Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Big Big Train
Kiadó: English Electric
Megjelenés: 2015
Játékidő: 25:17
Értékelés: 4.5/5
A brit progresszív rockerek, a Big Big Train az elmúlt tíz évben egy meglehetősen ingatag zenei kollektívából – amely ígéretes indulás után stílusban és minőségben is erősen ingadozó lemezeket adott ki – stabil zenekarrá nőtték ki magukat: a szívük a helyén van, szilárd a törzsgárdájuk, és világos művészi víziójuk van. Az artisztikusabb szintre lépés az kiváló „The Difference Machine” (2007) albummal indult, folytatódott a nyomában járó „The Underfall Yard” (2009) lemezzel, majd a két koncepcióalbum-remekművel, az „English Electric (Part One)” (2012) és az „English Electric (Part Two)” (2013) kiadványokkal érte el eddigi pályafutásának csúcsát. Mondhatni, ezekkel végleg bekerültek a kortárs prog rock színtér „első osztályába”.
Gregory Spawton gitáros/billentyűs és Andy Poole basszusgitáros/billentyűs az elmúlt években kivételes zenészeket gyűjtött maga köré; közülük kiemelkedik a Spock’s Beard egykori dobosa/énekese, Nick D’Virgilio, Dave Gregory gitáros, valamint David Longdon énekes/fuvolás. És ez még korántsem minden. A Big Big Train ambíciói az utóbbi években tényleg nem ismernek határt. Még az új album felvétele előtt, amelynek „Folklore” címmel 2016-ban kellene megjelennie, két új taggal bővült a zenekar: Rachel Hall hegedűssel (Stackridge) és a Beardfish-es Rikard Sjöblommal, akit sokan svéd Mike Keneallynek is hívnak, hiszen nemcsak kiváló gitáros, billentyűs és énekes, hanem remek zeneszerző is, aki sokat tanult a legendás Frank Zappától. Készülhetünk még egy albumra, amely ismét ámulatba ejtheti a legigényesebb prog-gourmet-kat is, és tovább szilárdíthatja az ambiciózus zenekar helyét a kortárs prog szcéna legizgalmasabb bandái szűk körében.
A Big Big Train még a két új tag érkezése és bemutatása előtt, afféle „bemelegítésként” a „Folklore” felvételei előtt, a Peter Gabriel tulajdonában lévő Real World stúdióban felvette a „Wassail” című EP-t. A „wassailing” kifejezés az angol folklórból ered: ez egy régi, főként Nyugat-Angliában elterjedt szokás, amelynek során a gyerekek „megáldották” az almafákat, hogy minél bőségesebben teremjenek. A „Wassasil” három vadonatúj dalt tartalmaz, valamint „The Underfall Yard” egyik alapdarabjának, a „Master James of St. George”-nak az újrajátszott változatát, amelyet a stúdió közepén, „élőben”, különösebb előkészületek nélkül játszottak fel. Az utóbbi – a hasonló vállalkozásokkal ellentétben, amelyek gyakran megbontják az album hangulati egyensúlyát – kiválóan illeszkedik a többi szerzemény közé, és teljesen egyenrangú az eredeti verzióval.
A címadó dal, amely tetszeni fog minden Genesis-, Yes- és Jethro Tull-rajongónak, gyönyörű folk-prog fuvolaaranzsmánokat, éteri vokális harmóniákat és szaftos szimfonikus hátteret kínál, masszív orgonarétegekkel; a csúcspont viszont az epikus, dallamos refrén, amely a Big Big Trainhez képest elég szokatlan, és mintha csak arra teremtették volna, hogy a koncertközönség együtt énekeljen vele – igazi csemege mindenkinek, aki a prog dallamosabb arcát szereti.
A nosztalgikus „Lost Rivers of London” jóval melankolikusabb teljesítmény, elragadó szimfonikus harmóniákkal és drámai énekbetétekkel Longdon teátrális irányítása alatt. A trubadúros fuvolaaranzsmánok tovább színesítik a viktoriánus-pásztori hangulatot. A színes hangszeres részben, ahol az eleven orgonaimprovizációk dominálnak, jól hallható, hogy Gregory gitártechnikájával nagy Steve Howe-rajongó (Yes). A „Folklore” lemezen biztosan nagyon izgalmas lesz hallani, hogyan osztozik majd az énekes feladatokon Longdon és Sjöblom, hiszen mindketten rendkívül karizmatikus vokalisták.
A kissé jazzesebb irányú „Mudlarks” című instrumentálisban sok hagyományos hangszer hallható, élükön a mandolinnal és a glockenspiellel, amelyeket Longdon szólaltatott meg, és amelyek segítségével a Big Big Train a jazz rock fúzió és a szimfonikus prog ritmikai elemei mellett enyhe folk pecsétet is nyom erre a remek szerzeményre. A háttérben szóló vokális harmóniák ezúttal talán már túlságosan is nyilvánvalóan a Yestől kölcsönzöttek, ezt a benyomást pedig tovább erősíti Gregory gitárszólója, amelyen érezhető a „bagolyúr”, Howe hatása.
A „Wassail” EP rendkívül izgalmas bemelegítés a Big Big Train közelgő új albuma előtt, és természetesen elsősorban a hűséges rajongóknak szól, akik már most alig várják a „Folklore” megjelenését. A „Wassasil” tehát újabb bizonyíték arra, hogy a zenekar kiváló formában van, és hogy a dallamos prog rock minden rajongója, akit biztosan lenyűgözött a Big Big Train elmúlt tíz évben bejárt hangzásbeli fejlődése, 2016-ban újabb remekműre készülhet.
Felállás
Andy Poole – basszusgitár, billentyűs hangszerek
Greg Spawton – gitár, billentyűs hangszerek, basszusgitár
David Longdon – ének, fuvola, bendzsó, mandolin, orgona, glockenspiel
Dave Gregory – elektromos gitár
Nick D’Virgilio – dobok
Danny Manners – nagybőgő
Produkció
Big Big Train
Számlista
1. Wassail (6:48)
2. Lost Rivers of London (6:02)
3. Mudlarks (6:13)
4. Master James of St George (Live At Real World) (6:14)
