Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 04.09.2015
Produkció: Riverside
Játékidő: 60.25 perc
Műfaj: Progressive Rock
Ha van manapság a bolygón olyan zenekar, amely exponenciális lendülettel tágítja a művészi kifejezésmódját és zenei karakterét, a teljes szabadság és az önálló hang fényében, akkor az a lengyel Riverside, minden kétséget kizáróan. A banda a 14 éves fennállása alatt hatalmas művészi átalakuláson ment keresztül, és az evolúció még mindig tart, csak tart. A Riverside ma nyugodt szívvel sorolható a legfontosabb zenekarok közé, amelyek a színtéren megőrzik mindazt a vonzerőt és időtlenséget, amit a progresszív rock fogalma jelent! Ha a britek ebből a szempontból Steven Wilsonnal és a Porcupine Tree-vel büszkélkedhetnek, a svédek az Opethtel, akkor a harmadik európai zászlóshajó egészen biztosan a Riverside.
A zenekar minden egyes albuma fokozatos stílusváltást jelzett a progresszív metaltól a progresszív rock felé. Ha az „Anno Domini High Definition” a banda eddigi legkísérletezőbb lemezének tekinthető, akkor az utódja, a „Shrine of New Generation Slaves” (2013) egyértelmű elfordulást hozott a progresszív rock irányába. Két és fél évvel később követte a hatodik stúdióalbum „Love, Fear And Time Machine” címmel. A Riverside ezen tovább fokozza a hangzás lágyítását, a gitárfrázisok pedig már csak elvétve, néhány csipetnyi erejéig idézik a korábbi metalos irányt, mint üdvözölt ambientes fűszer, amely időnként hálásan „felkavarja” az album történéseit, és így dinamikusan tartja a lemezt.
Mariusz Duda énekesként is egyre jobb, kiváló interpretátorrá érik. Gyönyörű természetes hangszínnel rendelkezik, és ezt most jobban kiaknázza, mint valaha. Az énekelőadás tulajdonképpen az új album egyik alappillére. Mivel Mariusz a szövegek szerzője is, azok átérzett megszólaltatását ezúttal különleges lágyság és melegség, békesség és belső nyugalom lengi körül, ami a Riverside-ra jellemző melankólia mellett most a remény érzetét, a fényes jövőbe tekintést teremti meg. Mariusz Duda hangja továbbra is a zenekar kifejezésmódjának fókuszpontja és egyik hajtómotorja, amely az új albumnak is egyértelműen a teljes művészi egyediség előjelét adja.
Az album tetőtől talpig organikus. Hangzásában a hetvenes évek produkcióihoz húz. A dalok a mellotron hangjára épülnek, emellett Hammond-hangzásra és klasszikus zongorára. A billentyűs hangszerek feldolgozásai gyakran az atmoszferikus függönyök fontos építőkövei, amelyeken az album lebeg. A Riverside ezen a lemezen még tovább „megnyugodott”. Az album kifejezetten kifinomult, lágy. Emellett olyan lemez, amelyen a jellegzetes melankólia mellett – amiben a Riverside mindig is mester volt – a pszichedelikus elem dominál. Emiatt a Riverside pillanatokra az új lemezen a Pink Floydra emlékeztet jobban, mint valaha. Különösen a záró részben, a Towards the Blue Horizon (amely az Under the Pillow és a Discard Your Fear mellett újabb asszociációkat ébreszt Steven Wilsonnal és a Porcupine Tree-vel kapcsolatban), a Time Travellers és a Found (The Unexpected Flaw of Searching) dalsorában csendesedik el teljesen az album, a Pink Floyd-hatások utóízét pedig főleg az utolsó, Found (The Unexpected Flaw of Searching) hagyja hátra, ahol három perc elteltével nem sokkal egy olyan átvezetés hallható, amely azonos a Pink Floyd Have A Cigar című számának egyik tartóelemével. A hangzás az egész lemezen a gitár- és billentyűsvonalak kifejezett rétegzettségére épül, a két hangszer szimbiózisa pedig lenyűgöző. A motívumok elhelyezése a hangzásvilág díszletében teljesen igénytelen, és a magas fokú atmoszféra megteremtésének van alárendelve, ami olyan erős és magával ragadó, hogy egy pillanat alatt átröpít a valóságon túli párhuzamos világba (ha rád mered bízni magad a zenére, hogy vezessen).
A Love Fear And The Time Machine még valamiben különleges. Jóval kompaktabb az elődjénél, ezért a legkönnyebben befogadható album, amelyet a zenekar eddigi pályafutása során készített. Ez azt jelenti, hogy olyan dallamosság van benne, amilyet a Riverside eddig még nem tudott kialakítani. A motívumok gyorsan a fülbe másznak, ugyanakkor ötletgazdagságuk és változatosságuk egy pillanatra sem kelt önismétlés-érzetet. A művészi különlegességet megőrizni a zenei univerzumban, és szilárdan megmaradni a komponálási igényesség és a kifejezett dallamosság határvonalán: a 21. században ez az egyes zenei tehetségek nagyszerű művészi mesterségbeli tudásának jele, és a Riverside kétségkívül közéjük tartozik!
Az album üzenetei ezúttal egy lelkiállapot-átváltozáson vezetnek végig, ahol szembetalálkozol a gyerekkorral, annak szűzi naivitásával és őszinteségével. Ez az a pont, ahol a naiv szeretet jelenléte először ütközik az uralkodás, a dominancia, a birtokba vétel akaratával – mindazzal, ami a szívünkben félelmet szül. Az üzenet még mélyebbre megy. Az egyén küldetésére épül, hogy legyőzze a szeretet és a félelem közötti szakadékot, mert a félelem a sötét erő energiája, az, ami a bolygót emészti, amióta az ember benépesíti, és amióta kikiáltotta magát az egyetlen „értelmes” lénynek. Az album ugyanakkor a remény érzetét is nyújtja. A Riverside napsugarat hagy az alagút végén. Ez az a sugár, amely átvilágítja és megtisztítja a lelket, életerőt ad, hogy erős maradj kísértés közepette is, amikor úrrá lesz rajtad a félelem és az összes többi érzés, amelyek negatív tettekre kényszerítenek. Ha ezeket a kísértéseket el tudod hárítani, mint valódi érzelmi és lelki intelligenciával teli, érett ítélő, akkor jobb emberré válhatsz, aki pozitív energiát képes termelni, és megosztani azzal a természettel, amelynek a része, vagy – tekintettel az ember esztelenül pusztító jellegére – mérsékeljük inkább a tézist: amelynek talán a része lehetne.
A „Love, Fear And The Time Machine” újabb kiváló lemez, amely bizonyítja, hogy a Riverside továbbra is rendkívül sikeresen vág bele új kihívásokba, és a nagy ötletek olvasztótégelyében magukba szívott hatásokat mesterien építik be a teljesen egyedi, önálló művészi világukba. Összhangban az album alapüzenetével a költészet atmoszferikusan kifejezetten felerősödik, és szó szerint életre kel, amikor a zene magába szív a világába. Ez a lemez kifejezetten igénytelenséget, belső nyugalmat és békességet árasztó album, amely a jellegzetes melankólia mellett kifejezetten lágyan és organikusan hat, ugyanakkor rendkívül dallamos, és mindezek mellett leplezetlenül pszichedelikus elemet is hordoz. Az együttes új, rendkívül sikeres zenei átalakulásának albuma, teljes vérű, kézzelfogható zenei tartalommal, amely egyedisége miatt egy pillanatra sem szűnik meg lenyűgözni.
szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 9.0 / 10
Számlista:
1. Lost (Why Should I Be Frightened By a Hat?) (5:52)
2. Under the Pillow (6:47)
3. #Addicted (4:52)
4. Caterpillar and the Barbed Wire (6:56)
5. Saturate Me (7:08)
6. Afloat (3:11)
7. Discard Your Fear (6:42)
8. Towards the Blue Horizon (8:09)
9. Time Travelers (6:42)
10. Found (The Unexpected Flaw of Searching) (4:03)
Felállás:
Mariusz Duda – ének, basszusgitár, akusztikus gitár, ukulele
Piotr Grudzinski – gitár
Michal Lapaj – billentyűs hangszerek, Hammond-orgona
Piotr Kozieradzki – dob
