Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Houston
Kiadó: Spinefarm Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 41:14
Értékelés: 3/5
Hja, kifürkészhetetlenek az Úr útjai. A rengeteg új zenekar feltörése közepette a svéd melodikus AOR-rockbanda, a Houston a sikeres revival kiváló példája. Nem Boston, Houston. A logótól a borítókon át a zenekar nevéig. Mindez már zene nélkül is azonnal az 1980-as éveket idézi. Az ezzel a 2010-es, ígéretes, azonos című bemutatkozó albummal elért siker – amelyet a zenei kritikusok néhány közhely miatt szinte túlzottan is nagyra értékeltek – szárnyakat adott a zenekarnak, hogy a következő stúdióalbumig eltelt időben kiadjon egy EP-t, amely megrövidíti az 1980-as évek klasszikus AOR-hangzására éhes rajongók türelmetlen várakozását az új Houston-lemezre.
A melodikus rock visszatér. Ez vitathatatlan! Nyugat-Európában, Skandináviában, az Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában a trendek már egy ideje erre utalnak (Szlovéniában persze nem). A Houston, vagyis Hampus „Hank” Erix énekes és Freddie Allen dobos svéd duója érdekes dalválogatást állított össze ehhez az EP-hez. Hat klasszikus AOR-himnusz feldolgozását találjuk rajta, egy vadonatúj Houston-számot (Without Your Love) és két újraaranzsált (akusztikus) változatot a „Houston” (2010) című bemutatkozó lemezen megjelent dalokból. A duó által kiválasztott feldolgozásokat már nem hallani túl gyakran, ha az AOR-himnuszokra terelődik a szó. Sőt, az emléküket szinte teljesen elhomályosította az idő. Mondjuk úgy, hogy ez az obskúrus számválogatás tulajdonképpen a duó gyöngyszemekből álló szemezgetése, és ez a kiadvány legfőbb erénye.
Bátran nyúltak a feladathoz! Ami a feldolgozások kivitelezését illeti, azok nagyon közel maradnak az eredetikhez. A produkció persze erre az EP-re is megtartja a bemutatkozó stúdióalbum hangzását, a zenekarnak pedig a felismerhető ízt természetesen a kissé eltérő hangszín és a vokális harmóniák adják. Hampus énekének adottságait ismerve azonban nem kell tartani attól, hogy a jellegzetes AOR-báj hitelessége bármiben sérülne az EP-n, nemhogy kimaradna belőle.
A duó közreműködésre hívta a rutinos, egykori Touch-tagot, Mark Mangold billentyűst, aki korábban Michael Boltonnal és Laura Branigannel is dolgozott. A bekezdéssel előbb említett mindhárom előadó ugyanis tisztelgést kapott a Houstontól az EP-n, stúdióeredetijeik feldolgozásával: Don’t You Know What Love Is (Touch), Carrie (Michael Bolton) és Didn’t We Almost Win It All (Laura Branigan). Mangold a nyolcvanas évek hiteles billentyűhangzásának felépítését a kisujjából rázza, az új változatokra nincs mit mondani. Itt van a tapasztalt Laurie Mansworth is (ex-More, ex-Roadstar), aki a gitárvonalakat, a szólókat is beleértve, optimálisan vitte fel. Az EP legérdekesebb dalai éppen az első négy. A nyitó Runaway, amelynek eredetije a Dakota nevű zenekartól származik, egyszerűen letaglóz azzal, hogy a refrén dallamai hihetetlenül közel állnak az eredetihez. A Houston ambícióit igazolja a kiválóan „letett” és előadott Carrie (eredetileg Michael Bolton) is, majd mögötte különösen az Airrace-klasszikus Brief Encounter és a Don’t Ever Wanna Lose You (eredetileg New England). A folytatás már nem ennyire érdekes, és főként a végén a refréndallamok túlzott ismételgetése miatt idegesítő. Ez különösen igaz mindhárom saját szerzeményre, amelyet erőtlenségéből még az Amaranthe énekesnőjének, Elize Rydnek a vendégvokálja sem emel ki.
Az EP második felét nézve azt mondhatjuk, hogy a kiadvány félperccel hosszabb a kelleténél. Mégis. A hithű AOR-rajongók szemszögéből, akik hozzászoktak ahhoz, hogy gondtalanul fogyasszák a még oly émelyítően nyálas balladavarázslatokat is, amelyekből már messziről árad a patetikus siránkozás lavinája, nincs okuk panaszra. Ha a cél az, hogy a Houston rajongóinak könnyebb legyen kivárni az új albumot, ez az EP nagyon hatékony húzás, egyébként viszont teljesen elhagyható. Az értéke főként az első négy feldolgozásban rejlik, amelyekben a Houston a nyolcvanas évek klasszikus AOR-hangzásának szellemét élesztgetve brilliáns ügyességről tesz tanúbizonyságot, míg az EP hátralévő 20 percével a hallgatás során leginkább a legmegrögzöttebb AOR-hívek fogják elfoglalni magukat.
Felállás
Hampus Hank Erix – ének
Freddie Allain – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
Laurie Mansworth – gitár
Mark Mangold – billentyűs hangszerek, kísérőének
Eliz Ryd – ének
Produceri munka
Ricky Delin
Számlista
1. Runaway
2. Carrie
3. Brief Encounter
4. Don’t You Know What Love Is
5. Don’t Ever Wanna Lose You
6. Didn’t We Almost Win It All
7. Without Your Love
8. Truth Slips*
9. 1000 Songs*
*….akusztikus változatok
