Lemezkritikák

A 2013-as csend után 2014-ben végre folytatódott a Val 202 jó zenéről szóló története. Hatodik rész. Hiphop és dalszerző-előadók nélkül, mégis színes és izgalmas lenyomata annak, mire fogékonyak a Val 202 hullámai.

A Čedahuči, az új, többtagú szlovén folk(rock) formáció, amely 2013-ban az irigylésre méltó „Čedahuči” EP-vel hívta fel magára a figyelmet, az alkotói ihletet átvitte 2014-re is, így sikerült összegyűjteniük annyi saját anyagot, hogy…

A „Čedahuči” című EP öt tömör dalával, amelyeket a folk dallamvilág szerves íze hat át, közvetlen betekintést nyújt a zenekar szerzői és szövegírói tehetségébe, pedig a csapat még csak az első stúdiólépéseit tette meg.

Amikor a progresszív rock népszerűsége a csúcsra ért, a Van Der Graaf Generator még mindig alkotóereje teljében volt. A „Still Life” a klasszikus VDGG-felállás egyik kreatív csúcspontja lett.

A Behemoth a The Satanist című lemezzel láthatóan visszalépett egyet, ami a régi rajongóknak talán jobban is fog tetszeni, de a bejáratott black metal bandák sablonjainak másolásával a Behemoth az identitásából veszít.

Reméljük, hogy ez az igen szép, kicsiszolt, művészileg világosan megformált dalokból álló album nem jelenti egyben a zenekar működésének végét, és megjelenése nem csupán posztumusz főhajtás alkotója, Klemen Koman előtt.

A Power Station 33 1/3 cikornyás, színes és végtelenül szórakoztató album a rutinos funk rockos mesterektől.

A Son of Aurelius második albuma igencsak provokatív darab, amely valószínűleg sokaknak csalódást okozott, ugyanakkor kivételes teljesítmény is, ami megmutatja, hogy manapság még lehet egyedi albumot csinálni.

A látványos est központi fókuszában tehát Sponza saját szerzeményei álltak, új köntösben, felfrissített hangszerelésekkel, amelyeket Primož Grašič sokoldalú zenei géniusza hozott a dalokba.

Same babe olyan üzeneteket adnak közre, amelyek élénken ábrázolják mindennapi valóságunk nyomorát és csillogását. Előttünk a kasztrált férfiak és a női dominák története. Szlovén módra! Szórakoztató, de közben keserű is!

A Celinka a szlovén föld minden egyes szeglegét egyetlen rendkívül színes zenei csokorba fogja össze. A kiadó hétéves működése alatt ez a csokor teljes pompájában kivirágzott, a virágzás pedig csak tart és tart.

Amikor a Brencl (banda) belead!

„A négytagú zenekar, amelynek a zsebében eddig (ha jól számolom) két stúdióalbum van, 2014. március 22-én a ljubljanai Rimska ulica 2. szám alatti Salon za Eno glasbában adott koncertet, amely idén november végén hivatalos kiadványként is…

Szlovénia stájer vidékéről érkezik egy újabb eszelős alternatív rock trió. A Nina Bulatovix triója ugyanis pont az az ébresztő mindazoknak, akik az „alternatív” varázsos műfaji címke igazi jelentését keresitek.

A Rodoljubac, ez a Soča-vidéki rockegyedi, több mint szolid és ihletett EP-vel jelentkezik, amely tele van valódi punk- és rock'n'roll-invázióval. Reméljük, hogy ezt a lépést belátható időn belül a zenekar új stúdióalbuma is követi.

A Lynch Mob harmadik egymást követő EP-je hat új dalt, egy feldolgozást és a teljes egészében felújított, remasterelt „Sound Mountain Sessions” EP-t tartalmazza, és bizonyítja, hogy a kiváló „Smoke And Mirrors” album nem csupán egynyári…

Új, tetőtől talpig lenyűgöző koncertdokumentum a progresszív metal nagymestereitől!

A „džeZZva” album egyszerre egyedi és határtalanul lenyűgöző darab, ahol minden gyönyörű szimbiózisban működik együtt a nagy zenei tolerancia jegyében, amelyet mind a négy zenész sokrétű (mondhatnánk: komplex) zenei fogékonysága, szélessége…

A „džeZZva” album egyedülálló, határtalanul lenyűgöző darab, ahol minden a nagy zenei tolerancia gyönyörű szimbiózisában működik, amelyet a négy zenész többrétegű zenei fogékonysága, szélessége és víziója hoz létre.

A „Prognoza” EP a Neon első stúdiófelvétele, amellyel a fiúk – a neves alternatív rock- és popbandák munkáitól megihletve – jegyet próbálnak váltani a szlovén mainstreamhez.

A „Karma Reset” erős alternatív rockos tartalmakat kínáló lemez, amelyet a magával ragadó zenei összetevők rendkívül vibráló hangulatai fűszereznek. Mindenképpen szép munka, amely sokat elárul a zenekar elkötelezettségéről.

Koncertfelvételről van szó, amely azért kapta ezt a címet, mert a Foreigner két egymást követő New Jersey-i koncertjén a szokásosnál több dalt játszott a 4 (1981) című híres albumáról.

A „Thirteen” az idei év egyik legszebb és legjobb kiadványa a melodikus hard rock háza táján. A Harem Scarem tehát a lehető legjobb formában tér vissza!

A rutinos zenészekből álló csapat nem hoz semmi újat, hanem eszmeileg a klasszikus hard rock vizein evickél (Rainbow, Deep Purple, Turner szólóban, a „Martin-korszakos” Black Sabbath), amelyeket a legjobban ismernek és a legjobban uralnak.

Az AC/DC nem hátrál!

A Triumvirat a „Spartacus” albummal – annak ellenére, hogy maga a zene, különösen hangulati szempontból, nem sokban kapcsolódik a koncepcióhoz – megalkotta pályafutása kulcslemezét, amely egyúttal a hetvenes évek német progresszív…

A tevtonikus heavy metal és a tevtonikus thrash sikerült ötvözése egyedi kifejezésmódot ad a Panzernek, ezért reméljük, hogy ez a szupermetál trió kitart, és a jövőben még kiad egy hasonló albumot.

1974-et írtunk. Március 8-án egy rendkívüli egyéniségekből álló társaság ismét megmutatta magát a világnak a Queen II-vel. Ezt a csapatot Queennek hívják. A rendkívül ígéretes és – mondjuk úgy – szokatlan Queen I után még szokatlanabb,…

Az „Albion” minden tekintetben rendkívül szép darab, igazi csemege a zenekar minden hívének, amely kertelés nélkül, büszkén állhat régebbi stúdióalbumai mellett, a gitárok pedig a produkcióban immár még keményebben ütnek.

A „Blood In, Blood Out” ambiciózus munka, amely az aranzsmanokban helyenként már túlzottan is elnyújtott, ezért a dalok tartalmilag erősebb részei kissé meghúzódnak, és nem érvényesülnek úgy, ahogy egyébként érvényesülhetnének.

Az „Away” EP gyönyörűen megrakott a virtuozitás érintésével és az aranzsőri kompaktsággal, amely a duó bátor érzékében rögzül az állandó zenei tapinthatóság megteremtésére. Bátor és szép kezdete a Vagabunda történetének.

Az idei melodikusrock-lemezek szűkös termését a Brit-szigetekről voltaképpen Nigel Bailey menti meg, aki az év legvégén rakta össze a stúdiós bemutatkozó albumát.

A „Tearing Down the Walls” köntörfalazás nélkül mondva olyan lemez, amely arra utal, hogy a H.E.A.T. elérte zenei pályafutásának csúcspontját. Az év egyik legjobb dallamos rock kiadványa.

A Fallujah a The Flesh Prevails-szel olyat lépett, hogy mostanra még nehezebb egy konkrét (al)műfajba sorolni őket. Kétségkívül extrém zenéről van szó, amelyet a technikásság, a káosz, az erős atmoszféra, a rendhagyó megoldások és a…

Amikor az AOR-revival még soha nem szólt ilyen bűnösen édesen közel a nyolcvanas évek hagyományához. Tökéletes csomagolás, az AOR ragyogása, amit a nyolcvanas évek legjobbjától örököltek, új időkre tálalva! Tökély!

Stílusában az új lemez a elődje, a „What If...” (2011) kijelölt vonalát viszi tovább, nem feltétlenül slágert hajszol, hanem a „feelingre” épít, és bár túl sok dal került rá, az igazi Mr. Big-rajongónak valóságos zenei mannát jelent.

A „The Great Divide” nem mestermű, de a jellegzetes Enchant-hangzásba így is hoz néhány üdvözítő, felfrissítő és pozitív változást.

A Stackridge a „The Man In The Bowler Hat” című albumon karrierje egyik legihletettebb pillanatát alkotta meg, mielőtt a hetvenes évek fordulóján (átmenetileg) véget ért a pályafutásuk.

A rajongóknak elvileg nem kell csalódniuk a lemezben, mert megadja mindazt, amit egy ilyen zenekartól várni lehet. A gond csupán a dalszerzés fantáziahiánya, ami a túl hasonló számokban mutatkozik meg.

Ezúttal a Noctiferiával a (látszólagos?) béke korszakába lépünk. Egy olyan korszakba, amelyben a zenekar hangzása hangosan és meggyőzően építkezik tovább a Slovenska morbida és a Death Culture alapjaira.

A Thrash bizonyíték rá, hogy a Sarcasm, bár rossz időben néha megreccsennek az ízületei, még mindig irigylésre méltó formában lévő thrash-fenevad!

Nyolcadik albumukkal a Machine Head bebizonyította, hogy még mindig bőven van erő bennük. A dalszerzésben még mindig akad ötletük, csak olykor-olykor akadozik a dolog, ami egy-egy fillerben meg is mutatkozik.

A Sanctuary comeback lemezével bebizonyította, hogy még nem veszítette el a varázsát. Csak éppen ezúttal valószínűleg nem a Sanctuary-rajongóknak, hanem inkább a Nevermore-t hiányolóknak lesz a kedvence.

A Darkest Hour nyolcadik stúdióalbuma kétségkívül a zenekar eddigi legkommerszebb munkája, ugyanakkor rendkívül kidolgozott és sokszínű is. Mondhatni, a Darkest Hour kifulladt, de ha a múltjukhoz fordulnának vissza, úgy tűnne, hogy a…

Alen Brentini rijekai gitárhős. Új stúdióalbumát eddigi legambiciózusabb munkájának nevezhetjük, amelyen a rutinos zenész az alkotói csúcspontját éri el.

A „The Endless River”, a zenerajongók körében 2014 legtüzetesebben várt albuma, méltó búcsú minden idők egyik legnagyobb rockzenekarától, és méltó főhajtás az elhunyt Richard Wright előtt.

"A „Tellurian” tulajdonképpen az első album művészi vonalának jazzes, metalosított továbbépítése. A Soen felismerhető stílusos hangzására épít, amely Lopez Opethnél töltött utolsó korszakából vezethető le. "

A „Radio Gnome” trilógia első része Allen különc zsenijének egyik három csúcspontja volt a Gong családon belül, amely akkoriban alkotóereje csúcsán állt, és kultikus státuszát abban az időszakban, amikor a kísérletező zene hihetetlen…

A ŠKM Banda az ötödik stúdióalbumával is bebizonyítja, hogy azon szlovén zenekarok közé tartozik, amelyek kifejezetten művészi kiállással, teljesen egyedi értékkel és szigorú szerzői önállósággal büszkélkedhetnek.

A „Tellurian” albumon a zenekar tovább lazított az hangszerelésen, és megerősítette kísérletező, kutató alkatának progresszív oldalát, amely már a stúdiódebütön is határozottan érezhető és kiemelt volt.

A PFM debütáló gyöngyszeme, a „Storia Di Un Minuto” az olasz progrockszíntér egyik alapköve, amely ma sem szól kevésbé lenyűgözően, mint évtizedekkel ezelőtt, amikor ez a műfaj még fiatal volt.

A skandináv hard rock iskola legendáinak nagy visszatérése!

A Simple Minds az új albummal bizonyítja, hogy stílusának és hangzásának fejlődése még nem ért véget, hogy továbbra is tele van friss, kreatív ötletekkel, és nem ismeri a „régi dicsőségen lovaglás” pátoszát.

Az „Elogia Balcanica” az az album, amellyel az Alogia visszatér ahhoz a zenei közeghez, amelyet a legjobban ismer és ural: a progresszív metalhoz. Egy egyedi zenei névjegyű lemezzel.

Az „Unleash the Fire” valóban kiváló, klasszikus felfogású heavy metal album, amely nem pusztán igazolja az örökség továbbvitelét, hanem kiváló kilátásokkal is kecsegtet a jövőre nézve.

Szolid, óvatosan adagolt és szép hard rock lemez, amely nem kísérletezik vadul, hanem ügyesen újrahasznosítja és a saját zenei repertoárjába fordítja a hard rock úttörők formavilágát.

Az At War With Reality pontosan azt hozta, amiben csendben reménykedtünk, de félve attól tartottunk, hogy nem kapjuk meg. Az év albumának egyik legerősebb várományosa!

Miután legutóbb a Dickless Tracyvel végigsétáltunk a betegség sötét folyosóin, most tizenegy adag ősi death metal-undorral robbannak ránk!

Az „Out of Control” merész stúdiódebüt. Ambícióról és tehetségről tanúskodik a fiatal gorizia-környéki heavy metal csapat részéről, amely a műfaj régi iskolájának úttörő korszakát idéző revitalizmusnak hódol.

25 évnyi pályafutás és 9 album után a Novembers Doom még mindig képes meglepetést okozni. Ez mindenképp olyan zenekar, amely nem ragaszkodik ugyanazokhoz a sablonokhoz, mint sok mai metalbanda, hanem újabb dolgokkal is megpróbálkozik, és ez…

A „Čista jeba” újabb bizonyíték arra, milyen érett művészi szinten áll ez a tapasztalt zenekar, és mennyire magabiztosan halad kidolgozott zenei víziója mentén. Az Mi2 vele ismét eléri a nagy kifejezőerejű karizma erejét.

Az „R-Kive” kiadványnak el kell ismerni némi újítást: ez az első olyan Genesis-válogatás, amely a több mint négy évtizedes pálya klasszikusai mellett a klasszikus felállás tagjainak szólókarrierjéből is korrekt keresztmetszetet ad.

Az érzékeny lelkű előadó és dalszerző a debütalbumán egy színes zenei konglomerátumba összesen 11 dalt fűzött fel, csiszolt szerzői karizmával, egyéni hangvétellel, az érzelmek és szenvedélyek hiteles lenyomatával.

Éppen Timo Tolkki az a mérleg nyelve, aki zenei szemléletével túlontúl fontos változást, s egyben pont megfelelő frissítést hoz a projekt amúgy már kijelölt zenei nyomvonalába.

Amilyen csábító és végzetes Audrey Horne a Twin Peaksben, olyanok a norvégok a modern hard rock és heavy metal világában.

Az idei „Klubski Maraton 14” lemez is bepillantást nyújt hat zenekar világába, amelyek egyenként két saját szerzeményt adtak a válogatásra. Izgalmakban most sincs hiány.

A „Men Who Climb Mountains” jó album, de nem több annál – egy ilyen rangú és ennyi gyakorlattal bíró zenekartól kicsit a szokásos elvárások alatt marad. A Pendragon láthatóan maga mögött hagyta a legmerészebb, legművészibb korszakát, így a…

Az új Influence album is balladák, blues rock és kivételes virtuozitás keverékével szólítja meg a hallgatót abban, amire mindannyian vágyunk: az élet élvezetében.

Bár az Asia ezen a koncerten a teljes stúdió-bemutatkozó albumát eljátszotta, ami a zenekar pályafutása során először fordult elő, ez a felvétel bizonyos hibákat mutat, főleg az ének és a vokális harmóniák előadásában.

25 évvel a „The Race Is On” című debütalbum után a Dalton eredeti tagjai újra összeálltak, hogy kiadják az utódját, a „Pit Stop”-ot, és hitelesen nyissanak új fejezetet a pályafutásukban.

A 21 modern klasszikus Paul Weller, a mod revival keresztapja és zenei legenda zenei fejlődésének érettebb korszakából válogat.

A zenekar eddigi legtökéletesebb stúdiómunkájával a Vega az új korszak legkiválóbb melodikusrock-bandái közé lépett.

Az „Interlude” Jamie Cullum pályájának az a pillanata, amikor végre lerázhatta magáról a saját dalszerzés „béklyóit”, és felszabadultan élvezhette a stúdiózást kiváló, jazz-iskolázott zenemesterekből álló csapat támogatásával.

A „Listen” albummal a zenekar folytatja hangzásbeli és stilisztikai evolúcióját (a cím már önmagában is joggal utal az új anyag még erősebb rádióbarát törekvésére).

A „Handwritten” már sejtette, merre mozdulhat el a zenekar stílusa, a „Get Hurt” pedig teljesen meg is valósította ezt az elmozdulást. Az átalakulás erősen személyes, vallomásos hangvétellel párosul, ezt hordozzák az album üzenetei.

Bryan verziói a „Tracks Of My Years” válogatott rockklasszikusairól szép főhajtást jelentenek néhány kedvenc zenei hatása előtt, és az ő értelmezésében eléggé másképp szólnak ahhoz, hogy ne csak újabb tökéletes másolatok legyenek a…

Köntörfalazás nélkül szólva a „Rising from the Ashes” az idei év egyik legjobb heavy rock / heavy metal lemeze.

Amíg Chris Jericho jobban élvezi a zenészszerepet, mint a pankrátort, a Fozzy továbbra is olyan szolid lemezeket fog kovácsolni, mint a „Do You Wanna Start a War”, amely a megszokott mércéjükhöz képest meglepően változatos album.

Képzeld el az együttes 1987-es klasszikus koncertdokumentumát, a „Live in the City of Lights”-ot, vagyis a népszerűségük csúcsáról származó felvételt „felfrissítve”, az új idők igényeihez igazítva.

Az Absolva az „Anthems to the Dead” albummal csatlakozik a heavy metal revitalizmus újhullámos inváziójának legmagasabb színvonalú élmezőnyéhez, amely az elmúlt néhány évben úgy nő, mint gomba az esőben!

A Knifeworld a „The Unravelling”-gel, az kísérletező leleményesség és a drámai eklekticizmus gyönyörű hangzásbeli bemutatójával bebizonyította, hogy még van remény a kortárs brit pszichedelikus rockszínterén, amely már párszor a kihalás…

Hozier debütálása elsősorban a modern soul és blues híveinek fog örömet szerezni, akik indie rockos felhangokkal szeretik, ha az énekes szívvel-lélekkel, érzelmesen adja elő a dalokat.

A The Breeze - An Appreciation of J.J. Cale eredetileg különálló projektnek indult, de egykettőre egy tágabb zenei kalanddá nőtte ki magát, amely meglehetősen hűséges feldolgozásokkal hívja fel a figyelmet Cale hagyatékára.

Szerző: Rok Klemše Előadó: Entombed A.D.Kiadó: Century MediaMegjelenés: year_monthJátékidő: 51:12Értékelés: 3.5/5 A Back to the Front nem is lehetne találóbb cím a svéd death metal öregek új albumához. Nemcsak azért, mert legutóbbi…

A Modest Midget a „Crysis” albummal bebizonyította, hogy a kritikusoktól jórészt nagyon jó fogadtatást kapó debütálás után nem volt elhamarkodott őket a modern progresszív rock legizgalmasabb nevei közé sorolni: legújabb munkájával ugyanis…

Peter Rodney „Biff” Byford, a metál nagy öregje és a NWOBHM-legenda Saxon frontembere új zenei projektbe vágott bele. Színpadiasan megvámpírosodott heavy metal albumot kapunk, amelyet a „Scintilla” című sci-fi horror története ihletett.

A chicagói Rise Against az új albumon is kitart a rádióbarát rockindulók mellett, és egyre messzebb kerül attól a nyers punk rock hangzástól, amely a zenekar pályájának első szakaszát jellemezte.

A Jaded Heart pályafutásának legkeményebb és legsötétebb albuma. És? Megint kiváló!

Ha kinyitjuk a Bay Area thrash metal úttörőinek aktáját, élükön a Heathen, a Forbidden, az Exodus és a Testament munkáival, elég gyorsan rálelünk a kapcsolódási pontra azzal, amit a „Demo” és a Classified zenei víziója kínál.

Minden régi King Crimson-rajongó, akinek ez a dupla kiadvány elsősorban szól, gazdagon jutalmazva lesz a „The Elements of King Crimson” által: a kétlemezes ritkaságválogatás számos korábban kiadatlan finomságot tartalmaz a zenekar színes…

Az „I'm Not Your Suicide” a Stryper-diszkográfia közeli rokona, ezért a Stryper minden híve gyorsan lecsap majd rá, akárcsak Michael csodálatos énekének kedvelői, amely itt teljes pompájában megmutatkozik!

A The Joy of Motion újabb kiemelkedő darabja az Animals as Leaders pályafutásának, amely sokszínűségével, szokatlanságával és váratlan fordulataival tűnik ki.

A 30 dalból álló gyűjtemény, amelyet a német metal veteránjai, a Rage tagjai a 30 éves jubileumuk alkalmából húztak elő a poros archívumokból, kötelező darab a rajongóknak, hiszen a zenekar történetének olyan fejezeteibe kalauzol el,…

Bár a Starchild nem hoz zenei forradalmat, olyan zenekart állít a színtér elé, amelyet semmiképp sem lehet a revival fiókjába gyömöszölni: simán odaállhat a nyolcvanas évek német heavy metal iskolájának legnevesebb képviselői mellé.

Ha a Def Leppard az elmúlt két évtizedben művészi megcsontosodása miatt sok rajongójukat csalódással töltötték el, a Grand Design az új albumával új tapaszt hoz a sebzett szívekre.

A „Redemption” több mint kiváló új stúdióalbuma a Saracennek, tele a középkor titkaival, és bőven megérte rá három évet várni! Mindent tud, amivel a zenekar a múltban elkényeztetett minket.

A zenekar tovább fejlődik az új albummal, amely összességében már az ötödik. Zenei forradalmat nem hoz, viszont újabb maréknyi dinamitot, jóízűen újrahasznosított metálcsemegét ránt elő az old school metál ócskapiacáról.

Az „EEPS” újabb végtelenül őszinte és hiteles bepillantás korunk és bolygónk egyik legcsiszoltabb zenészének lenyűgöző világába!

Ez az album kötelező darab mindazoknak, akik szeretik a váratlan, mégis édes sokkhatású artizmust a zenei univerzumban. Elsősorban az All Shall Parish, a Devil You Know, de a Freak Kitchen, a Sylosys, az Animal As Leaders, vagy akár az…

A Threshold a „For The Journey”-vel ismét kiváló albumot alkotott, amely 2014 progresszív rock és prog metal terméséből is kiemelkedik, ráadásul a legfrissebb felállásán belül is sikerült megtalálnia az egyensúlyt.