Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Vistoropski, Nika
Kiadó: Celinka
Megjelenés: 2015
Játékidő: 32:45
Értékelés: 4/5
Nika Vistoropski énekes-dalszerzői vizekre evez, a kabaréchanson vizeire, és kiadja első stúdióalbumát „Ljuba” címmel. Foglalkozását tekintve újságíró, aki végül a körülmények összejátszásának, főként pedig Bojan Cvetrežnik és Branko Gradišnik biztatásának köszönhetően szánta el magát arra, hogy kipróbálja magát a költészet énekelt, mesélő előadásában. Ők ketten gazdag tapasztalatukkal és tudásukkal egyengették az útját, önbizalmat és bátorságot adtak neki.
Cvetrežnik a hasznos hangszerelési tanácsok mellett „beszerezte” a verseihez a megfelelő zenei kíséretet is, Saša Vollmaier személyében, aki billentyűs. Gradišnik pedig előzetesen afféle „cenzorként” átnézte a versei összes sorát, az egyik dalhoz pedig maga is írt szöveget. Nika és Saša Vollmaier között láthatóan rögtön jó irányba indult el a kémia, a dalok pedig nőni és fejlődni kezdtek. A „Ljuba” két építőelemének egymást kiegészítő játéka tökéletesen érezhető. Az album telve van az érzelmek szenvedélyével. Egyértelműen megrajzolt dramaturgiája és hangulatváltásai vannak, és a hangulatból egyetlen pillanatra sem hiányzik az állandó feszültség fátyla, amelyet az események alakulásának drámaisága szít.
Mivel az album mondanivalóját csupán ének és zongora hordozza, a dalok értelmezésébe csontig átélten kell belemenni. Meztelenül, levetkőzötten átélni a sorokat! A lehető legnagyobb odaadással, elkötelezetten. Egész magadat bele kell adnod az interpretációba, amelynek az érett hozzáállás tükrének kell lennie, ahol az igazmondás, az őszinteség és a hitelesség teljes fényben ragyog. Teljes fényben. Csak így tud egy ilyen jellegű produktum teljes vérrel megfogni. Hiszen teljesen organikus, élő. Olyan, mint a stúdióban történtek koncertbeszámolója. Egy apró „hiba” is alaposan elronthatja a összképet. A „fekete gondolatok” minden felhőjét viszont a „Ljuba” tollpihe-könnyedséggel oszlatja szét. Nika bármi lehet. Bele tud élni minden szerepbe, a mindennapiság mozaikjának minden morzsájába, amely a valóságunk, mindannyiunk része. A hangja kifejezetten rugalmas. Lehet határozott, szinte metsző, a következő pillanatban gyengéden simogató, szinte suttogó. Végig ott van benne a melankólia eleme, vágyakozó, a költészet pedig az előadásában eleven, valóságos és hatásos módon kopogtat a hallgató lelkének legrejtettebb, legintimebb zugaiban.
Vollmaier a maga részéről több mint hatásosan egészíti ki Nika értelmezését. Éppen ez a rendkívüli alkalmazkodás Nika mesélő énekmesterségéhez, amelyben az érzelmek hullámzása állandó, különleges kihívást jelent Vollmaiernek, hiszen a zongorával folyamatosan, a lehető legnagyobb összhangban kell beleolvadnia az énekhangba. Finoman követnie és „megvilágítania” kell. A két elem összjátéka nagyon sikerült, sőt kifejezetten szórakoztató is. Saša bőven talál teret a versszakokon belül és a versszakok között is, ahol Nika hangja kilép a középpontból, és ő hatékonyan kihasználja a rendelkezésre álló teret, hogy érzéki improvizációban bontakozzon ki. Ezért van az albumban nyíltan jelen a kabaré jellegű jazz.
A „Ljuba” rendkívül bátor munka. Ahogy mondtuk. Nika Vistoropski rendkívül intim, átélt hozzáállásának lenyomata, valamint tökéletes zongorakísérőjéé, Saša Vollmaieré. Olyan album ez, amely két alapelem meggyőző egymásra hangolódásáról szól, ahol az előadás nem enged meg egyetlen apró hibát sem, hiszen az album organikusan élő, ezért a saját hibátlanságában azonnal sebezhető, és a költészet üzenetének tökéletes, őszintén átélt, odaadó tolmácsolását, százszázalékos fókuszt követel. Kemény dió. Mindenben. A erős költészet és előadása különleges kirakósa, amely őszinteségével megráz és igen valóságosan megrendít a hallgatót.
Felállás
Nika Vistoropski – ének
Saša Vollmaier – zongora
Produkció
Janez Križaj
Számlista
1. Mleko
2. Majda
3. Ljuba
4. Zajtrk na travi
5. Romanca po stari šegi
6. Prvikrat
7. Miha
