Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Coldplay
Kiadó: Parlophone Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 44:12
Értékelés: 3.5/5
Mit is lehetne még mondani, amikor a Coldplay új stúdióalbumot jelentet meg? Az olyan fiúknak, akik a zeneiparban gyakorlatilag mindent elértek, nincs szükségük szőrszálhasogatóan kimért, terjengős bevezetőre, amitől megbillenne a Föld mágneses pólusa, ugye? A szép zárlat az, hogy a Coldplay a „Mylo Xyloto”-val más albumot dobott piacra, ugyanakkor mindenben tipikusat – igazi Coldplay-lemezt.
Közel sem fellengzős az „alkotói” éned határainak keresgélésében, ahogy azt a bombasztikától érezhetően megpakolt „Viva La Vida” (2009) kínálta. A Coldplay most alapvetőbben állt a dolgokhoz. A zenei tutorral, Brian Eno-val megnyúlt együttműködés pedig a „Mylo Xyloto”-n keresztül eddig a legcsiszoltabb hangzású albumot hozta a diszkográfiájukba.
A Coldplay egyszerűen az alternatív rock azon srácai, akiknek sikerült úgy eladniuk a zenei testüket a megjelenéssel együtt, hogy meggyőzték a jupikat, és milliókat söpörtek be zöld bankók formájában. Valójában semmi szörnyű nem történik az életükben. Nem rongyosak, nem éheznek, nem fáznak. Ezt az esszenciát a „Mylo Xyloto” album is tovább őrzi. Konceptalbum ugyanis, benne boldog véget érő szerelmi történet szövődik. Éleslátó, nem? Einsteint keresni a Coldplayben persze utópisztikus vállalkozás.
A minimalizmus, a tájképszerű hangzásvilág rövid, tömör, lazán odavetett mozdulatokkal való felfűzése a Coldplay-zene nyelve. Most is domináns marad. Ezt tudják a fiúk, és itt a legerősebbek. A dalok többségében, amelyeket dúrok fűszereznek, a vezető dallamok formálását a levegő jellegzetesen jeges ölelése fedi be, és ettől a „Coldplay” – mint a „hideg játék” játékosai – mindenképp élesen felismerhető.
Az alapdallamot, amelyet a kvartett épít, precízen és gondosan öltöztették bele a hangzásformálás nagy stúdiómestereinek korszerű vívmányaiba. Effekten átvezetett, szürreálisan ható főének, mindössze néhány hangra szabott gitárhang, amely a hangkontrasztok hangsúlyos hatásai révén spektrálisan szétterül, az elektronika és a rock különleges fúziójának ügyes alkotásává. Nemcsak a refrének crescendójában, hanem főleg a csendesebb számokban, ahol az akusztikus gitár is sűrítve a kíséret hangzását, kitűnik Brian Eno guru „hangtájainak” egymás mellé rakása, aki több mint nyilvánvalóan teljesen összebarátkozott a kvartettel. Ebből a szempontból az album kiemelkedő kompozíciója éppen az a dal, amelyben a Coldplay a legközelebb kerül a popzenéhez. Nem azért, mert a vendég duett révén Rihanna, a kívánatos „pop nyalóka” szerepel benne, hanem egyszerűen az aranzsmán miatt, ahol Eno hangmanipulációja mellett a gitárokat annyira betakarják, hogy már csak kiegészítő hangfűszerként hatnak, nem pedig a kíséret vezető hangszereként. A Princess Of China olyan dal, amely gond nélkül helyet találhatna Rihanna egy jövőbeli stúdióalbumán is.
A nyugodt Us Against The World viszont, amely kevesebb stúdiós hangmanipulációt („fejlesztést”) vészelt át, felfedi Chris Martin énekes interpretációjának lyukát. Egyszerűen. A legmélyebb fekvések olykor szinte „felszívják” a hangját. A záró Up With The Birds elején pedig Martin az alsóbb fekvésekben már alig tartja a hitelességét. Hát igen. Sosem volt híres jó énekesként, ezért a hangja akkor működik a legjobban, ha effekteken keresztül vezetik, vagy ha programozott hanghurkok harmonizálása övezi, és akkor is, ha kísérő vokálokkal harmonizál.
Mivel a Coldplay „puha” rockerek, akik kereskedelmi sikereikkel kihívják a legnagyobb MTV-s popexportcikkeket (egy ilyet az egyik fenti bekezdésben meg is említettem), logikus, hogy számukra nincs visszaút. Ezért minden részletre gondolni kell! A „Mylo Xyloto” ugyanis megerősíti, hogy az új ötletektől és a kvartett új daloktól függetlenül a végtermékhez az agyi munka oroszlánrészét a „légiósok” adják, akiket a Coldplay egyszerűen megvehet. Ezzel együtt pedig a saját „agyához” megvesz még néhány további kanyarulatot, amelyek az eredmény végső képében megadják az igazi értéket a zenekarnak és alapvető tehetségének.
A „Mylo Xyloto” szép és nagyon színvonalas album, amely mindenki ízlésének megfelel. Elsősorban betömte a falánk zeneipar száját, amely egy ilyen minőségi, slágerekkel teli alternatív rockterméket kapott. Ezek egyszerű kiindulósablonjukban olyan kompozíciókat hordoznak, amelyek elsősorban a hallgatóval szembeni bőr alatti csábítás dallamosan alacsony ingerküszöbét keresik – ez a garancia arra, hogy a Coldplay továbbra is nagyban töltheti meg az arénákat és stadionokat szerte a világon. A hangzás és az aranzsálás terén szakértelemmel teli Hurts Like Heaven, Paradise, Charlie Brown, Every Teardrop Is A Waterfall, Princess Of China vagy Don’t Let It Break Your Heart dalokba semmiben sem lehet belekötni. Igaz, hogy a „Mylo Xyloto” mindenén ismét ott lebeg a példaképzenekarok hatásainak fátyla az U2-tól (leggyakrabban megint a gitármotívumok, helyenként az ének is), az R.E.M.-től („jangle” trükkök), a Radiohead és/vagy a Muse elektronikus, űrbéli álmodozásáig, de ezek a hatások egyúttal csak hálás fűszert visznek az ötletek olvasztótégelyébe. A Coldplay esetében ez mindig is szabály volt.
A Coldplay tehát megőrzi az ártatlan cocker spánielek látszatát, akik csak szelíden és vérző szívvel nézegetnek a cukorkockájuk után, soha nem ugatnak, nemhogy haraphatnának. És ez a tömegek megvásárlásának fő ütőkártyája. A fiúk tehát bölcsen megőrizték „fahéjillatú” bájukat, olyan terméket küldtek a piacra, amely a legtöbb részletes hangzásbeli fésülést élte át, ami másfelől a zenekar érését érezteti. Slágeralbum, kiválóan hallgatható album, olyan kifejezőerő-szintű album, amibe nem lehet belekötni, és végül olyan album, amely hatékonyan megtartja a Coldplayt az új idők (kereskedelmileg) legsikeresebb rockzenekarának első helyén.
Felállás
Chris Martin – ének, gitár, billentyűs hangszerek
Jonny Buckland – gitár
Guy Berryman – basszusgitár
Will Champion – dob
Produkció
Mark Dravs, Daniel Green & Rick Simpson
Számlista
1. Mylo Xyloto (0:42)
2. Hurts Like Heaven (4:02)
3. Paradise (4:38)
4. Charlie Brown (4:45)
5. Us Against the World (4:00)
6. M.M.I.X. (0:48)
7. Every Teardrop Is a Waterfall (4:01)
8. Major Minus (3:30)
9. U.F.O. (2:18)
10. Princess of China (3:58)
11. Up in Flames (3:13)
12. A Hopeful Transmission (0:33)
13. Don’t Let It Break Your Heart (3:54)
14. Up with the Birds (3:46)
VENDÉGZENÉSZEK
Rihanna – ének a 10. dalban
