Lemezkritikák

Kiadó: DeramMegjelenés dátuma: 1967. 6. 1.Producer: Mike VernonAz album hossza: 37.07 percMűfaj: Psychadelic Pop / Singer / SongwritterÉrtékelés: 7.0/10 1967-ben, amikor a brit pszichedelikus zenei színtér a csúcspontján járt, egy…

Mint minden évben, az elmúlt 15 évben is, megszületett idén is a „Klubski Maraton” alternatív rockos projekt zenei kísérletező-innovációs lüktetése.

Itt van hát végre. Rengeteg-rengeteg év után. A V.I.A. Ofenziva elveszett stúdiós bemutatkozó lemeze.

David Bowie a végső búcsúzásként a „Blackstar” című albummal egy olyan mesterművet ajándékozott a rajongóinak, amely méltán állítható a hihetetlenül gazdag és sokrétű pályafutása legnagyobb teljesítményei mellé.

A „Punk Enough?” cím sokatmondó, a kérdésre adandó választ viszont teljesen magadnak kell megtalálnod. A Koromač mindenképp érdekes banda mindazoknak, akiket vonz a zenei bizarrság.

A Septicflesh jó 45 perc alatt újabb lemezt tesz le az asztalra, tele izgalmas fordulatokkal, sötétséggel, szépséggel és pompával. Kétségtelenül a zenekar használja a legeredetibb módon a zenekart, amely az extrém zenéhez illően nem csúszik…

Mit főzött ki ezúttal a fáradhatatlan Bito tábornok (NčOdNč) és bandája? A „Kočevje špila – Zastonj” újabb friss válogatás a jelenlegi zenei élet pulzusáról, és a 2015-ös évre kerekíti le a kočevjei régiót.

„Az »Punk Enough?« ugyanis határozottan kiemeli az eklektikus elemet, ez pedig egy olyan album, amely megragadta a stílusváltás fázisába került zenekar fejlődésének egy pillanatát.”

„A Jean „Django” Reinhardt név felidézése az album minden pillanatához értelmesen hozzátesz, bár Collorinak gratulálni kell, hogy sikerült egyetlen feldolgozás nélküli albumot készítenie, ami manapság a gypsy swinggel foglalkozó hasonló…

A „Hot Club Piran” a „gypsy swing” hagyományát tiszteli, Collori és csapata pedig a kilenc saját szerzemény során a „kevesebb több” elvét követi, vagyis a lényeget inkább racionálisan adja át, mint hivalkodóan.

A zenekar ihlete egyáltalán nem hagyja el, és a „Rulebreaker” megint egy tipikus Primal Fear-album, amely egyenrangúan léphet az két kiváló előd, az „Unbreakable” és a „Delivering the Black” mellé.

A „Now O'Clock” megőrzi egy kísérletező-progresszív rockegyedi darab fényét, a Toxine pedig az új albummal is megtartja a szlovén zenei életben betöltött abszolút különc státuszát.

„El Kachon a »Permanently Lubricated Nuts« albummal már meg sem lep minket. Az új lemezzel megszilárdítják jól felismerhető pozíciójukat a szlovén zenei térképen.”

A stúdiós debütálás egészét nézve a zenekar tüskésen divatos hard rock hangzású dalokat csinál, amelyek gyakran szemérmetlenül fejest ugranak a metalos rombolásba.

A zenekar az új lemezen is sikeresen tartja magát azokhoz a víziós zenei irányokhoz, amelyeket már a kiváló stúdiódebütön, az „In The Bush”-on (2013) kijelölt.

Jernej Jung az évek során végzett munkáját egy kétlemezes, visszatekintő CD-n gyűjtötte össze, amely különböző zenekarokban (Helioni, Mladi levi, Delial, Jugoslavija) végzett tevékenységét, énekesként, kiváló zeneszerzőként és…

A zenekar kifejezetten bolondos természete, elsősorban a szövegek lucid tartalma és az előadásmód miatt, kilóg Szlovénia számos alternatívrock-formációjának „önsorsrontó” koncepciójából, és azon túl is.

A kamniki hangterroristák, a Nikki Louder negyedik albuma annyi frissességet hoz, hogy érezhetően eltér attól, amire az együttestől nagy vonalakban számítani lehetett.

A Noair egy fiatal szlovén indie rock formáció Koperből, amely az alternatív rock hagyományaira épít, zeneileg viszont lágy és dallamos, gyorsan befurakszik a fülbe, és valami távoli popérzést is magával hoz.

A From Ashes modern groove thrash metalt játszó szlovén banda, amely az Almost Rage hamvaiból született. A „Dying Embers” tele van remek játékkal, a dalok kompakt módon vannak megkomponálva, a finomságokban optimálisan kidolgozva. A számok…

„A Stara šula továbbra is a saját útját járja. Nagyon hitelesen, garázsnyersen, élőben szólnak. Érzékien, szenvedéllyel és a lehető legőszintébben.”

Az Elabanda tapasztalt ajdovščinai formáció, amely rock'n'rollból és zenei muzikalitásból szőtt, saját útját járó egyvelegével az otthoni vidék népzenei hagyományát is hitelesen keveri a műfajjal.

A Stara šula a 2012-es stúdiós bemutatkozó után a második albummal tér vissza. Ezen is kitart a bevált forma mellett: garázsban lecsupaszított rock'n'roll, megtöltve a punk szent, csípős haragjával.

Mivel Andrej Fon alapvető vizionárius premisszája továbbra is a zenei kalandorkodás, amely nem ismer kereteket és korlátokat, vagyis egyetlen műfaji sablonba sem illeszkedik, hanem ügyesen kívül cirkál rajtuk, a Rock in Opposition zenei…

A „Prepovedani sadovi” a frankolovói fiúk második stúdióalbuma, amelyen továbbra is merészen, magabiztosan és ambiciózusan mutatják meg a zenei arcukat, folytatva az első nagylemezt, a „V napačnem letu” (2012) című albumot.

Az album kellemes hangzású, szépen „organikusan” hangszerelt, ugyanakkor ugyanezekben a hangszerelésekben rendkívül óvatos. Valójában igazi akusztikus lemez, „unplugged” kiadásban. A zenekar több szellemes játékot megengedhetett volna…

A Knight Area a „Hyperdrive”-on ismét megmutatta, hogyan kell kompromisszumok nélküli neo-progresszív rockot csinálni: okosan felépített aranzsmákkal és epikus hangulattal.

Az „Ultra” az „Infra” kisöccse, aki ismét nagyon sikeresen állt lábra.

A Grizl viszonylag új formáció a Krško–Brežice környékéről, ugyanakkor tapasztalt zenészekből álló csapat. A „17 mečev” az old school rock'n'roll és hard rock hagyományára esküszik, ami a hasonló zenekarok általános hiánya mellett idehaza…

Összességében a „Nedaleč stran” tetőtől talpig minőségi, szépen becsomagolt pop termék, amely elsősorban a rádióhullámok kegyeit igyekszik megvásárolni.

Az egyértelmű zenei víziót és komoly tapasztalati hátteret felvonultató kvartett hatékonyan sűríti ezt a látásmódot tizenhárom, kézzelfogható zenei tartalmú dalba, ezért nyugodtan kijelenthetjük, hogy az „On Nesebat Pas Dans L'Espoir Du…

Az unplugged változat sikeres kísérletnek bizonyult, és a zenekar úgy döntött, hogy 2014. február 22-én a muraszombati MIKK klubban is megismétli az élményt. Vagyis hazai pályán. Az új, intimebb változatban.

Jacuzzy Krall, „házilag” Jakob Krall, újabb rendkívül tehetséges zenei-költői látnok, aki a „Jacuzzy Krall” címû stúdiódebütjével mutatja be művészi küldetését.

Az „Obsessed” meggyőző nyitólépés a zenekartól, amelyről joggal állíthatjuk, hogy a következő tetteivel még több harapós metálos holmit fog letenni az asztalra, és közben mélyíti saját szerzői zenei dossziéját.

Smaal Tokk tengermelléki gangsta rapper, kielégíthetetlen fecsegő, a ritmikus költészet nyelvi docense. Az „Unotisto” az első stúdióalbuma, 16 tétel van rajta, köztük jó néhány pár másodperces, mókás „szünet” az igazi, több perces számok…

Az előd rockos közvetlenségét teljesen felváltotta egy finoman csábító, az elektronikával való kísérletezésre épülő történet. A „fekete album” tovább lepi meg a hallgatót. A zenekar tulajdonképpen a „fehér album” ellenpólusát hozta létre.

A melodikus progresszív rock rajongói a Section IV-gyel egy újabb, rendkívül ambiciózus és tehetséges bandára lelhettek, amely a „Superhuman” című, meglepően jó debütálóalbumával jelezte: a jövőben még komolyan számolni kell velük.

A „European Journey” lenyűgöző koncertdokumentum, pont jókor érkezett, hiszen a Threshold legutóbbi koncertalbuma, a „Surface to Stage” (2006) óta már kilenc év telt el, és ez idő alatt sok minden történt, valamint egész sok új, többnyire…

Ha eddig a Zappa családot csak az apa, Frank révén ismertétek, Dweezil arra invitál, hogy ismerjétek meg a fiatalabb erőket is a zenei munkásságukban.

A „KaLIVEoscope” az ultimatív prog-orgia mindazoknak, akik imádják a húsz percnél hosszabb, koncepciózus eposzok élő előadását négy hangszerének bajnoka tolmácsolásában – és közben Leonard hozzájárulását, főleg a vokális harmóniáknál,…

Egy kis plusz rutinnal és minimális korrekciókkal – főleg az énekhangok terén – az Osta Love, amely a „The Isle of Dogs” című lemezzel kiváló alkotást tett le az asztalra, rengeteg mély pillanattal és minőségi produkcióval, a közeljövőben…

A The Necrotic Manifesto nem fogja elszomorítani a rajongókat, mert mindent tartalmaz, amit az Aborted-től várhatunk.

Az Anareta olyasmit hozott, ami a death metalból szinte annyira hiányzik, mint a víz a sivatagból – újítást és frissességet –, a Horrendous pedig nem az a zenekar, amelyet egyszerűen a múlt bandáinak szánalmas összegeként lehetne leírni.

A „Ride the Tiger” hosszát tekintve inkább EP, hiszen a „Love Under Fire” alternatív verziójával együtt is alig valamivel több mint fél órányi zenét tartalmaz, így afféle történelmi kiadványról van szó, amelynek csak a két zenei ikon…

Jeff Lynne az „Alone in the Universe” lemezzel kellemes albumot készített, amely híven követi a klasszikus ELO-hagyományt, így a rajongók többségének ízlése szerint készült – és ez volt a fő célja is.

Colin Bass az „At Wild End” című lemezzel aligha hoz lázba bárkit a Camel rajongói közül, pedig hangszerelési, szövegi és hangszeres szempontból teljesen rendes teljesítmény, amellyel pontosan azt mondta el, amit akart.

A „Solidarity – Live in Konin” kötelező darab minden Galahad-rajongónak, hiszen ragyogó koncertkép a zenekar működéséről és munkásságáról, egyben méltó megemlékezés a harmincéves jubileumról.

A Swallow the Sun eddigi legterjedelmesebb albumát, amely több mint két és fél órás, nem lehet úgy fogyasztani, mint egy McDonald's-hamburgert, inkább egy kiadós vasárnapi ebédként érdemes kezelni.

Az „A Spark In The Aether” megérdemelné a mestermű címet, ha nem szenvedne a The Tangent krónikus bajától – Tillison siralmas énekhangjától, amely szinte teljesen tönkreteszi a hallgatás élvezetét.

Az „Another Life” a 2015-ös év egyik rakás kiváló progrock albuma között, amelyeket néhány híresebb előadó jegyez, nagy valószínűséggel szem elől téved majd, pedig John remek lemezt hozott össze, amely simán felveheti a versenyt a nála…

Stílusát tekintve az „At Peace” egyértelműen a legtávolabb áll a Jade Warrior addigi hangzásvilágától, amely jóval progresszívabb és művészibb alapokon nyugodott.

A svéd death metalban a Dismember idő előtti nyugdíjba vonulása után tátongó űrt a stockholmi Lik döntött úgy, hogy betölti, és a Mass Funeral Evocation című debütalbummal ez több mint sikerült nekik.

A Within the Ruins esetében úgy tűnik, főleg arra a idegesítő hangra voltak inspirálva, amikor a CD megakad a lejátszóban, ezt viszont ravaszul továbbgondolták.

A Satan klasszikus név a heavy metal világának szószékén. A 2013-as visszatérés után a „Life Sentence” című fenomenális albummal, az új, „Atom by Atom” című lemez is hihetetlenül ihletett maradt.

"A „Transcience” ritka dupla LP, amely Steven pályájának néhány legszínesebb pillanatát gyűjti össze 2002 és 2015 között."

A „Transcience” egy meglehetősen felesleges dupla LP-kiadvány, amely csak Wilson leghűségesebb rajongóinak lehet érdekes, hiszen az újrajátszott „Lazarus”-változaton kívül semmi újat nem hoz.

A Yes 1972-ben, amikor ugyanabban az évben két mesterművet is kiadtak, a „Fragile”-t és a „Close to the Edge”-et, művészi erejének csúcsán állt, ezért ez a koncertdokumentum remek, és különleges érzelmi értéket képvisel minden hűséges…

A Wolfheart a Shadow World című lemezen olyan melodikus death metalt játszik, amelyet vagy elfelejtettek, vagy talán sosem létezett.

A „Like It Is: Yes at the Mesa Arts Center” a legjobbat mutatja meg abból, amit a „Heaven & Earth”-korszak Yese színpadon nyújtani tudott.

Anderson és Ponty a „Better Late Than Never” című lemezzel hallgatható, de izgalmat nem keltő, teljesen ihletszegény koncertfelvételt készített, aminek csak a szólókarrierjük legelkötelezettebb hívei fognak igazán örülni.

A Caligula's Horse a Bloomal ismét megmutatta a benne rejlő potenciált és az ausztrál színtér különlegességét. Az alternatív és a progresszív rock összekapcsolása ennél a bandánál észszerűnek és ígéretesnek tűnik, még ha nem is holmi nagy…

A Once Was Never debütáló EP-jén sötétségbe vezet minket, ahol a hullámok tombolása közepette az egyetlen remény és menedék a rettenetek elől a világítótorony pislákoló fénye...

Kiváló, rutinos zenészek új albuma, akik a régi iskola rock'n'rollöröksége mellett tették le a voksukat, és megfordultak a Black Sabbath, a Blue Öyster Cult, a Rainbow, a Cactus, a Riot és a Masterplan soraiban is.

Kiadó: Century Media RecordsProdukció: Chris "Zeuss" HarrisMegjelenés: 2015.10.02.Az album hossza: 64.23 percStílus: Art Metal A Queensryche visszatért második stúdióalbumával azután, hogy a zenekar hajótörést szenvedett az eredeti…

A Queensrÿche új albuma még izgalmasabb folytatása az elődjén elkezdett történetnek. Érezhetően progresszívebb, ötletekben gazdagabb, és zenei művészetét tekintve egyértelműen nagyobb kihívás.

Úgy tűnik, Tate zenei képlete, amelyet éveken át csempészett a Queensrÿche zenéjébe, és amelyet főleg a „Promised Land” album megjelenése utáni években ért rengeteg kritika, végre tényleg jól működik.

Abból, ahogy Kotzen az utóbbi években sorra szállította a stúdióalbumait, egyértelmű, hogy a kreativitása közel sem apadt ki, és ez a The Winery Dogs új lemezének anyagára is igaz.

A „Dying To Live” albummal Joel Hoekstra kiváló eredménnyel tette le a zeneszerzői, hangszerelői és produceri vizsgát: hitelesen alkot klasszikus rockkompozíciókat is, amelyekben elengedhetetlen szerepet kap az ének.

Az újjászületett Stryper a zsebében a remek új stúdiós manifesztummal, a „Fallen”-nel, amely tele van friss kreativitással és a zenekar jellegzetes életművének ötletgazdag változatosságával, nem enged és nem adja fel.

Mindazoknak, akik az elmúlt években követik Nad Sylvan zenei tevékenységét, nem lesz túl nagy meglepetés, hogy a „Courting The Widow” úgy szól, mint valami soha ki nem adott Genesis-album az 1971 és 1977 közötti időszakból.

A Shadows Of The Dying Sun kiforrottságával, sokszínűségével és kiszámíthatatlanságával tűnik ki. Az érettség bizonyítéka, egyben akár fordulópont is lehet a későbbi munkákhoz, amelyeknek elsősorban a nyitottság az ismertetőjegye.

A „Waterfall” Mollo újabb főhajtása a hetvenes években a hard rockot megalapozó klasszikus rockzenekarok előtt. Különleges színt visz bele a híres Glenn Hughes ismét kiváló énekteljesítménye.

A „Battering Ram” a zenekar stúdiómunkájának állandó pontja! Igazi Saxon-album tetőtől talpig. Se több, se kevesebb.

Bájos szörfözés a Hold felé!

A brit iskola AOR- és melodikus rock-rajongói, valamint a Mike Slamer nevéhez bárhogyan is kötődő előadók (Slamer, Seventh Key, Steelhouse Lane) rajongói, több mint elragadtatva fogadják majd ezt a lemezt.

Az új dalokban és a „Golgotha” albumon megmaradt az a töltet és energia, amely a zenekar korábbi lemezeinek jó részét, ha nem a nagy többségét jellemezte.

A virtuóz orgia, a „Culture Clash Live!” igazi koncertcsemege mindenkinek, aki legalább néha szereti a szellemes, instrumentális jazz fusiont, amelyet az abszurd humor és a „súlyos” gitártémák időnkénti kitörései fűszereznek.

A korlátozott példányszámú, karácsonyi kiadású „Chile For The Time Of Year” remek koncertfelvételeket kínál „Nagy-Britannia legféltettebb zenei titka” tolmácsolásában.

Újrakiadás jött a Gamma Ray történelmi koncertjéből, amely eddig csak az 1990-ben eredetileg megjelent VHS-kazettán volt elérhető! A igazi power metal-rajongóknak tehát kötelező darab!

Az „Uprooted” egy rendes válogatás a viszonylag fiatal, ám rendkívül ambiciózus progresszív zenekar eddigi életművének legizgalmasabb darabjaiból – olyanoktól, akik magukat nem veszik túl komolyan.

A Monarchy bizonyíték rá, hogy a technikás death metal még korántsem merült ki. Egy kis fantáziával rengeteg mozgástér nyílik, és a Rivers Of Nihil ezt jól ki is használta. Az albumot a brutalitás, a technikásság, a komorság és rengeteg…

Előrelátható formátum: „ártalmatlan”, alternatív rockos dalocskák, amelyeket mindenekfelett a kidolgozott aranzsérérzék és a kvartett tagjainak interpretációjából és játékából kibontakozó, meggyőzően működő kémia irányít.

„Egészséges zenei körülmények között az »Ujemi val« kellemes színfoltja lehetne a szlovén középhullámos zenei élet pulzusának, amely azonban a mi tájainkon egyelőre sajnos nem rendelkezik kiforrott, felismerhető karakterrel.”

A dán szimfonikus rockerek tizenharmadik albuma, a „Devil's Dozen” nem hoz semmi olyat, ami megingatná a Föld Nap körüli ekliptikai pályájának megszokott rendjét. Kiszámítható, kipróbált, már többször újracsomagolt és újra kínált portéka.…

Itt egy újabb album a hathúros biblia egyedülálló nagymesterétől, George Lynchtől és pokolian jó zenészgárdájától. Persze, hogy kiváló – sőt, több mint az!

A „The Elegance Machine” egészében véve kiemelkedően jó stúdióalbum, bár az elődje, a „Sirens” színvonalával nem képes teljesen felvenni a versenyt. A dalok többsége viszont megőrzi a brit szakma tipikus AOR-os fennköltségét a jellegzetes…

A „Rattle That Lock” egyértelmű bizonyíték arra, hogy Gilmourt zeneileg is végleg utolérte a tiszteletre méltó kor, amely ennek az igencsak álmos és monoton albumnak a nagy részéből süt, és csak elvétve akad rajta igazán ihletett pillanat.

A Big Foot Mama második válogatáslemeze, az egyik legismertebb és legelismertebb szlovén rockzenekar összegzése.

A „V bližini ljudi” megőrzi elődje, a „Trinajst” jellegzetes vonásait, és ugyanazt a felismerhető zenei víziót követi, amelyhez a zenekar az új korszakában tartja magát. Kifejezésmódjában merészebb rockos lenyomattal, amely még több zajt…

Az „Eternal” nem olyan sötét album, mint a remek előd, a „Nemesis”. Megőrzi elődje minden erényét, valamint a zenekar hangzásának és stílusának jellegzetes vonásait – a teljesen újjászületett banda új időkben, új zenét ír és alkot, jobban,…

A Purposeful Porpoise egy vadonatúj, konceptalbumokban gondolkodó szupergroup, amelyet a progresszív rock rajongóinak többsége biztosan nyitott karokkal fogad majd: már a „The Water Games” című bemutatkozó lemezükkel irigylésre méltó…

Mindazoknak, akiknek közel áll a prog rock ütősebb, kissé arénarockos beütésű megközelítése, jól fognak szórakozni a „King For a Day” hallgatása közben, még ha az album egészében nem is jelent evolúciós előrelépést a zenekar számára egy…

A „Tres Caballeros” kétségkívül a progresszív rock egyik hangszeres csúcsteljesítménye 2015-ben, és biztosan határtalanul élvezni fogja mindenki, aki a világ legjobb és legkeresettebb zenei virtuózaira esküszik.

A „The Bridge” elsősorban a zenekari és operett jellegű zene kedvelőinek fog tetszeni, miközben nehéz elképzelni, hogy – a Queen egy-egy különleges rajongóján kívül, aki majd élvezni fogja a gazdag vokális harmóniákat és Joe Payne operettes…

A Goblin Rebirth remek bemutatkozó lemezt készített, amelyből könnyen kibontakozik egy kis démoni lény születésének története, aki azért jött, hogy megbüntesse a pusztulásba hanyatló emberiséget. A zenekar közben sikeresen ötvözte a…

"A „Four of a Kind” klasszikus Goblin-album, amely megőrzi és folytatja a nagyszerű „Roller”-örökséget, így máris nyugodt szívvel a zenekar terjedelmes és viharos pályafutásának csúcsai közé sorolható. "

A „Four of a Kind” klasszikus Goblin-album, amely megőrzi és folytatja a remek „Roller”-örökséget, ezért már most nyugodt szívvel a zenekar terjedelmes és viharos pályafutásának csúcspontjai közé sorolható.

A Galahad a „Beyond The Realms of Euphoria” albummal, egy újabb neoprog diadallal tette teljessé elődje, a „Battle Scars” nagyszerűségét, így egy éven belül két kiváló stúdiómunkát tett le az asztalra, ami manapság mindenképp ritkán…

Az albumok „gyártósoros” kiadása ritkán fizetődik ki. A Kataklysm esetében ez több mint nyilvánvalóan az igazi ötletek hiányán és a trendek túlzott követésén érződik.

Az összes Haken-rajongó – akikből az egyre ambiciózusabb és kísérletezőbb megmozdulásoknak köszönhetően az elmúlt években egyre több lett – sokkal könnyebben kivárja majd az „Restoration” EP-vel az új stúdióalbumot, amely úgy tűnik, 2016…