Önkiadás
Megjelenés éve: 2015
Produkció: Matej Wolf
Az album hossza: 34.52 perc
Műfaj: Alternative Rock
A John F. Doe egy bledi alternatívrock-formáció, amely 2010-ben alakult. Kezdetben John Doe néven működtek, nemrég viszont beszúrtak a zenekar nevébe egy „F” betűt és egy pontot. A döntés hátterét nem ismerem, de feltehetőleg azért léptek erre, mert a horvátországi Varaždinból is létezik egy azonos nevű együttes.
A „JFD” kiváló debütalbum egy olyan zenekartól, amely rengeteget foglalkozott rajta az aranzsé díszítéseivel és a hangzás apró részleteivel. Ez rendkívüli elkötelezettségről és igyekezetről árulkodik: a banda ki akarja hozni magából a legjobbat, amire jelenleg képes. Ami elsőre meglepi az embert a lemezen, az a sötét, alternatívrockos hangulat – amelyből a melankólia, a csalódottság és a vágy fekete erotikus szenvedélyei sugároznak – és a nagyszerű muzikalitás remek kombinációja, amelyet a zenekar a dalok szerkesztésében, felépítésében fejleszt tovább. A John F. Doe-ról elmondható, hogy hiteles és közvetlen válasz az indie rock fogalmára, az Alpok napos oldalán összerakva, de brit hatásokkal A „JFD” album a szerzői tartalom hitelességének és önállóságának érintését hordozza, és ez a lényeg a zenekar további tevékenysége és egy esetleges listás áttörés szempontjából. Ehhez a motívumokban változatos dalok kivételes hallgathatósága nyit utat, amelyeket a már említett sötét, atmoszférikus fátyol fog össze, miközben a produkció meleg és organikusan élő, a gitár és a billentyűk pedig a háttérben kiváló összjátékot alkotnak. Éppen ez a két építőelem egészíti ki egymást, és rengeteg apró részletet, díszítést ad a dalok zenei anyagához, amelyek akkor kezdenek előbukkanni, ha többször lejátszod a lemezt a CD-lejátszódban.
A basszusgitár remekül ki van emelve, és a zenekar hangzásának egyik legfontosabb kontrasztot adó eleme. Olyan tipikus tartása van, amely jellemző volt és az ma is a nyolcvanas évek darkos és poszt-punkos korszakára . A srácoknak igazi érzékük van az alapvető szerzői axiómához: „kevesebb több”. A dalok már az első hallgatásra rendkívül tetszetősek, azonnal a bőröd alá másznak, az egyszerű ritmusok, amelyekre épülnek és amelyekben „könnyedén” forognak, pedig táncra késztetik a testet. Az album tehát rövid, de velős húzásokkal éri el a meggyőző kifejezőerőt és a nagy fülbemászó hatást. A John F. Doe ezt tűzte ki célul a lemez készítésekor.
Marko Zemljič közepes fekvésű hangja – amelyet időnként torzítással is kontrasztba állítanak, vagy úgy szól, mintha egy távoli telefonkagylóból érkezne – a lemez hallgatásának egyik első csábítása. A versszakok ugyanis életre kelnek, és megragadnak az átadott szenvedélyekkel és átéléssel. Az éneknek kivételes támaszt nyújtanak a hangzás hangszeres építőelemei. Az ötös kémiája működik, és bizonyítja, hogy az együttes ugyanazon a hullámhosszon rezeg, ami rendkívüli összhangot és egymásra hangolódást eredményez a tagok között. Ezt az elemet a zenekar természetes fejlődése során érte el, ami nagyon fontos a szerzői önállóság megtestesítésében. Kiforrottsága alapján az album szép lehetőséget, ugródeszkát kínál a zenekarnak ahhoz, hogy a nemzetközi zenei színtér ajtaján is bekopogtasson. A fertőző muzikalitás, a könnyed ritmusok és az organikus hangzásmeleg sötét atmoszférájának kombinációja a „JFD” albumon megfelelő adagokban működik. Jó egyensúlyban. Rendkívül szép, a bemutatkozó lemezhez képest szerzői szempontból rendkívül érett zenei teljesítményről van szó, telivér indie rock tartalommal, ami szép jövőt ígér.
szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 9.0 / 10
Számok:
1. Purple Velvet (03:22)
2. From Russia To China (02:58)
3. Drive Song (03:48)
4. Rider (03:27)
5. High Hopes (04:03)
6. My Addiction (04:39)
7. Black Glitter (02:39)
8. December Lights (02:46)
9. Fantasy Road (Bye Bye Baby) (03:22)
10. Crminal Mind (03:15)
Felállás:
Marko Zemljič – ének
Aleš Svetina – gitár, vokál
Luka Zemljič – billentyűk, vokál
Tilen Knaflič – basszusgitár
Bojan Marinko – dob, ütőhangszerek
