Lemezkritikák

A „Love, Fear And The Time Machine” újabb kiváló album, amely megerősíti: a Riverside továbbra is rendkívül sikeresen vág bele új kihívásokba, a nagy ötletek magába szívó olvasztótégelyében pedig mesterien önti formába a teljes művészi…

A „Love, Fear And The Time Machine” újabb kiváló lemez, amely bizonyítja, hogy a Riverside továbbra is rendkívül sikeresen vág bele új kihívásokba, és a nagy ötletek olvasztótégelyében magukba szívott hatásokat mesterien építik be a…

A Galahad a „Seize The Day”-jel, amely biztosan tetszeni fog minden régi rajongónak, sőt jó néhány „újoncnak” is, sikeresen megnyitotta négy egymást követő EP „évadát”, amellyel 2014-et megjelölték.

Az Anekdoten az „Until All the Ghosts Are Gone” című lemezzel kiváló albumot hozott össze, amely az eddigi életmű csúcsai közé tartozik, és teljesen a régi hívek ízlésére szabott, így a hosszú várakozás az új stúdiómunkára több mint…

A Coma Ecliptic című lemezzel a Between the Buried and Me bebizonyítja, hogy még mindig nem fogytak ki az ötletekből, és képesek más arcukat mutatni. Ismét egy igényes, szokatlan darabot kaptunk, amely jelzi: a zenében sokat kell…

A „The Book of Souls” nem jelent kiemelkedő teljesítményt a hosszú életű és rendkívül sikeres heavy metal-bajnokoktól, hiszen minőségét tekintve elég vegyes eredményeket tartalmaz. Az viszont biztos, hogy az 1980-as évek vége óta ez a…

Kiadó: Parlophone Records / BMGMegjelenés: 2015. 9. 4.Producer: Kevin ShirleyAz album hossza: 92.11 perc (2CD)Műfaj: Heavy Metal / N.W.O.B.H.M.Értékelés: 8.0/10 A „The Book of Souls” a heavy metal intézménye, az Iron Maiden…

A „DNA D” albummal a Dan D leszállt a „mennyekből” a kemény, valódi talajra! Az eredeti rock'n'roll talajára, amelyhez 100%-ban a Dan D-re jellemző módon nyúlnak. Előttünk egy új történet első része!

A „Secrets of Angels” rendkívül üdvözlendő és égetően szükséges friss vérátömlesztés a kortárs prog folknak, amellyel a Karnataka talán valamivel szélesebb hallgatóságot is elérhet.

A „Thunder, Storm And Passion” remek kiindulópont, ha el akarsz merülni a Mad Max világában. Klasszikus anyag újrajátszva, plusz egy koncert-CD! Olyasmi, ami az igazi rajongóknak már régóta ott figyel a polcán!

A Jameson Raid végre letette az asztalra az első igazi stúdióalbumát, amely hitelesen kapcsolódik a zenekar múltjához, vagyis a nyolcvanas években született klasszikus anyagához. Igazi „fejbe kólintós” ütés minden…

Annak ellenére, hogy az „I Heard You Listening” valószínűleg most is észrevétlen marad, az Echolyn rajta több mint sikeresen őrzi kultikus státuszát, és továbbra is hű marad egyedi hangzásvilágához.

Ezt a kritikát persze már ismeritek!

A „Wassail” EP rendkívül izgalmas bemelegítés a Big Big Train közelgő új albuma előtt, és természetesen elsősorban a hűséges rajongóknak szól, akik már most alig várják a „Folklore” megjelenését.

A „Story Tellers - Part One”, egyetlen ember műve, 2015 egyik legszebb neoprog meglepetése.

A „Best for Sale!” válogatás nagyon is jól jön, mert a zenekar stúdióalbumait mára szinte lehetetlen megtalálni a piacon, ugyanakkor ennek köszönhetően ezt az igazságtalanul figyelmen kívül hagyott, mégis kiváló formációt megismerhetik…

A „Starless Starlight” mindenkinek tetszeni fog, aki esküszik Fripp különféle soundscape-alapú ambient projektjeire, és nagyra értékeli a korábbi együttműködéseit Brian Enóval, miközben Cross hegedűje a finom hanghullámokhoz egy teljesen új…

A „The World” egy újabb sikeres (és egyben utolsó) koncertértelmezése egy klasszikus PFM-albumnak a győztes sorozatban.

Összességében a „Shockwave Supernova” rendkívül szép új stúdiómunka egy tapasztalt mestertől és kifinomult gitárvirtuóztól, de semmi olyat nem hoz, amit ne hallottunk volna már tőle, így nem jelent alkotói csúcspontot a pályáján.

A „Celebration” az elődjével, az „EEPS”-szel ellentétben nagyobb fokú kompaktságra törekszik. A szerzemények helyenként már nem olyan kifejezetten lazák, Marco ezúttal egy hajszállal több figyelmet szentelt a szilárdan megformált…

Hihetetlen, de igaz: a „The Oblivion Particle” remekmű, és bizonyítja, hogy a Spock's Beard hangzásbeli fejlődésének még a „érett korszakba” lépés és a rengeteg tapasztalat ellenére sincs vége, a zenekar pedig még mindig képes olyan…

A „Live At The Orleans Arena Las Vegas” a várakozásoknak megfelelően igazi koncertcsemege a chicagói rockintézmény minden rajongójának, amely a Las Vegas-i reflektorfényben remekül új életre keltett néhány kedvelt örökzöldet, sőt néhány…

Az „ExtermiNation” olyan album, amellyel a Raven megőrzi hihetetlen ifjonti lendületét, és olyan metsző élességet csillogtat, amellyel több mint 30 évvel később hitelesen kapcsolódik az 1981 és 1983 között megjelent lemezeihez!

A „Legacy” a zenekar összesen tizedik stúdióalbuma, a Frontiers Recordsnál megjelent második, és büszkén sorakozik fel az életmű legjobb darabjai mellé, az 1981-es bemutatkozó nagylemez, a „Time Tells No Lies” társaságában is!

Az IQ különféle, többnyire sikertelen kísérletei, hogy hibrid prog pop rock zenekarrá alakuljanak át, az „Are You Sitting Comfortably?” lemezen érték el a csúcspontjukat, de szerencsére rövid életűek voltak, és Menel (várt és áhított)…

Ha a „Megatropolis” már 2007-ben olyan lett volna, amilyenre az Iron Savior 2015-ben újra felvette, nyugodtan kijelenthetnénk, hogy ez a zenekar kreatív csúcspontja, karrierjének legmagasabb pontja.

„A »Live at the Final Frontier« kiváló koncertdokumentum, amelytől ennek a sajnos gyakran elfeledett, mégis remek német power metal bandának a rajongói el lesznek ragadtatva, és több mint kielégülnek.”

A „Live at the Final Frontier” kiváló koncertdokumentum, amelytől ennek a sajnos gyakran figyelmen kívül hagyott, ám remek német power metal zenekarnak a rajongói el lesznek ragadtatva, és még annál is elégedettebbek lesznek. Az Iron Savior…

Minden sagának egyszer vége szakad, legyen bármilyen terjedelmes. A posztumusz „Dance Me This” a nagy Frank Zappa utolsó stúdióalbuma.

Az „Underworld” az agresszió és a muzikalitás ideális középútján jár, és lenyűgöző szimbiózisba olvasztja a két elemet. Ilyen egyensúlyt a progresszív metal ezen kiválóságai, az egyébként is összetetten felépített zenei víziójukon belül,…

"A progresszív irányba forduló remekmű, a „Seventh Son of a Seventh Son” zárta le az Iron Maiden-albumok epikus trilógiáját, amelyet a „Powerslave” és a „Somewhere in Time” indított el, és minőségben egyenrangú folytatása két győztes…

A progresszív irányba kacsintgató remekmű, a „Seventh Son of a Seventh Son” zárta le az Iron Maiden-albumok epikus trilógiáját, amelyet a „Powerslave” és a „Somewhere in Time” indított el, és minőségben méltó követője két győztes elődjének,…

A „Dry Land”, a How We Live egyetlen albuma manapság elég ritkaságnak számít, de még mindig nagyon jó lemez, és különösen izgalmas mindazoknak, akik szeretik a Marillion klasszikusát, a „Holidays In Eden”-t, amelyen lehetetlen volt nem…

Kiadó: Sony MusicMegjelenés: 2015. július 24.Az album hossza: 64.01 percProdukció: Joihn Cuniberti & Joe SatrianiMűfaj: Instrumental Rock / Art RockÉrtékelés: 8.5 / 10 Az az ember, aki a nyolcvanas évek második felében…

Akit nem zavar, hogy az „Escape From The Shadow Garden - Live 2014” felvételén a dalok fele újabb szerzemény, és az sem, hogy Catley énekesi fénykora már régen elmúlt, az rengeteg igazán kellemes zenehallgatási élményben lesz része, ha…

A hatodik stúdióalbumával az Unearth elsősorban egyenletességet mutat. Fennállása alatt épp elég fejlődést felmutatott ahhoz, hogy most éppen nincs szükség semmi többre.

Igaz, hogy ma már akad jó pár zenekar, amely jobban űzi a death/doomot, mint a Paradise Lost, de a The Plague Within-nel a banda megmutatja, ki a műfaj atyja, és több mint negyed évszázados pályafutás után is képes olyan súlyos anyagot…

A Carnifex az ötödik stúdióalbumával azt mutatja, hogy lassan fejlődik. Sajnos túl lassan. A főként sebességre építő dalok nincsenek eléggé kidolgozva ahhoz, hogy az átlagos termékű lemezen túl többet kapjunk.

„A »The Eternal Idol« a Black Sabbath számára újabb jelentős hangzásbeli megújulást és a következő evolúciós szakasz kezdetét jelentette, mindkét Tonyval a főszerepben.”

A „The Eternal Idol” a Black Sabbath számára újabb jelentős hangzásbeli újjászületést, egyben a következő evolúciós szakasz kezdetét jelentette, mindkét Tonyval a főszerepben.

A Ne Obliviscaris másodszorra is elsősorban azt erősíti meg, hogy nem tér el az eredeti koncepciótól. A hallgatót hosszú, komplex dalok várják, jókora adag extremitással és epikussággal.

Az „Emerson, Lake & Powell” megjelenésekor kellemes meglepetés volt, és óvatos visszatérés a régi ELP-formához a hetvenes évek végének jókora művészi csődje után.

Ez a kiadvány inkább a Frontiers Records üzleti húzása, amellyel a híres zenekar nevét kamatoztatják, semmint valódi szükséglet. Mégis javít valamit a koncertlemezen, a „High Voltage”-on (2014) megörökített, silány napi forma hagyta sápadt…

A „Vortex” mindössze egy évvel az elődje, a „So U” után jelent meg, stílusában pedig a „The Calling” albumhoz áll közelebb. Megőrzi a lelkesültséget, a zseniális ötletek és megoldások tömkelegét, és az egyedülálló Neal Schon kimeríthetetlen…

Chris Impellitteri a megközelítésében és a stílusában továbbra is egyedülálló zenész. Ő az alkotója az Impellitteri diszkográfiája egyediségének, és ez teljes mértékben igaz a kiváló új stúdióalbumra, a „Venom”-ra is.

A hard rock náluk sosem ment igazán jól, balladai részekből és középtempós dalokból pedig ezúttal túl sok van az albumon, így a Virgin Steele-metal igazi magja elvész a hosszú játékidőben.

A „The Other Side of Life” a maga idejében megérdemelt sikert aratott a szintipopszíntéren, bár a szimfonikus progresszív rock úttörőinek klasszikus nagylemezei mellett szinte tragikomikusan hat.

A Tears For Fears művészi és kereskedelmi csúcspontja, a „Songs From The Big Chair” az idő próbáját és a megjelenése óta eltelt három évtizedet is kiállva a new wave színtér mesterműve maradt, amely ma is lenyűgöz a hangzás…

Az „About Face” hallgatása közben – amely nem valami (nem)várt remekmű volt, hanem „csak” egy nagyon szolid lemez, ami megerősítette, hogy a kultikus gitáros/énekes remekül megáll a saját lábán – gyakran érezni, hogy Gilmour irtózatosan…

A Sepultura a Kairos (2011) albummal már visszanyert valamennyit a bizalomból, a The Mediatorral pedig azt bizonyítja, hogy tartja magát, sőt újat is kipróbál. A Sepultura manapság is meglehetősen elhanyagolt zenekar a régi rajongók miatt,…

Nemrég támadt az az ötlete David Coverdale-nek, hogy egy albummal tisztelegjen a Deep Purple előtt. Az ötlet nem rossz. A zenekar tulajdonképpen meghosszabbítja a saját szerzeményekben tartott alkotói szünetét, és belevág a rockklasszikusok…

Az „Indestructible” stílusában semmiben sem tér el az elődjétől, a „Precious Metal”-tól. A két album megjelenése között alig telt el egy év. A House of Lords pedig ezúttal is a bevált minőségi és stílusbeli állandó marad, amely nem tud…

A „Human Era” a Trixter kreativitását a érett évek során is magas szinten tartja, és bár az első album és az új lemez között jó 25 év telt el, ez egyáltalán nem érződik rajta.

A „Rebel Yell” több mint három évtizeddel a megjelenése után is a mindig lázadó Billy Idol koronájának legfényesebb ékköve, egyúttal a nyolcvanas évek egyik legjobb albuma.

A „Cocktail” sok szempontból a korai Buldožer-albumok alapköve volt, Breceljjel a főénekesi posztján, ezért a jugoszláv/szlovén progrockszíntér minden rajongója nagyon jól tudja, mekkora a jelentősége.

Abban az időben nem akadt a volt Jugoszlávia területén olyan zenekar, amely olyan hatékonyan hozta volna közel a szintipop/elektropop és a new wave aktuális hangzását, mint a Denis & Denis. A „Demo Tapes” elveszett kis mozaikdarabokat…

A „Ta tobak je sladka travca” Aleš Hadalin népdalfeldolgozó trilógiájának záró darabja. Újabb szívből jövő és rendkívül szórakoztató stúdiódokumentum a karsztvidéki énekes csalogánytól!

Az album tele van bizarr hangszerelési megoldásokkal, a Helloween pedig ezúttal önmaga árnyéka. Rosszul ragasztották össze. Teljesen szürke középszer, amit nyugodtan elkerülhetsz egy széles ívű kerülővel.

Ian rajongóinak többsége legszívesebben elfelejtené az 1983 és 1984 közötti alkotói korszakát, még ha a „Walk Into Light” valamivel elviselhetőbb teljesítmény volt is, mint a következő elektronikus szörnyeteg, az „Under Wraps”, amellyel…

A „Last of Our Kind” bizonyítja, hogy a kvartett megőrizte csődöri erejét, sőt még többet is. A kompozíciók nagyfokú kidolgozottsága alapján úgy tűnik, a The Darkness csak most közelít kreatív csúcspontjához.

„Az együttes zenei névjegyének alapvetése változatlan maradt. Az AC/DC, a Thin Lizzy, az UFO és a Queen újabb ringbeli találkozójáról van szó. Persze a The Darkness egyedi receptje szerint összegyúrva, amely újabb elsőrangú rockparódiát hoz…

Az eszmeileg, ha őszinték akarunk lenni, nem túl meggyőző elődje, a „VI” után a srácoknak egy világosan körvonalazott zenei arculatú albumra volt szükségük, még ha az „Infra” aurája emiatt retró-nosztalgikusnak hat is.

A Catacombs of the Black Vatican, a Black Label Society kilencedik stúdióalbuma, tulajdonképpen semmi újat nem hoz. Visszafogottabb lemez, amely egy-egy slágerrel és balladával büszkélkedhet, de a korábbi kiadványokhoz képest egészében véve…

"Waters személyes frusztrációi, amelyek a „The Final Cut”-on értek a csúcsra, bizonyára hitelesebben hatottak volna szólódebütként, ahelyett hogy a Pink Floyd keretén keresztül vetítette volna ki őket, hosszú évek óta társszenvedő két…

Waters személyes frusztrációi, amelyek a „The Final Cut”-on érték el a csúcspontjukat, valószínűleg hitelesebben hatottak volna szólódebütként, ahelyett hogy a Pink Floyd keretein át vetítette ki őket, régi sorstársait pedig puszta kísérői…

A Supertramp összes albuma közül a „...Famous Last Words...” rejtette a legtöbb kihasználatlan potenciált: a zenekar nagyobb összefogásával jóval erősebb lemez is lehetett volna belőle.

A „Chicago 16” – a hosszú diszkográfia egyik legjobb pillanata – végre sikeresen átvezette a Chicagót a nyolcvanas évekbe, és olyan lemezt hozott létre, amely még ma is érdekes lehet a Toto rajongóinak többsége számára is.

A „Sonic Attack” minőségét tekintve nagyjából a Hawkwind-albumok „aranyközépútján” helyezkedik el, vagyis manapság leginkább a zenekar hosszú ideje hű rajongói becsülik igazán.

A „B2” rendkívül szép, könnyed hangulatú (indie) rockalbum, remek szerzői és hangzásbeli megoldásokkal, népzenei elemekkel megfűszerezve, zeneileg fertőző és rádióbarát.

A „The Ghosts Of Pripyat” remekül megragadja Rothery kifinomult gitárzsenijének lényegét, így az egyes kompozíciók, teljesen instrumentális jellegük ellenére is, a lehető legérzelmesebb módon érintik meg a hallgató lelkét.

Kilenc év telt el, kerek kilenc év. A zenekar visszatér, ezúttal egy igazi albummal, tele saját szerzeményekkel. Sokáig tartott, de megérte várni.

A „Nostalgija” tehát minden bizonnyal különleges lemez, a Klemm házaspár pedig rendkívüli művészi merészségről és bátorságról tesz tanúbizonyságot, amikor sikeresen vág bele az ismert népzenei folklór egyedi átdolgozásába, amelyhez a jazz…

Ha az elődlemez, a „Drenov Grič” megalapozta a Nula Kelvina zenéjének stílusát, akkor az utódja, a „Levak na Luni” megszilárdítja ezt az irányt, amelyet a festői szerzői karizma és a művészi önállóság hat át.

A „Levak na Luni” újabb remek zenei teljesítmény, amely rettentően szórakoztat, ugyanakkor Marko Boh szikrázó és lucid szövegei által meg is rendíti és fel is rázza a hallgatót. Egyben nagy előjele annak a teljes színházi excesszusnak,…

Kiadó: SamozaložbaProdukció: Hannes Grossmann, V. SanturaMegjelenés dátuma: 2015. márciusAlbum hossza: 73:01 Manapság valószínűleg gondolkodás nélkül kijelenthetjük, hogy az extremitás a metalban elérte a csúcsát. Ennek ellenére minden…

Az Alkaloid kivételes bemutatkozó lemezével bebizonyította, hogy a progresszív death metal milyen szélsőségekig vihető.

Új, kivételesen jól hallgatható artrock album, összetéveszthetetlen egyéni hangvétellel. Samo Budna nagy szerzői érettségét tükrözi, a csodás lemez létrehozásában pedig az egész Elevators csapat részt vett vele.

A „Mestni vrvež” az idrijai progresszívrock-kiválóság, a Divje jezero stúdióbemutatkozója, amelyet nyugodt szívvel nevezhetünk 2015 csúcsteljesítményének a szlovén rockkiadványok között.

Az „AkordeON” rendkívül ambiciózus lemez, amely a harmonikajátékot a zenei univerzum egészen különleges pontjára helyezi, jóval kevésbé hétköznapi módon, mint ahogy a hangszerrel általában találkozni szoktunk.

„Az »AkordeON« rendkívül ambiciózus album, amely a harmonika játékát a zenei univerzum egészen különleges pontjára emeli, jóval kevésbé hétköznapi helyre, mint ahol a hangszerrel a mindennapi találkozásaink során megszoktuk, hiszen…

A zongorára és énekhangra épülő kabaréchanson a két előadó remekül érezhető kémiájának gyümölcse, és átélten talál egyenesen az artizmus őszinteségének szívébe.

" Rendkívüli album, amely a tolmini Feedback mellett a szlovén színtéren végre megteremti a nagyon hiányzó kapcsot az új generációs progresszív rock és a hetvenes évek zenekarai (Izvir, Predmestje, September, Jutro) szelleme és életműve…

„A »Concrete Gardens« olyan album, amilyet az igazi Tony MacAlpine-rajongók csak kívánhatnak maguknak. A féktelen gitárfűrészelés és a csúcsvirtuozitás szerelmeseinek új vágyálmát hozza el, jókora adag muzikalitással megspékelve, amely…

A „Concrete Gardens” az az album, amilyet az igazi Tony MacAlpine-rajongók csak kívánhatnak maguknak. Új vizes álmokat hoz mindenkinek, aki odavan a határtalan gitárzúzásért és a csúcsvirtuozitásért, jókora adag muzikalitással adagolva, ami…

A „Ragbag” végig szórakoztató, színes kavalkád: world music, etno és folk, erősen megfűszerezve jazzel, miközben a két zenészből egyáltalán nem fogy ki a pajkos ihlet, ahogy számtalan improvizációs betétet csempésznek bele.

A „Sančo Pansa” Bort Ross rendkívül szép stúdiós debütálása. Finom, visszafogott és kreatív megmozdulások mentén, nagy őszinteséggel született, a nagyfokú perfekcionizmus éber felügyelete alatt, amelyből ez a dalszerző-énekes építkezik.

Kivételesen szép debütalbum, amely legszívesebben a funkos kinetikával kacérkodik, közben pedig jazz-, soul-, R&B- és még kabarészerű sanzonelemek is felbukkannak rajta, így a „The Best Of” egy pillanatra sem képes unalmassá válni.

A Die Hamsters ugyanis az alternatív rock medréből merít, de ehhez táncos-lüktető, könnyen emészthető ritmikai keretet épít. Ebben a tekintetben nagyon is felismerhető, a brit zenekarok, például a Franz Ferdinand vagy az Arctic Monkeys…

Amit évekkel ezelőtt a „Na liniji” elkezdett, azt folytatja a „Tu je raj”. Áttörés a közönségnek abba a részébe, amelynek nem elkényeztetett a zenei ízlése. A nagyközönség felé. És a nyomában járó kereskedelmi siker.

Az „Adventures in Modern Recording” furcsa módon Amerikában jobban szerepelt a slágerlistákon, mint hazájában, ahol kereskedelmi szempontból elég nagy bukás volt. A kultikus debütálóalbumhoz képest valamivel kevésbé izgalmas munka lett, de…

Az „After The Flood” a BBC ‚porosodott’ archívumának remek gyűjteménye, amelynek egyes felvételei most először látnak napvilágot, így egészében véve hallgatnivalók tárháza minden Van Der Graaf Generator-rajongónak.

A „Chance” már azok közé a Manfred Mann's Earth Band-albumok közé tartozott, amelyek csak a hardcore rajongóknak „kötelezőek”, az art rock klasszikusai közé viszont nem sorolhatók, hiszen Manfred bandája, miután a hetvenes években végig…

Kiadó: PivecMegjelenés éve: 2015Produkció: Blaž Celarec & Marko TurelAz album hossza: 35.24 percMűfaj: Folk / Rock Gyorsan telnek az évek! A Noč čarovnic megjelenése óta négy év telt el, mégis olyan érzés, mintha csak tegnap…

A „The Art of Suspended Judgement” a MeduzaleM rendkívül merész és bátor stúdiós bemutatkozó lemeze, amely már a pálya legelején jelzi: három olyan zenész áll előttünk, akik egyéni, saját hangot építenek.

Az elődjével ellentétben, amely saját szerzeményekből álló lemez volt, az „Enci Benci Katalenci” alapvetően gyerekeknek szóló népi mondókák albuma, amelyeken alapos „katalenizálási” folyamat ment keresztül.

Kiadó: AFM RecordsMegjelenés: 2015. 04. 26.Az album hossza: 54.01 percProducer: Piet SielckStílus: Heavy Metal / Power Metal Különös az Úr útja, nemde? Megcsinálod a saját stúdióalbumodat, aztán pár év múlva rájössz, hogy a…

Az „Anyone's Daughter” érdekes darab volt, amely egy olyan korszakban jelent meg, amikor az ilyen zene rendkívül népszerűtlen volt, a zenekar tagjai viszont különösebben nem törték ezen a fejüket.

„Rendkívül szép, a bemutatkozó lemezhez képest szerzői szempontból rendkívül érett zenei teljesítmény, telivér indie rock tartalommal, ami szép jövőt ígér.”

Rendkívül szép, az elsőlemezhez képest kompozíciós szempontból rendkívül érett zenei teljesítmény, vérbeli indie rock tartalommal, ami szép kilátásokkal kecsegtet a jövőre nézve.

A „Glorious” album ugyan nem fog rockforradalmat szítani a bolygón, a Bonfire számára viszont végre igazi kapcsolódási pontot jelent a zenekar aranykorához, és visszahozza az európai hard rock fókuszába.