Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Marillion
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 1987
Játékidő: 16:26
Értékelés: 4.5/5
A kelta–angolszász országokban népszerű szokás – karácsonyi időszakban született – hogy a pincérek a koktélok mellé cukormanókat kínálnak a vendégeknek, hogy némileg enyhítsék a rendelt tüzes keverék általában kesernyés ízét. Fish, a prog rock legenda Marillion karizmatikus énekese ugyanezt a címet viselő dalban használta fel őket metaforának: a túlzott hírnévtől megviselt társasági életére utalt vele, abban az időszakban, amikor egyre inkább elvesztette a kapcsolatot a valósággal, és az elveszett bohém és iszákos Torch, a „Clutching at Straws” (1987) című mestermű főhőse tükörképévé vált.
A melankolikus-nosztalgikus „Sugar Mice” lett a neo prog rock bajnokok említett negyedik stúdióalbumának második kislemeze. Ez a mélyen introspektív mű, amely Fisht a legérzelmesebb oldaláról mutatja meg, lényegét tekintve egy rendkívül szép power ballada gyönyörű zongoraaranzsmanokkal és tollpehelykönnyű gitárdallammal. A Marillion pályafutása során jó néhány kiváló power balladát írt, de a „Sugar Mice” az, amelyik a legtalálóbban ragadja meg Fish akkori érzelmi állapotát, amelyben a hirtelen jött pozitivizmus a lendületes refrénben tör fel, amikor szinte egyszerre lép be Rothery balzsamos gitárszólója is. Ez olyan, mint egy hirtelen fénysugár, amely teljes erejével világít be egy sötét szobába. Ez az a diadalmas recept, amely egyszerre erősíti a hallgató szellemét, lelkét és szívét, és amely a Marilliont mindig legalább egy osztállyal emelte a nyolcvanas évek neo prog rock kortársai fölé.
A „Sugar Mice” lényegében Fish búcsúdala, hiszen a szöveg nagy részén át érezni a döntését, hogy elhagyja a zenekart. A szöveg másik része egy brit munkásról szól, aki kivándorolt az Egyesült Államokba, elhagyta a családját, és végül részegen egy milwaukee-i bárban kötött ki.
A „Sugar Mice” a 12 hüvelykes bakelitlemezen az eredeti, albumverzióban és hosszabbított változatban található meg, a CD-kiadás viszont a rádióra megvágott és a hosszabbított verziót tartalmazza. A másik dal az igencsak középszerű „Tux On”, egy nem túl ihletett szerzemény ismétlődő lassú ritmussal és jellegtelen refrénnel, így nem csoda, hogy nem került fel a „Clutching at Straws” eredeti változatára. Az egyetlen, ami igazán lenyűgöző benne, az a remek hangszeres középrész.
Fish ódája az „esőben ázó cukormanókhoz” a Marillion történetének egyik legszebb balladája, abból az időszakból, amikor a legendás énekes már fél lábbal a karrierje válaszútján állt, a neo prog rock bajnokaira pedig drámai stílusváltás várt.
Felállás
Fish – ének
Steve Rothery – gitár
Mark Kelly – billentyűk
Pete Trewavas – basszusgitár
Ian Mosley – dob
Produkció
Chris Kimsey
Számlista
1. Sugar Mice (Radio Edit)
2. Tux On
3. Sugar Mice (Extended Version)
