Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Running Wild
Kiadó: Noise Records
Megjelenés: 1985
Értékelés: 3/5
A „Branded And Exiled” kicsi, alig észrevehető, de mégis fontos előrelépést jelentett a hamburgi klasszikus metalcsapatnak, amely már csak egyetlen lépésre volt a „kalózmetal” felfedezésétől – attól az iránytól, amely később kifejezetten meghatározta az életművüket. A Running Wild a karizmatikus örök lázadó, énekes-gitáros Rock’n Rolf – a későbbi kalózkapitány – vezetésével ebben a korai karrierszakaszban a szövegeiben még mindig meglehetősen olcsó black metal-ikonográfiáért lelkesedett, ami azonban csupán amatőr kísérlet volt arra, hogy kifejezzék nemtetszésüket a domináns vallási és politikai intézmények működésével szemben. Itt is folytatták jellegzetes hangzásvilágukat, amely olyan jellemző a heavy metal tevton iskolájára: kettős gitárharmóniák, villámgyors szólók, agresszív riffek és a dobos dupla lábdobjának menetelő ritmusai. A kettős gitárharmóniák minőségén jelentősen javított, hogy az eredeti gitáros, Preacher kiszállt a zenéléssel, hogy protestáns lelkész lehessen, helyét pedig a technikailag jóval képzettebb Majk Moti vette át.
Az előző lemezzel ellentétben, ahol a legjobb szerzemények csak a legvégén bukkantak fel, a Running Wild most rögtön az elején megmutatja a fogait, teljes erőből odavág, és megalkotja az album legjobb darabját. A nyitó címadó dalnak ugyan semmi köze a későbbi kalózkalandokhoz, mégis nyugodtan a Running Wild teljes vérű klasszikusai közé sorolható. A siker receptje a dallamos refrénben rejlik, ami valóságos epikus himnusz, a dupla lábdobbal megfent harcra hívás a lázadásra. A „Gods of Iron” egészében teljesen átlagos teljesítmény, de a jó háromszólamú gitárharmóniák minden zenei gourmand figyelmét megérdemlik.
A Running Wild fő „problémája” általában az volt, hogy – főleg „hosszabb távon” – könnyen elbuktak az ismétlődő ritmusokon és a gitárakkordok korlátozott sorozatán, így a felületes hallgatónak néha az az érzése támadhatott, hogy az egész lemezen folyton ugyanazt a dalt játsszák, a hűséges rajongókat viszont éppen ez győzte meg arról, hogy soha nem tértek le az „igaz útról”. Kasparek alaprecepte – ha lehántjuk róla az összes hangszerelést és kísérő elemet – valóban mindig ugyanaz volt, de mindig igyekezett valami újat hozzátenni, hol nagyobb, hol kisebb sikerrel.
A „Realm of Shades” egy újabb kivételesen átlagos szerzemény, amely inkább a feledés homályába vész, annál jobban sikerült viszont a „Mordor”, amelyet a démoni Szauron birodalma ihletett, a Tolkien-klasszikus, A gyűrűk ura főgonosza. A komor hangulatot recsegős gitárriffek, tompa dupla lábdobütések és Rolf nyekergő vokálja kíséri, a fő figyelem pedig a remek, de sajnos túl rövid, epikus lezárásra irányul háromszólamú gitárharmóniákkal. A „Fight the Oppression” egy újabb lázadó himnusz, amely legalábbis alkalmas arra, hogy az átlagos metalos „fakabátot” felrázza valamilyen alkoholgőzös álmából. A „Marching to Die” Kasparek személyes leszámolása a háború urai és a klerikalista egyenszellem ellen – ez lesz a kedvenc elfoglaltsága az összes későbbi stúdiólemezén is.
A „Branded And Exiled” már tartalmazott olyan pillanatokat, amelyek azt sejtették, hogy lassan egy saját lelkű banda van születőben. Másrészt a produkció még mindig sok kívánnivalót hagyott maga után, hiszen a dalok többsége úgy szól, mintha a banda a felvétel alatt egy óriási kondérban ült volna. Ez különösen a záró klasszikus metal himnuszon, a „Chains and Leather”-en érződik, amelynek szövege két népszerű metalos divatfétisről szól. Az „örökre összetartó metalbrancs” efféle közhelyei ellenére, amelyek általában inkább a Manowar és a Saxon féle bandákhoz állnak közel, ez egy szolid szerzemény, ami a későbbi, újra felvett változatban, a jobb produkciónak köszönhetően még meggyőzőbben szól.
Felállás
Rock’n’Rolf – gitár, ének
Majk Moti – gitár
Stephan Boriss – basszusgitár
Hasche – dob
Producer
Running Wild
Számlista
1. Branded and Exiled
2. Gods of Iron
3. Realm of Shades
4. Mordor
5. Fight the Oppression
6. Evil Spirit
7. Marching to Die
8. Chains and Leather
