Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Anekdoten
Kiadó: Import
Megjelenés: 2015
Játékidő: 46:20
Értékelés: 4.5/5
A svéd proghullám-újjáélesztő Anekdoten a progresszív rock harmadik hullámához tartozik, amely a kilencvenes évek elején indult el skandináv és amerikai földön. Az Anekdoten már korai munkáival is felhívta magára a figyelmet: a „Vemod” (1993), a „Nucleus” (1995) és a „From Within” (1999) a honfitárs Anglagarddal egy sorba emelte őket a progresszív rock harmadik hullámának legfontosabb képviselői között, a prog-gurmék körében pedig kultikus státuszt vívtak ki nekik.
Az életművük tempója a 21. század beköszöntével kissé lelassult: 2000 és 2010 között mindössze két stúdióalbumot jelentettek meg, az „Until All the Ghosts Are Gone”-ra, amely a remek előd, az „A Time of Day” (2007) nyomdokaiba lépett, pedig egészen nyolc évet kellett várni. Az Anekdoten hangzása mindig is erősen kötődött a hetvenes évek progrock-hagyományához: sűrűn használnak mellotront, „hagyományos” billentyűs hangszereket és sötét ambient függönyöket, emiatt sokan a King Crimsonnal rokonították őket. Az új szerzemények megszületéséhez minden alkalommal rengeteg időt hagynak maguknak, és ez általában bőven megtérül.
Az ilyen türelmes munka most az „Until All the Ghosts Are Gone” esetében is kiválóan kifizetődött. Ez egy tökéletesen jellegzetes Anekdoten-album, minden hangzásbeli kellékével együtt: az élen a melankolikus mellotronsíkságokkal, amelyekért a billentyűs/hegedűs Anna Sofi Dahlberg és a gitáros/billentyűs/énekes Nicklas Barker felel. Utóbbi a Morte Macabre és a My Brother The Wind mellékprojektekről is ismert.
A mindig meglehetősen sötét és fatalista Anekdoten mindig is kicsit a hatvanas évek végi, hetvenes évek eleji klasszikus King Crimsonra emlékeztetett. A fuvolás Gunnar Bergsten érkezése az „A Time of Day”-re, aki láthatóan Mel Collinst vette példaképül, ezt az érzést még tovább mélyítette, és ez az új dalok némelyikén is érződik. Ezúttal Bergsten helyett a fuvolán és szaxofonon a kultikus Theo Travist hívták meg vendégzenésznek, aki a Steven Wilsonnal való együttműködés után igencsak rákattant a különféle sötét irányultságú projektekre. A korszak egyik legkeresettebb fúvósával való együttműködés természetesen egyes számokat hangzásban még tovább nemesített, és az eredmények többsége egyszerűen fantasztikus.
Mindazonáltal Barker éneke és a basszusgitáros Jan Erik Lijeström vokáltámogatása – aki sűrű basszusvonalaival kezdettől fogva fontos hangzásbeli tényezője ennek a kultikus bandának – elég jellegzetes ahhoz, hogy a progresszív rock óriásaival emlegetett hangzásbeli rokonság ne legyen eltúlzott. Ráadásul az Anekdoten új munkáján is van bőven abból a sajátos skandináv melosból, amely teljesen más, mint az angolszász és a kelta, amilyen a korai King Crimsonra volt jellemző.
A melankolikus hangszerelések rendkívül szépek és megindítók, különösen a hosszabb instrumentális részek közepén, ahol Barker vigasztalan gitárvariációi csatlakoznak hozzájuk, miközben az ambient sötétségben nincs meg az a megalkuvást nem ismerő, pokoli jelleg, amely a King Crimsont vagy a Van Der Graaf Generatort jellemzi. Az Anekdoten az „Until All the Ghosts Are Gone”-on is gyakran enged teret különféle pszichedelikus elszállásoknak, amelyek azonban az ő kezük alatt is meglehetősen dallamosra sikeredtek, hiszen (nagy brit példaképeikkel ellentétben, akik ezen a téren mindig egyensúlyoztak) ők általában a dallamos elemeknek adtak elsőbbséget a technikailag bonyolult improvizálással szemben.
Ez azt jelenti, hogy az „Until All the Ghosts Are Gone” nagyon jól hallgatható album azoknak is, akik nincsenek mindig hangulatban az avantgárd kitérőkhöz és a kiszámíthatatlan improvizálgatáshoz. Ezt már a nyitó, epikus „Shooting Star” is bizonyítja, amelyben némi Opeth-hatás is kihallatszik. Ez nem is annyira meglepő, ha számításba vesszük Per Wiberg vendégszereplését, az említett progmetal-szenzáció egykori billentyűsét. A „Get Out Alive” tele van kiszámíthatatlan ambient fordulatokkal, éteri énekkel és csodás szimfonikus hangszerelésekkel, a mellotronsíkságok diadala a pásztorias futamok támogatásával pedig kissé a King Crimson remekművét, az „In The Wake of Poseidon”-t idézi, ami minden nosztalgikust biztosan megörvendeztet.
A romantikus „If It All Comes Down On You” megrázó gitár- és fuvolafutamokkal nyit, miközben a mellotronháttér és Barker pszichedelikusan fűszerezett éneke rendkívül kellemes hangulatot teremt, amely sok hallgatót kellemes révületbe ringat. A „Writing on the Wall” igazi mellotrondráma, mérgező basszusvonalakkal és melankolikus gitárfutamokkal megtámogatva, amely Barker éteri énekével tovább fokozódik, a közbeékelt szólóvariációkkal pedig epikus méreteket ölt.
A címadó remekmű, amely úgy szól, mintha a hetvenes évek elején készült volna, hipnotikus fuvolával és pszichedelikus beállítottságú vokállal jelölt, ezek tartják életben a varázslatos, pásztorias dallamot. Az album egyetlen olyan darabja, ahol az Anekdoten fékek nélkül mutatja meg a vad, ütős improvizálás bőségét, amilyen inkább a korai munkáikra volt jellemző, a záró instrumentális „Our Days Are Numbered”. A tompa, félhangos gitárriffektől és a dühös basszusvonalaktól a King Crimson-klasszikus, a „Red” (1974) szelleme költözik be, és fontos szerepet kapnak Travis mindig szellemes és agyafúrt szaxofonimprovizációi is.
Az Anekdoten az „Until All the Ghosts Are Gone”-nal kiváló albumot hozott össze, amely az eddigi életmű csúcsai közé tartozik, és teljesen a régi hívek ízlésére szabott, így a hosszú várakozás az új stúdiómunkára több mint megérte. A svéd mesterek az évek során még jobb szerzőkké és hangszerelőkké értek, mint korábban, ami leginkább a hosszabb instrumentális részeknél hallatszik. Ott a kísérletezés és a dallamosság éppen megfelelő keveréke mellett a korábbinál több merészség és spontaneitás érezhető, miközben Travis fuvolája gyakran az egyik ritka pozitív tényező a sötét ambient síkságok uralma közepette. Mindazoknak, akik már túl régóta várnak a King Crimson stúdióvisszatérésére, az új Anekdoten az „Until All the Ghosts Are Gone”-nal biztosan kapóra jön.
Felállás
Nicklas Barker – ének, gitár, mellotron, billentyűs hangszerek
Anna Sofi Dahlberg – mellotron, hegedű, szintetizátor, kísérővokál
Jan Erik Liljeström – basszusgitár, kísérővokál
Peter Nordins – dob, ütőhangszerek
VENDÉGZENÉSZEK:
Per Wiberg (ex-Opeth) – billentyűs hangszerek
Theo Travis (Steven Wilson) – szaxofon, fuvola
Marty Wilson-Piper (The Church, All About Eve) – gitár
Produkció
Anekdoten
Számlista
1. Shooting Star (10:10)
2. Get Out Alive (7:32)
3. If It All Comes Down to You (5:52)
4. Writing on the Wall (9:03)
5. Until All the Ghosts Are Gone (5:07)
6. Our Days Are Numbered (8:36)
