Kiadó: ZARŠ Records
Megjelenés éve: 2011
Produkció: Miha Šajina
Az album hossza: 62.17
Műfaj: Dub / Art Rock
A találékonyságnak néha tényleg nincsenek határai. A Dubzilla különleges kollektíva, amely Szlovénia egy „különleges” szegletéből sarjadt ki. Ez a „Podgurje”, földrajzilag nagyjából a „Krka folyótól délre, a Gorjanci lábáig” húzódó vidék. A Dubzilla zenei értelemben önjáró, a saját talajukon felnövő figurák. Kifejezésmódjuk alapja persze az álmos reggae-ritmika ősforrása, amelyben a visszhang szó szerinti értelemben is „visszhangos” szerepet kap. Igen. Ahogy a zenekar neve is sejteti, a dub zene alapjairól beszélünk.
Csakhogy a Dubzilla hiteles formanyelve ennél jóval, de jóval messzebbre nyúlik. Hogy a „Dubzilla” című debütalbumukon összeálló izgalmas kirakóban – amely számos műfaj ravaszul zseniális összefonására épül, és emiatt az ilyen expresszionizmus méltán kaphatja meg az „art” előjelet – minél nagyobb szabadságot harcoljanak ki maguknak az alkotói gyakorlópályán, amelyet ennek az öt zenésznek a virágzó kreatív zsenije testesít meg, kezdésként teljesen kihúzták az énekhangot a kifejezőeszközeik közül. Vagyis instrumentális lemezről van szó.
A több mint 62 perces album egyetlen másodperc törtrészéig sem képes és nem is tud unalmassá válni, ehelyett a készítők hihetetlen szellemi rugalmassága nyűgöz le benne. A lemez minden dala önálló, lezárt entitás, felismerhető hangulattal és a kvintett művészi találékonyságának sajátos karizmájával.
A hipnotikusan lusta, lágy, szerves hangzású ritmusokat a dinamikus basszus melege támasztja alá, és ezek hordozzák a vezérmotívumok kivételes keverékéből szőtt, légies és törékeny szerkezetet. Ez dallamos szintetizátor-függönyökre és egyszerű gitárfrázisokra épül, ezekbe pedig mindenféle hozzáadott vagy vendégelem nélkül, rendkívül ragyogóan „marnak bele” a hanghurkok mintái, amelyek erősítik és mélyítik a kvintett által megragadni kívánt hangulatok erejét. A Dubzilla nagyon egyszerűen teremti meg a hitelességét: az alkotásban a puszta „feeling” vezeti őket.
Ezen az albumon nem fogysz ki az izgalmakból. Hallgatóként magadnak kell majd kiválasztanod a személyes kedvenceidet. Én csak a legérdekesebb pillanatokat emelem ki, a többit viszont a lelkedre kötöm: próbáld ki a lemezt, és hallgasd meg az elejétől a végéig, a CD-n szereplő számsorrendben, aztán engedd, hogy magával sodorjon. Az album esszenciájában rengeteg agyi, ezoterikus elem rejtőzik, ezért érdemes úgy élvezni, hogy teljesen kikapcsolod a „ratiót”.
A felvett „szavalatok”, „beszédek”, „megszólítások”, „felkiáltások” és a többi, amelyeket a dalok alapmotívumaiba építettek, természetesen trip-hopos felhangra utalnak, a zenekar pedig remekül szétfeszíti velük a dalok alapszerkezetét egy sokrétű, tökéletesen összeegyeztethető együttélésben létező struktúrává! E húzások legtalálóbb pillanatai a Krpan dab, a Tribe és a Rdeča kapica v linearni rotaciji című számokban hallhatók, ahol a hangulatok szó szerint életre kelnek!
Ez a három dal a „szlovén módra” értett lucid szarkazmust is sikeresen megcélozza, amely most a Dubzilla kezében természetesen egyedi módon jelenik meg. A Krpan dab című számhoz a srácok egyszeri ötletbe kapaszkodtak. A „Krpanizacija duba” a zenekar egyik legőrültebb, mégis kiválóan megvalósított ötlete az albumon. A száj teljes rugalmassággal húzódik fülig, amikor egyszer csak felcsendül Levstik Martin Krpanról szóló elbeszélésének felolvasása Janez Albreht színész előadásában, amelyet valaha több részben vetítettek a tévéképernyőkön. A Tribe-ban Ivan Kramberger szólal meg, aki a mai napig az önálló Szlovénia egyetlen tisztességes politikusa, aki nem fogta vissza a nyelvét, amit később sajnos az életével fizetett meg. A Tribe a zenekar tagjainak lázadása az általános elembertelenedés, a szlovén társadalom általános leértékelődése, valamint a szlovén állam lassú széthullása és bomlása ellen, amelyet valaha mindannyian oly nagy reményekkel építettünk. Mintha hirtelen jeges szél söpörne végig az albumon, amely csontig hatol, és átfagyasztja az embert. Itt van aztán a mérhetetlenül szarkasztikus Rdeča kapica v linearni rotaciji, ahol a zenekar ismét zseniálisan építi be a zenei formába a Piroskáról és a farkasról szóló irodalmi szavalatok szereplőit megszólaltató felvételeket, szlovén nyelven.
A Trial című dal kétperces, komor bevezetője, amellyel az album indul, hamarosan igazi „zionos” ezotériába csap át, amely a hetvenes évek végének úttörő hangzásaitól örökölt szintetizátor-függönyön hullámzik, olyan hangzásokon, amilyeneket a legendás Miha Kralj is használt az „Andromeda” albumon. Ez élesen kontrasztban áll a ritmikával. A jugonosztalgia pillanata a következő számban, a Zlatne stijene-ben kap helyet, ahol a zenekar a hangkép hátterének falához mandolinmintát használt (később a dalban könnyedebb szintetizátor-függönyök váltják fel), a dal pedig rendkívül színes marad, és a kirakós minden darabja tökéletesen megfér egymás mellett. A záró részében torzítottan felmorran a gitár is, természetesen eltorzított, grimaszoló visszhangban, ami remekül illik a hangulat új szintre emeléséhez. A Kvart a végére kifejezetten morcosan, rockosan megvadul!
A „Od nič do neskončnosti” című dal kivételesen szép vezérdallamot kínál a nyitányban és a zárásban, amely egyesíti a melankóliát és a felfedező kalandvágyat, és ehhez kapcsolódik maga a dal központi üzenete is. A belekevert, két ember „beszélgetését” megidéző minták alapján arra következtethetünk, hogy a zenekar a váltakozó áramú elektromosság feltalálója, Nikola Tesla előtt tiszteleg. Kiváló és különleges dal az albumon. A hangulata tetőtől talpig ragyogóan hat, és a hallgatót a zenekar zenei formanyelvének egy különleges dimenziója felé vezeti.
Elég volt a okoskodásból, így is „vastag olvasmány” kerekedett belőle. Röviden: a „Pudgorski dub” szivárványosan színes zenei képeskönyv, amelyben a kifejezésmód gazdagsága és a hangtáj festésének széles kontrasztskálája kivételes. Mondhatni, a kvintett kivételes érzékkel optimalizálta, és finom filigrán módon fonja össze ezeket az ellentéteket a tökéletes zenei szimbiózis rendkívüli szövedékévé. Ennek különleges karaktere, különleges atmoszférája van, olyan, amilyet csak a Dubzilla tud meghatározni.
A „Dubzilla” debütalbum 2011 egyik legjobb szlovéniai lemeze. Mindent tartalmaz, aminek egy jó albumban benne kell lennie. Alapvető szerzői találékonyságot, az avantgárd hitelesség világosan kifejezett érintését, az album egyes pontjain rendkívül hatásos hangulati állapotokat, amelyekben a zenekar különleges, saját atmoszférát bont ki! A „Dubzilla” rendkívül könnyen megközelíthető album, amely könnyedén felkorbácsolja a hallgató fantáziáját, ugyanakkor a kvintett önjáró zenei intelligenciájának határtalan mélységű kifejezőkészségével ejt rabul, és bizonyítja, hogy a zenei univerzum művészi szféráit még mindig újra lehet definiálni. Az album rugalmas spontaneitással bontakozik ki, lágyan és teljesen tolakodás nélkül fűzi egymás után egy meghatározatlan zenei kaland kontrasztjait, amely új zenei utat jelöl ki és egyenget az „Artzilla” számára. Ne habozz a döntéssel, csatlakozz hozzá, hogy a maga „szabadcsapatosan szikrázó zenei koncepciójával” gazdagon megjutalmazzon.
szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 10 / 10
Dallista:
1. Trial
2. Zlatne stijene
3. Krpan dab
4. Kvart
5. Tribe
6. Echoes
7. Steppa rulz
8. 0 -> ∞
9. Rdeča kapica v linearni rotaciji
10. Green Garden
Felállás:
Luka „Singer” Švajger – gitár
Dejan „Sleyk” Slak – billentyűk, szintetizátor, sample-ek
Saša „Selyak” Serban – lemezjátszók
Črt „Krt” Zorko – basszusgitár
Tomaž „Buc” Rifelj – dob
