Za nazaj in za naprej

Szerző: Aleš Podbrežnik

Előadó: Budna, Samo
Kiadó: Celinka
Megjelenés: 2015
Játékidő: 37:49
Értékelés: 4.5/5

Hat évvel az „Manj je več” című bemutatkozó után új önálló stúdióalbummal, a „Za nazaj in za naprej”-gyel tér vissza a színtérre a remek muravidéki dalszerző-énekes, Samo Budna. Gyors összefoglaló azoknak, akik nem követitek napi szinten a szlovén zenei életet: Samo Budna éveken át vezette a kiváló Posodi mi jurja zenekart, emellett Vlado Kreslin csapatában és a Beltinški bandiban is dolgozott. Főleg hegedűsként.

Bár Samónak elég hosszú időre volt szüksége az új stúdióalbum felvételéhez, a lemezt „csendben” előrevetítette a Kje si, a Sončna hiša és a Dnevu se slabo piše, amelyek példás rádiós rotációt is kaptak, végül nem sokkal a megjelenés előtt a Brez skrbi.

Az új album logikus folytatása az elődje, a „Manj je več” vallomásos történetének. Samo zenei útjának egyenes folytatása, értelmes szálakkal kötődik a Posodi mi jurja világához, hangulatában, érzelmi állapotaiban és dallamvilágában pedig rokon Vlado Kreslin néhány munkájával.

Az album bélyege: „art rock par exellence”. Egyéni, saját földből sarjadt hangzásból gyúrva, ezért egyedi zenei névjegyet visel. Már az előző albumon kiváló zenészek kísérték Samót, így a „Manj je več” a 2009-es szlovén zenei év egyik legjobb teljesítménye lett. Úgy működött, ahogy egy igazi zenekari lemez (nem egy szólistáé): hitelesen hatott. Optimálisan szerves, dallamos (az hangszerelés vonásaiban és az előadás mozdulataiban finoman kidolgozott) és eleven. Az új album is pontosan ilyen, azzal a különbséggel, hogy most az egész Elevators csapat közreműködik Samóval (az előző lemezen az Elevators tagjai közül csak Robi Pikl és Davor Klarič segített neki).

Az új lemezen Samo két dalhoz Feri Lainšček szövegét választotta, és megzenésítette őket (Sončna hiša és Sanje so večne), a többi szöveg Samo műve. Az albumot a Brez skrbi nyitja ébresztőszerű intróval. Társadalomkritikai töltetű, a refrén azonban megőrzi a pozitív hozzáállást. Samo a lemez legsötétebb pontján, a Mi smo edini című dalban számol le a paraziták társadalmi elitjével. Egyébként a kezdeményezést az album azon pontjai ragadják magukhoz, ahol Samo Budna a brit Steven Wilsonhoz hasonlóan a nőkhöz fűződő szerelmi kapcsolatokkal foglalkozik. Ilyen dal a Da si ob meni is. Kivételesen jól megkomponált szám. Azonnal ragadós, könnyed táncritmusra épül, remek indie pop-rock slágert ad a lemezhez, amely naponta mehetne a rádiókban. Ugyanakkor rendkívüli üzenetet hordoz egy vágyakozó férfiról, aki még mindig hisz benne, hogy a túl korán elvetélt szerelem két ember között újra megszülethet. Megrendítő, mert valódinak hat. És nem ez az egyetlen ilyen pillanat.

Samo Budna erőssége, hogy rendkívül őszinte és igazmondó zenész, aki nem fél teljes fényében megmutatni ezt az őszinteséget. A versszakokon át Samo mélyen átélten ad elő, az érzelmek szinte felforrnak és kicsapnak. Ezért ragadja meg a költészet hihetetlenül tárgyszerűen, valóságosan. Szó szerint megrendíti a hallgatót a vallomásaiban, olyan érzékeny tud lenni Samo.

A másik nagyon fontos tényező, amely tulajdonképpen lehetővé teszi, hogy a költészet ennyire valóságosan működjön, maguk a dalok hangszerelései. Mindegyik rendkívül muzikális. Kompaktak, a versszak és a refrén párosa kivételes szimbiózisban él egymással. Az album tele van apró részletekkel, amelyek Samo Budna jól körvonalazott víziójának művészi értékét emelik. Ilyen „cukorka” például Pikl hatásos bendzsóbetétje a Včasih ne veš című dalban (itt tulajdonképpen a szám szerves hangszere), majd a Dnevu se slabo piše, ahol a hegedűvel együtt remek, színpadias szövetet alkot.

Rendkívül fontos tényező az album szempontjából Davor Klarič változatos billentyűs játéka is. Klarič ismét szikrázóan játszik, és teljes körűen kihasználja a találékonyságát, amely kivételes sikerrel ötvözi a hangzásbeli hagyományt (a testes Hammond-hangzást) a trendi (ha úgy tetszik, indie) árnyalatokkal, amelyek nem más, mint a nyolcvanas évek szintetizátorfüggönyeinek örökölt játéka. Davor pontosan tudja, hová illik egy-egy hangzásvonal a hangszerelésben. Pikl gitárjátéka is nagyon tetszik: kontrasztos, szaftos hátteret épít a kíséretnek, és erős rockos támaszt ad a daloknak. Ezúttal a minimalizmusa nyűgöz le, a Sončna hiša „slide-szólózásával” együtt. Itt a kontrasztos ellensúly a „Run Joe” – Jani Hace ritmusszekció hangzásvilágában, aki ismét a maximumot nyújtja. És ki még? Samo Budna hegedűje, amely olyan fűszert visz a dallamvilágba, amely a muravidéki ég alatti élet hiteles lenyomatának egyéni hangzását hirdeti. A dalokban az énekelőadáson át melankóliát, vágyódást, szorongást érzel, de az ébresztés hangját is, amely a régi minták elengedésére és belső átalakulásra hív, hogy tovább mozdulhass, nőhess és érhess. Az album tele van személyes, vallomásos érzékenységgel, amellyel bárki azonosulni tud, aki lemezt tesz a CD-lejátszóba.

A „Za nazaj in za naprej” kiváló teljesítmény. Samo valóban a legapróbb részletekig csiszolta a hangszereléseket, és kihozta magából a legjobbat, amit jelenleg tud és képes adni. A dalok egyenértékűek. Minőségi botlásokat ez a lemez nem enged meg. Kivételesen jól hallgatható artrock album, összetéveszthetetlen szerzői hangvétellel. Erős hangszerelési háttér, meggyőző költészet, mindez könnyed dallamossággal, popos kontúrokkal. Ezen a lemezen minden a helyén van, és rendkívül finoman kiegyensúlyozott. Az album előadása tulajdonképpen az album koncertszerű eljátszásának lenyomata magában a stúdióban, ahogy régen, a hetvenes években csinálták, amikor a szalag nem volt olcsó, és a zenekaroknak mindössze egyetlen próbálkozásuk volt a felvételre. Többet nem is kívánhat az ember.

Felállás

Samo Budna – ének, hegedű
Davor Klarič – zongora, Hammond, Rhodes, vokál, ének a 7. szám versszakaiban
Robi Pikl – elektromos és akusztikus gitár, bendzsó
Bojan Cvetrežnik – hegedű a 4. számon
Jani Hace – basszusgitár, ütőhangszerek, poharak, programozás, vokál
Sergej Ranđelović „Run Joe” – dobok, tamburin a 4. számon

Produkció

Jani Hace

Számlista