Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Brecelj, Marko
Kiadó: Nika Records
Megjelenés: 1974
Játékidő: 57:29
Értékelés: 4.5/5
Marko Brecelj, az ironikus-éleslátású szatirikus, a szlovén kispolgárság krónikása és a hagyományosan homályos hazai progresszívrock-mozgalom legmarkánsabb ikonja 1974-ben adta ki kultikus szóló debütálását, a „Cocktail”-t, amely már megjelenésekor sok szempontból úttörő zenei teljesítmény volt az elhunyt közös ország, a „Triglavtól Vrdarig” terjedő terület színterén. Marko a „Cocktail”-t Bojan Adamič zeneszerzővel, karmesterrel és hangszerelővel együttműködve vette fel, miközben akkoriban Boris Belet gitáros-énekessel és barátaival már a legendás Buldožer megalakulását készítette elő.
A Nika Records a „Cocktail”-t a negyvenedik évforduló után egy évvel adta ki újra, bónuszdalokkal kiegészítve, amelyek többnyire Marko későbbi kislemezeiről származnak: a Buldožerrel rögzített „Svaki čovjek ima svoj blues” (1975) és a szóló „Parada” (1981) mellett a „Svinjam dijamante” (1985) LP-ről, amelyet az akkori zenekarával, a Marjanov čudni zajeccel vett fel. Forradalmi volt már maga a „Cocktail”-borító is: mentolos frissítőitalba tett laboratóriumi egér látható rajta, ami abban az időben sajátos provokációnak számított, a köztársasági cenzúra viszont, amely az ilyen „zavaró” dolgokat általában szívesen büntette, szerencsére elnézte. Marko szövegei már zenei pályájának korai szakaszában külön kategóriát képviseltek, főleg a humor és a társadalmi szatíra szúrásai terén, bár a „Cocktail” költészete még meglehetősen ártatlan jellegű volt néhány későbbi, jóval társadalomprovokatívabb Buldožer-húzáshoz képest.
Marko, aki az éneklés és az akusztikus gitározás mellett az összes zenét és szöveget megírta, az egyes „Cocktail”-dalokban meglehetősen széles zenei hatásokat gyúrt össze a bluestól a jazzen és a folkon át az avantgárdig, ezért énekes-dalszerzői debütálását még ma is lehetetlen egyetlen műfajba „begyömöszölni”. A legközelebbi párhuzam ugyan az akkori avantgárd rock/RIO-színtér, de a nagy Frank Zappával való összevetés sem túlzás, főleg amikor Brecelj úr a groteszk, a szatíra és az abszurd területére téved. A nyitó „Samo prave stvari” Markót, aki már akkor is az egyik legjobb hazai énekes-kaméleonunk volt, a legromantikusabb, légies pillanatában kapja el, ahol Adamič úr vezényletével a bájos szimfonikus-jazzes hangszerelések is elbűvölnek.
A „Črni Peter”, amely a kártyázás különféle formáinak félresiklásairól szól, huncut lüktetést hordoz, ahol Marko csintalan énekmegnyilvánulásai remekül párosulnak a kellemes pasztorális hangszerelésekkel. A „Škandal v Rdečem baru” című jazzes burleszk púpozott adag hangulatos dallamosságot és fekete humort tartalmaz egy gyilkosságról szóló szöveg révén, amely rossz hírbe hozza a helyi bárt. A blues-rockos fondorlatot, a „Hiškar Rogač”-ot, amelyben tapsolás mellett élénk szájharmonika zeng, miközben Hiškar Rogač csiga és Sivko Krempljač kutya közeli találkozását követjük, Marko a leendő Buldožer-„sorstárssal”, Andrej Veble basszusgitárossal közösen írta, és a Sedem svetlobnih let néhány további tagjával vette fel – belőlük lett aztán a Buldožer –, így nem meglepő, hogy stílusában sok mindenben már az említett kultzenekar korai munkáit idézi.
A „Požar” című folkszatíra a tipikus szlovén felelősséghárításról szól, remekül illeszkednek hozzá a gúnyos fúvós hangszerelések, és tele van huncut bohóckodással. A „Duša in jaz” némileg kereskedelmibb irányú szerzemény volt, amely díjat és néhány hétnyi uralmat hozott Markónak az akkori hazai pop-listákon, bár ő ma azt állítja, hogy a szabadkai fesztiválra sokkal jobban énekelt változat készült. Marko személy szerint soha nem lelkesedett túlzottan e sikerszámért, ráadásul akarata ellenére került fel a „Cocktail”-ra. Az „Alojz valček” kétségkívül a „Cocktail” leghírhedtebb dala, amely az évek során a szlovén (nos, ha pontosan akarunk fogalmazni, ljubljanai) fizikushallgatók himnuszává vált. A mókás szöveg a „maffia mesteréről” és a „kegyelem nélküli emberről” Alojz „Podret” Kodre professzorra utal, aki „gondoskodott róla”, hogy Marko megbukjon matematikai fizikából. A pozitív jegyhez másfél pont hiányzott, és ezzel véget ért az egyetemista időszaka. Brecelj Kodre „érdeméből” szögre akasztotta a műszaki fizika tanulmányait, és inkább teljesen a zenének és a társadalmi aktivizmusnak szentelte magát. A „Časopis” csupa nemtörődöm szarkazmus a szlovén hétköznapok tipikus apátiájáról, a „Gozd” pedig álmodozó, melankolikus és szinte megható módon zárja az album reguláris részét.
A kiegészítő dalok szintén igazi fülgyönyörűségek, hiszen többségük Marko Buldožertől való távozása után született, így még csiszoltabb szatirikus él érezhető rajtuk. A nosztalgikus „Rastemo”, amely eredetileg a Buldožer „Svaki čovjek ima svoj blues” kislemezén jelent meg, megközelítését tekintve akár a „Cocktail”-anyag része is lehetne. A rendkívül szórakoztató stíluskeverék, a „Tri ženske” – amelyben Marko kiváló szövegben a tipikus szlovén kispolgárság felé irányítja szatirikus tüskéit – élénk, zenekari-pasztorális hangszerelésekből nőtt ki. A „Cavallo da corsa” néhány sort olaszul tartalmaz, és Marko szavai szerint Slavko F. Furlan kedvéért jelent meg.
A „Stonesi spoznajo moje stare starše” a Rolling Stones fiktív látogatásáról Marko szüleinél eredetileg nem a „Cocktail”-on, hanem a Marjanov čudni zajec „Svinjam dijamante” LP-jén jelent meg, de stílusában és hangulatában remekül illik az albumra. A „punkoid” kislemez, a „Parada” azért volt fontos, mert Marko állítólag ettől kapott új alkotói önbizalmat a Buldožerrel való szakítás és az énekes-dalszerzői színtérre való visszatérés után. A gúnyos, ugyanakkor rövid groteszkek, a „Majmuni” és a „Trotoari” „elfeledett” Buldožer-dalokként szólnak, és egyik legújítóbb, legtehetségesebb zenei művészünk néhány legcsibészesebb húzását idézik.
Brecelj „Cocktail”-ja több mint négy évtized után is a szlovén progresszív rock klasszikusa, amelyről manapság a nyilvánosságban általában nem illik hangosan beszélni, hacsak az ember nem akar furcsa pillantásokat és a „fekete bárány” címkéjét kockáztatni. A „Cocktail” sok szempontból a korai Buldožer-albumok alapköve volt, Breceljjel a főénekesi posztján, ezért a jugoszláv/szlovén progrockszíntér minden rajongója nagyon jól tudja, mekkora a jelentősége. Marko ráadásul sokszínű és festői zenei pályájának korai szakaszában már bebizonyította, hogy rendkívül tehetséges zeneszerző, szövegíró és tehetséges énekes, ezért tényleg nem volt meglepő, hogy a Buldožerrel rövid időre szép művészi sikereket ért el, amelyek akkoriban szinte elképzelhetetlennek tűntek. Sajnos hasonló vagányra, aki ilyen szellemes, lucid, éleslátó és szórakoztató módon piszkálta volna meg a szlovén hétköznapokat, és ennyire találóan gúnyolta volna ki a különféle társadalmi képtelenségeket, hazánk területén a mai napig nem akadtunk.
Felállás
Marko Brecelj – ének, gitár
Bojan Adamič – zenekari hangszerelés, karmester
Produkció
Marko Brecelj
Dallista
1. Same prave stvari
2. Crni Peter
3. Škandal v Rdečem baru
4. Hiskar Rogac
5. Požar
6. Dusa in jaz
7. Alojz valček
8. Časopis
9. Gozd
Bónuszdalok:
10. Rastemo
11. Tri ženske
12. Cavallo da corsa
13. Stonesi spoznajo moje stare starše
14. Parada
15. Majmuni
16. Trotoari
Képgaléria
