöbb koncertjét megnyitotta, a zenekar a „Power Windows” lemezről a The Big Money indulójával csap le, amelynek színpadi változata azonnal ledöbbent azzal, mennyire pontosan követi a stúdióeredetit. A kristálytisztán definiált hangzás, amely egy koncertverzióhoz képest szinte már túl tökéletes, az első pillanattól jelen van a lemezen. A zenekar hangzását ezúttal háromdimenziósan szembeállító fő építőelemek a vijjogó visszhangeffekttel vezetett Lifeson-gitár, Neal Peart elektromos dobjai és természetesen Geddy Lee szintetizátorainak nélkülözhetetlen hatása. Bár Geddy végig mesterien tölti ki a rendelkezésre álló teret a basszusgitárral, a dallamalkotáshoz született érzékével, és basszusjátékának energiája világosan, félreérthetetlenül jelen van, a basszusgitár hangja a produkcióban mégis kissé „túl vékonynak” hat. De ennél jobb benyomás aligha születhetett, tekintve azt a zenei irányt, amelyhez a Rush akkoriban tartotta magát. Az énekteljesítmény viszont egyszerűen kiváló.
Az összhangzás inkább hideg, mint meleg, főleg azért, mert nem érezni igazi interakciót a közönség és a zenekar között. Persze ez az interakció ott volt a helyszínen, de a hanghordozó nem erősíti fel olyan hatékonyan, mint a zenekar két korábbi koncertlemeze. Mindaz, ami a közönségből megmaradt, a szünetekben él tovább: egy nagyon távoli, de eufórikus és egybeolvadó stadionüvöltés.
A Witch Hunt, a szintis korszak előtti Rush egyik ritka emléke, átöltözötten hat, és az 1989-es Rush-fejlődési ponthoz igazodva, teljesen modernizált hangzásban a lemez többi anyagába több mint hatékonyan illeszkedik. A vezérdallamok karaktere alapján a „Moving Pictures” (1981) említett szabványa adja a koncertlemez legsötétebb pillanatának hangulatát. Érdekes, hogy a lemez kiadásakor a Rush úgy döntött, a Closer To The Heart klasszikus kerül fel az albumra, pedig stílusban sokkal jobban illett volna a Tom Sawyer, amely egyébként szintén szerepelt mindkét turné repertoárján. A Closer To The Heart sehol sem gyújt olyan meggyőzően, mint klasszikus előadásában az „Exit… Stage Left” (1981) albumon.
A lemezen külön ki kell emelni a „Grace Under Pressure” (1984) című album klasszikusát, a Red Sector A-t, amelyben az „A Show Of Hands” változatán különösen hangsúlyos a ritmusalapot adó programozott hurok, ez mélyíti a dal erősen vibráló hangulatát. A szám a kívánt drámai hangulat megteremtésében még a stúdióeredetinél is nagyobb hatást ér el, zenei és szövegi üzenete pedig az érzések egymásutánjában különösen intim módon szólítja meg a hallgatót.
Az „A Show Of Hands” ideális ajándék mindazoknak, akik szeretik a Rush hangzásvilágát, és akik a zenekar 1982 és 1987 közötti stúdiókiadványainak korszakát kedvelik. A The Big Money, Subdivisons, Marathon, Force Ten, Mytic Rhythms, Mission, Time Stands Still, Distant Early Warning, Red Sector A és a többi szám színpadi újradefiniálása hangzás és előadás tekintetében optimálisan kerül közel a hallgatóhoz. Aki érti a nyolcvanas évek Rush-korszakát, az nem a hangzás „melegségét” fogja keresni, amelyet a letisztított, rockosra felhúzott gitárhang, a klasszikus dobfelszerelés és a közönség közelről hallható reakciói teremtenének meg. A lemez hangzása tehát tökéletesen a gurmándok fülére van szabva, és mindenkiére, aki a nyolcvanas évek Rush-korszakát a zenekar pályájának első helyére teszi. Ebbe a produkcióba és hangszerelési módba természetesen Geddy frenetikus énekstílusa sem illene bele, amelyet az énekes már azelőtt elhagyott, hogy a Rush belépett volna a szintis korszakba!
Az „A Show Of Hands” kiváló koncertdokumentum, amely „válogatásként” előzetes, ideális iránytűül szolgálhat ahhoz, hogy félreérthetetlen betekintést nyerj a zenekar nyolcvanas évekbeli szintis korszakának esszenciájába, és első „bepillantást” ad abba, mire számíthatsz a „Signals”, a „Grace Under Pressure”, a „Power Windows” és a „Hold Your Fire” albumokon. Hozzáteszem, hogy éppen ezeken a lemezeken virul különösen (a zenekar teljes diszkográfiáját nézve) az a született érzék, amellyel a Rush a tiszta, ütős és fülbemászó dallamosságot az art rockos „különcséggel” ötvözi, és amely a zenekart a rockbolygó különleges helyére emeli. Mivel az „A Show Of Hands” a zenekar 1982 és 1987 közötti stúdiómunkáit foglalja össze, az albumon sok stílusbeli megértés marad a számok között, ezért hihetetlenül hallgatható kiadvány, amely ugyanakkor folyamatos zseniális és egyedülálló Rush-művészettel ámítja el a hallgatót.
Felállás
Geddy Lee – basszusgitár, szintetizátorok, ének
Alex Lifeson – gitár, szintetizátorok
Neil Peart – dobok, ütőhangszerek
Producer
Rush
Számlista
1. Intro (0:53)
2. The Big Money (5:59)
3. Subdivisions (5:22)
4. Marathon (6:39)
5. Turn the Page (4:41)
6. Manhattan Project (5:18)
7. Mission (5:46)
8. Distant Early Warning (5:15)
9. Mystic Rhythms (5:32)
10. Witch Hunt (Pt. III of Fear) (4:00)
11. The Rhythm Method (4:37)
12. Force Ten (4:55)
13. Time Stand Still (5:13)
14. Red Sector A (5:18)
15. Closer to the Heart(4:54)
