Szerző: Jernej Vene
Előadó: Ferro, Tiziano
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 2011
Játékidő: 52.23
Értékelés: 4/5
Olaszország a zenetörténetben mindig kiváló zenészeket, énekeseket és zeneszerzőket adott a világnak. A bel canto évszázados hagyománya a populáris zenébe is átszivárgott. Ehhez hozzájárult a San Remo-i fesztivál is, amely sokszor vált a fiatal tehetségek keltetőjévé. Eros Ramazzotti nyomdokain immár jó tíz éve szinte a szomszédja, Tiziano Ferro halad. Ha pályája elején szinte hiphopos popdalokban is megmutatkozott, a következő lemezeken egyre inkább vegyítette a canzonét, a popot, a soult és a csiszolt rockot. A duetteken kívül, amelyeket mindig szívesen írt és vett fel, producerként végzett munkája is dicséretes. A mostani lemez címe L’amore una cosa semplice (A szerelem egyszerű dolog), és megvan benne minden fent említett erény. A fiatalabb közönség kedvence megfontoltan építette a karrierjét: az aktuális lemez az ötödik, vagyis mindegyiken két évig dolgozott, ami az új évezredhez tökéletesen illik. Éppen jó az arány a gyorsabb popszámok, egy csipetnyi urbánus soul és a mély balladák között, amelyek első hallásra biztosan nem tűnnek olyan jelentőségteljesnek, mint odaadó végighallgatás után. A teljes csapat munkájának eredménye a dalválogatásban tükröződik, Ferro pedig a munkatársaiban inspirációt, valamint bőséges munkabírást és segítséget talál.
Ha a három nagy, Zucchero, Ramazzotti és Vasco Rossi sok albumot vett fel Kaliforniában elismert, a legjobb stúdiózenészekkel, Ferro sem maradhat le. A tökéletes hangzásvilág mind a felvétel, mind a zenei kivitelezés terén mesterségbeli korrektséggel végzett munka eredménye. Hazájában az L’amore e una cosa semplice albumot többnyire barátságosan fogadták, de akadnak pro és kontra vélemények. Miért is kellene Ferrónak folyton új zenei fogásokat kitalálnia? A szerzőnek bizonyos mértékig gondoskodnia kell az állandó alkotói fejlődésről, arról, hogy minőségben adja át a belsejét az embereknek, akik persze a végső bírák. Túl ritkán fordul elő, hogy a többség a rohanásban elveszíti a kedvét az elmélyült átéléshez, ahhoz a történethez, amelyet Ferro kínál, illetve ajándékoz. Ebben a tekintetben sajnos még mindig a művész maga fizeti meg a végső árat….
Tiziano Ferro karrierje ezen a pontján már hazáján kívül is alaposan befutott, így biztosan elég önálló ahhoz, hogy meggyőzze a kiadó főnökeit, hagyjanak neki szabad kezet. Ügyesen lavíroz tehát a zeneipar parancsai, valamint a saját szórakozása és őszintesége között a zenében. Amíg nagy kiadónál van, és aranytojást tojik, addig rendben, de utána valószínűleg már nem lesz ez így… Túl gyakran vagyunk tanúi annak, hogy őszinte zenei ötleteket árulnak ki a zenész nevének jó eladhatóságáért. Csak álmodozni tudok arról az örömről, ha az ember a haszontól függetlenül alkothatna… Ez nincs és nem is lesz, de azért egy zenei album nem egy cipó kenyér…
A szövegeiben szemfüles, az élet dolgaira egészségesen a maga szemszögéből tekint, és sem őt, sem a környezetét egy csöppet sem zavarja a vállalt szexuális irányultsága. Ez az egyetlen helyes hozzáállás, mert csak így tud egészségesen, őszintén és a szíve mélyéről szólni a zene és a szavak nyelvén. Ferro olyan alkotó, aki mindenre gondol. A csapatával szinte tökéletes hangszeres alapot épít: a szokásos pop-rock felállás mellett a balladákba bőven adagol vonósokat, amelyek nélkül a történet jóval szegényesebb lenne. A tehetségét már rég bebizonyította, de itthon is érdekes tartalmakat és tisztességes zenét kell kínálnia, ha meg akarja őrizni a pozícióját. Az L’amore e una cosa semplice tele van életből vett történetekkel, a környezetében zajló dolgok megfigyelése Ferrónak a mindennapi inspiráció. Saját szavai szerint nemrég új lapot nyitott az életében, ami megadta neki a nagyon is szükséges alkotói szabadságot. Ez hallatszik az L’amore e una cosa semplice minden sorában és hangján.
Felállás
Tiziano Ferro – ének, billentyűk
Michael Landau – gitár
Reggie Hamilton – basszusgitár
Vinnie Colaiuta – dob
Produkció
Michele Canova
Dallista
- Hai delle isole negli occhi
- L’amore una cosa semplice
- La differenza tra me e te
- La fine
- Smeraldo
- Interludio: 10.000 scuse
- L’ultima notte al mondo
- Paura non ho
- TVM
- Troppo buono
- Quiero vivir con vos
- …Ma so proteggerti
- Per dirti ciao!
- Karma (feat. John Legend)
