Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Impellitteri
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2015
Játékidő: 34:28
Értékelés: 4.5/5
Chris Impellitteri ma gitárlegendának számít. A játékstílusa még most is egyszerűen elképesztő, és Chris mindig is a világ egyik legkülönlegesebb, egyben leggyorsabb gitárosának számított. Egész hat év telt el az Impellitteri legutóbbi stúdiólemeze, a „Wicked Maiden” óta, az új „Venom” pedig folytatja a zenekar összes korábbi kiadványának hagyományát. Mondhatjuk, hogy Rob Rock énekes visszatérésével az Impellitteri visszatért ahhoz a kiindulási zenei képlethez, amellyel valójában már a nyolcvanas évek végén befutott. Ez a fordulat a „Wicked Maiden” (2009) című albummal kezdődött.
A „Venom” rendkívül gyors heavy metalt tálal (a címadó nyitódal vagy a később érkező Domino Theory extrém módon odaszúr), klasszikus hard rock elemekkel adagolva (például a We Owe the Night inspirációját nagyrészt a Rainbow-nak köszönheti). Az új lemezt ismét hosszában-széltében gazdagon megfűszerezi Chris Impellitteri hihetetlen shreddelése. A srác továbbra is állandó a szerzői munkában, és állandó a játékában is. A Rob Rockkal kötött szövetség továbbra is karmikus. Az énekes és a gitáros az új albumon is rendkívüli szimbiózisban él, kettejük kémiája kézzelfoghatóan működik. Ez az összecsiszoltság, ahogy a két zenész hozzáadása egymásba kapcsolódik, a „Venom” fő hajtómotorja.
A „Venom” kivételes muzikalitást hoz, atmoszférikus csúcspontokkal az erőteljes refrénekben, amelyeket Rock remek énekteljesítménye bont ki. Ő az énekesek veteránja, és egyenesen elképesztő, hogy érett korára is mennyire megőrizte a hangja erejét és áthatóságát. Mégis Chris Impellitteri marad az album fő mágnese. A gitárjátéka az album minden másodpercében, minden pillanatában lenyűgöz. A hihetetlen technika mellett, amely elképesztő sebességet és pontosságot egyesít, a szólókat egy jó adag barokkos klasszikus elem is fűszerezi, maguk a dalok pedig sötét felhangot hordoznak, sőt az okkultizmus és a pusztulás felhangját is, ami összhangban van a heavy metal alapparadigmájával (Nightmare).
Az Impellitteri kiváló új stúdióalbuma megőrzi azt a rendkívüli odaszúrást, amit az Impellitteri-től várni lehetett. Ennek ellenére a „Wicked Maiden”-hez képest az új lemez még több zenei fülbemászóságot és bombasztikusságot hoz. Ha addig nem, a Face the Enemy legkésőbb a zenei tökély világába szippant majd. A dal, amelyet alapvetően klasszikus hard rockerként építettek fel, a nyolcvanas években örökzöld sláger lett volna. Az album rendkívül határozott zeneileg, riffjei áthatóak, a szerzői munka pedig aprólékosan kidolgozott. A hat éves szünet az elődje és az új lemez között ebből a szempontból több mint hasznos volt, az Impellitteri pedig mint ismert maximalista, maradéktalanul kihasználta. A dalok azonnal a lényegre térnek, az Impellitteri nem hosszúkodik, és a 10 szám jó 34 percnyi zenét ad, egy szemernyi töltelék nélkül. Így kell ezt csinálni. Jobb kevesebb, de végsőkig kicsiszolva, mint egy hosszú album tele „bűzbombákkal”, amelyek ellopják a hallgató idejét.
A „Venom” olyan album, amely az Impellitteri minden rajongójának testhezálló, sőt még többeknek is. Biztosan magához vonzza mindazokat, akik a erő, vagyis az ütőképesség és a zenei határozottság ritka kombinációjára esküsznek. Chris Impellitteri a megközelítésében és a stílusában továbbra is egyedülálló zenész. Ő az alkotója az Impellitteri diszkográfiája egyediségének, és ez teljes mértékben igaz a kiváló új stúdióalbumra, a „Venom”-ra is.
Felállás
Rob Rock – ének
Chris Impellitteri – gitár
James Pulli – basszusgitár
John Dette – dob
Produkció
Chris Impellitteri
Számlista
01. Venom
02. Empire Of Lies
03. We Own The Night
04. Nightmare
05. Face The Enemy
06. Dominoe Theory
07. Jehova
08. Rise
09. Time Machine
10. Holding On
