Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Marillion
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 1984
Játékidő: 12:34
Értékelés: 5/5
A legendás progrock-bajnok Marillion számos kislemezének köszönhetően is nagyon korán magára vonta a figyelmet, és a dalszerzői-lírai kreativitás, az eredetiség és a teatralitás egyik fő zenei nagyhatalmaként vívta ki helyét. Az „Assassing”, amelyet az öngyilkos merényletekre programozott támadókból álló legendás közel-keleti szekta ihletett, a második kislemez volt, amely a zenekar második stúdióalbumát, a tökéletességre törő remekművet, a „Fugazi”-t (1984) népszerűsítette.
Miért „Assassing” és nem „Assassin”? Még Fishnek, a karizmatikus eredeti énekesnek és szövegírónak sem világos mostanában, miért tette a végére a g betűt. Érdekes, hogy a zenekar hivatalos oldalán ezt a klasszikust újabban g betű nélkül mutatják be, ami a maga módján logikus, bár egy kicsit több megértést tanúsíthatnánk az akkori Fish szeszélyei iránt, hiszen a fickó bizonyos bódító szerek használata miatt gyakran különleges tudatállapotban volt. Éppen ez az állapot részben magát a szöveget is megihlette, hiszen az asszaszinok (vagy hasasinok) szektája – amelyet Bartol kultikus regénye, az Alamut is szépen leír – arról volt híres, hogy tagjait szándékosan hasissal bódította mindenféle felforgató tettekhez, amelyekre józanul nem lettek volna képesek. Mindenekelőtt pedig ez tette lehetővé a teljes lojalitást a szekta vezetője, a titokzatos „hegyi öreg” iránt. Az állandó munkatárs, Mark Wilkinson remek borítója a populista, közkedvelt vezér karikatúrája, aki szép hazugságokkal és térképpel a kezében küldi a csatatérre tanítványát.
Az „Assassing” a 12 incses bakelitlemezen található, vágatlan változata – akárcsak az albumverzió – fenséges módon nyit: festői keleties hangzásokkal szintetizátoreffektek révén, a dobokon visszafogott loopolással, elektronikusan megdolgozott vokális effektek kíséretében. Ezt fokozódó dobritmus követi egészen a mesterien kivitelezett átmenetig, rendkívül kifinomult és finom Rothery-szólóval, valamint Kelly szintetizátorainak ragyogó átúszásával. Ekkor lép be az emlékezetes, kristálytiszta dallam és Fish szokás szerint gazdagon kifejező éneke. A hipnotikus-dallamos refrén mára már szinte legendás.
A második részben jön a fokozás és a csúcspont, miközben az alapmotívum még többször ismétlődik a végéig. A szöveg tele van utalásokkal korrupt kormányügynökökre, terroristákra és hidegháborús összeesküvésekre. Már ezen az örökzöldön is jól érzékelhetők a Marillion hangzásának fontos változásai. A ritmusszekció sokkal teltebb lett, mint korábban, a billentyűk pedig még egy kicsit előrébb kerültek. A teljes zenekar tökéletesen összhangban van ezen a klasszikuson, és a végeredmény az egyik legmarkánsabb művük. Kisebb komplexitás mellett kétségkívül slágerkislemez lett volna belőle. A klip is, amely sok allegóriát tartalmazott az orwelli Big Brotherre, sokat ment az MTV-n, és megalapozta a későbbi nagy kereskedelmi sikert.
A 12 incses bakelitkislemez B-oldalára a kiváló, melodramatikus csemege, a „Cinderella Search” került, amelyet minden „összetört szívű” embernek ajánlottak, és különösen kiemelkedő, kifejezetten teátrális második része van a „welcome back to the circus” soroktól felfokozott versszakokkal, amelyek epikus kifutásba vezetik.
A Fish-korszak összes klasszikusa közül az „Assassing” kétségkívül a legelhanyagoltabb, ami egyébként a teljes „Fugazi” albumra igaz, hiszen élőben a nyolcvanas évek vége óta nem lehetett hallani, pedig a kislemezverzió manapság keresett és rendkívül nagyra becsült ritkaság.
Felállás
Fish – ének
Steve Rothery – gitár
Mark Kelly – billentyűk
Pete Trewavas – basszusgitár
Ian Mosley – dob
Produkció
Nick Tauber
Számlista
1. Assassing (Edit)
2. Cinderella Search
3. Assassing (Extended Mix)
