Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Muškat Hamburg
Kiadó: FV Music
Megjelenés: 2012
Játékidő: 35:45
Értékelés: 4/5
Bár nem az a zenekar, amely hosszú stúdiólemez-sorozattal dicsekedhetne, a Muškat Hamburg azok közé a zenei szőlősgazdák közé tartozik, akik átvészelték a dacolás korszakát, a szép, vad, kemény, sőt kegyetlen rock n’ roll csavargás bőségét. Sajátos zenei pedigréjű, felismerhető tartalmú, megkapó egyéni művészetű bandáról van szó, egyedi keverékről, amire a nyers party punk n’ rollon kívül szinte nem is tudsz mást mondani. A klinikailag halott állapotból (már ami a stúdiókiadványokat illeti) végül az „Uživaj pokončno!” albummal támadtak fel, amely 2007-ben jelent meg a hosszú életű, független szlovén FV Music kiadónál. Ez a pillanat végre megnyitotta a zenekar előtt a koncertek sorát, amelyekkel hazájuk tágabb környékén is felhívták magukra a figyelmet.
Az új albumról elmondható, hogy folytatja az „Uživaj pokončno” zenei irányvonalát, jelentősebben viszont azokon a pontokon erősödött meg, amelyek nem érintik a zenei kifejezésmódot. Ami ezt illeti, az új lemez semmiféle elmozdulást nem hoz. A „másodlagos” tényező, vagyis maga a kiadvány csomagolása elkötelezettebbnek hat, mert még jobban kiemeli a zenekar által ápolt rock n’ roll kicsapongás hedonista szellemét, és elmélyíti a (kötelező) bulis jelleget. Mondhatni, ebben a tekintetben a Muškat Hamburg egy kicsit „modernizálódott”, mindenesetre ez a lépés „összeillik” a dalok zömének üzenetével, amelyek a szellemi-fizikai menekülésről szólnak a bulizós, ittas, füstös mámorba, ahol minden lény egy csapásra elveszíti a kapcsolatot a jelen feketeségével, amelybe be vagyunk zárva, és amelyben köztünk senki sem szabad. További jele annak, hogy a zenekar a szlovén határokon túli piac felé tekint, a négy angol nyelvű dal. Az angol használata teljesen széttöredezett és érthetetlen, de ezt érdemes a megfelelő kárpótlás szemszögéből nézni, hiszen a zenekar felismerhető identitásából áldoztak fel egy kicsit. Ez az „arab” angol ugyanis szórakoztató, és még mindig hatásosan begyújt, vagyis teljesen a banda szellemében!
A „Zbogom Madamfucker” is, akárcsak az elődje, tömören sűrített lemez. Nincs rajta eltitkolás, szépítgetés, kozmetikai protézis, amitől még a fing is vaníliás cukorillatú lenne. A srácok a teljes tojásaikat szélesen a tálcára tolták, és ez mindent kiegyenlít! Erre már a puszta tény is felhívja a figyelmet : az album szabályos részének hossza alig 25 és fél perc. A „plusz” négy dallal az album játékideje mindössze 35 percre nő. Ennél hosszabb lemezre pedig ebben a közvetlen, csípősen kesernyés punk n’ roll vadságban egyáltalán nincs szükség.
A rock n’ roll becsomagolva a régi iskolás, garázshangzású, csikorogva zúgó háromakkordos morajba, amelynek csírái az MC5-féle zenekarok féktelen nihilizmusában keresendők, hozzá alkalmi party-kitérők, amelyek nem titkolják a The Ramones hatását vagy a The Stooges energikus pulzálását, a riffekhez pedig időnként csatlakozik a jó öreg punkos koszkultúra primitivizmusa is, a Motörheadé! Összehegesztve a maguk módján. A mérleg nyelve, amely a Muškat Hamburg kifejezésmódját elválasztja a szlovén földön az alternatív underground terepén bóklászó rokon zenekaroktól, az énekes, „Madamfucker” hangja. Nem hiába hívják „kannak”, hiszen úgy ordít, mintha lenyelt volna egy gőzkazánt. Átélten ható, bestiális energiakisüléssel átitatott énekhang ez, amely remekül megállná a helyét a régi iskolás hardcore punk mesterségben. Egy személyben birtokolja az arrogancia, a hedonista kísértésekre biztatás, a lucid szarkazmus és a „macsó” pózolás igazi keverékét. Ha ehhez még felhúzol egy parókát és egy bozontos bajuszt, a végső hatásnál már a norvég újkori kicsapongókkal, a Turbonegróval való lehetséges összehasonlítást sem kerülheted el.
Az album kiváló, pusztítóan nyers produkciót kapott, amely megőrzött minden alapvető jellemzőjét a fekete muskotály rubinvörös cseppjéből főzött zenének, a tartalma pedig úgy hat, mintha a zenekar koncertjét hallgatnád. Csak éppen stúdióban rögzítették. És ez egy igazán jó produkció lényege, ha egy Muškat Hamburg-féle alter rock bandáról beszélünk. Vele a zenekar megerősíti jellegzetes rockos tartását és pozícióját a szlovén alter rock közösségben, amely mögött gazdag tapasztalat, tudás, dacosság és világos alkotói vízió áll!
Felállás
Madamfucker – ének
Sissy Pop(e) – basszusgitár, vokál
Otto Corporal Cutt Butt – gitár, vokál
Bizgo the Panzer – dob
Kuki Cold Eye – gitár a 6., 8., 10., 11., 12., 13. és 14. dalban
Gangsta Rocker – gitár az 1., 2., 3., 4., 5., 7., 8. és 9. dalban
VENDÉGZENÉSZEK:
Boštjan Senegačnik (Res Nulius)
Screamin’ Yeah Zhalac (Erotic Biljan & his Heretics, Sons of a Thousand Fathers)
Goran Koražija (Multiball, Tomi Lorber)
Martin Janežič – Buco
Viktoria Peršić
Produkció
Matej Gobec
Dallista
1. Revolucije od nikoder
2. Sobota
3. Pobrala me bo smrt
4. Življenje ni potica
5. S.P. blues
6. To je to
7. Malo seksa & drog
8. Ne daj se motit
9. Plod riti
10. Vse sem si zaslužo
11. Jacuzzi Man*
12. Walkie – Talkie Woman*
13. The Fact*
14. Indestructible*
*…. bónuszdalok
