Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Zappa, Frank
Kiadó: Zappa Records
Megjelenés: 2015
Játékidő: 48:20
Értékelés: 4.5/5
Minden sagának egyszer vége szakad, legyen bármilyen terjedelmes. A posztumusz „Dance Me This” a nagy Frank Zappa utolsó stúdióalbuma, amely eddig kiadatlan, saját szerzeményeket tartalmaz, és még ennek a felejthetetlen zenei művésznek és társadalmi szatirikusnak az életében vették fel. A számos posztumusz stúdiókiadás után, amelyek még jóval a halála után is sorra megjelentek, kifejezetten furcsa érzés, hogy Frank hihetetlenül gazdag, eddig kiadatlan stúdióalbumokból álló könyvtára végül mégiscsak kiürült.
Frank özvegye, Gail Zappa és The Zappa Family Trust továbbra is gondoskodik arról, hogy a férje tettei a 21. században is emlékezetesek maradjanak, ezzel pedig ragyogó módon életben tartják halhatatlan zenei szellemét is, úgyhogy a jövőben bizonyosan még jelennek majd meg különböző koncertalbumok és válogatások. A legtöbb más előadónál a posztumusz stúdióalbumok afféle összetákolt válogatások, „mindenfelől összekotort” anyagokból, Frank viszont, mintha előre látta volna korai halálát, mindezeket a stúdiólemezeket, amelyek még a halála után huszonkét évvel is megjelentek, életében vette fel, későbbi kiadásukat pedig a családtagokra bízta.
Zappa a „Dance Me This” anyagát a saját Utility Muffin Research Kitchen stúdiójában vette fel nem sokkal 1993-as halála előtt, amikor a mozgáskészsége már romlani kezdett, ezért a szinklavier játékában Todd Yvega segítette, a kívánt ritmikai algoritmus jóváhagyott használatával. Éppen akkor tartózkodtak egy amerikai turné közepén a Tuvai Köztársaság (Dél-Szibéria, Oroszország) énekesei, és Zappa örömmel használta fel szokatlan vokális tehetségüket a „Dance Me This” egyes számain. Az egész, mint a legtöbb furcsa ötlete, nagyon jól sült el. Nehéz elhinni, hiszen az egyik legösszetettebb és hallgatóság számára legigényesebb alkotásáról van szó, de Zappa a „Dance Me This”-t modern dance albumnak képzelte el, bár a zenei felépítése, a ritmikai árnyalatai és az ambient hangzásvilága inkább a „Calculus” című számra később ráragasztott címkének felel meg: „betörőzene”.
Aki esetleg arra gondolt, hogy Frank a nagy finálé gyanánt a szinklavier segítségével afféle hangzásbeli paródiát készített a kilencvenes évek eleji modern dance bandekről, az most téved, mert instrumentális kompozíciókról van szó, amelyekre álmunkban sem lehet táncolni: tele vannak megtört és diszharmonikus ritmusokkal, groteszk hanghatásokkal, „következményként” pedig egy rövid, de fontos gitárimprovizációt is tartalmaznak, miközben a három vendég orosz kísérővokálja úgy szól, mintha valaki időnként didgeridoón játszana.
A „Dance Me This” még valami miatt bekerül a legfontosabb Zappa-albumok évkönyvébe: fia, Dweezil szavai szerint ez tartalmazza Frank utolsó gitárjátékát a halála előtt. Ez a rendkívül rövid, mindössze néhány másodperces szóló a címadó és egyben nyitó számon hallható, amely az album anyagából a legközelebb áll ahhoz, amit rockszámnak lehetne nevezni.
Az album szinte percről percre avantgárdabb és kiszámíthatatlanabb lesz, a komikus ambienttel átitatott „Pachuco Gavotte” pedig csak amolyan bemelegítés a furcsa ambient hangok robbanása előtt. Az album központi darabja a „Wolf Harbor” szvit, amelyet hat egymással összefüggő számra „daraboltak”, és irányultságában Frank nagy példaképének, az avantgárd zeneszerző Edgard Varèse-nek az alkotásaira emlékeztet, természetesen első osztályú, korszerű technológia és produkció felhasználásával. A „Goat Polo”, amely tele van félreismerhetetlen ritmikai tréfássággal, a szibériai vokális különcöket állítja előtérbe, a „Rykoniki” pedig valami elfeledett „Jazz From Hell”-es (1986) számra emlékeztet. A „Piano” című számnál Frank a szinklaviert a zongora hangszimulációjára alapozta, és az egészet rendkívül gyors, ugyanakkor finom és jól átgondolt módon játszotta el. A kiváló záróalkotást, a „Calculus”-t szokatlan ritmikai intervallumok fűszerezik, ehhez Yvega segítségével külön algoritmust használtak, a diadalmas finálé pedig a szibériai vendégek vokáljának köszönhető.
A „Dance Me This” a századik, de bizonyosan nem az utolsó lemez, amely a Zappa Records gondozásában megjelent. Mostantól a kiadónál „csak” koncertalbumok és különféle válogatások jelennek majd meg, vagyis ezzel végérvényesen véget ér Frank még kiadatlan stúdiólemezeinek posztumusz megjelentetése. Aki látott valaha videófelvételen a számos sokrétű tehetséggel megáldott férfi stúdiófelvételeinek hatalmas, tulajdonában lévő könyvtárát, aki egész életében a zenének élt, annak a kiadatlan anyagok listája szinte végtelennek tűnt, és bizonyára még akad is valami kiadatlan, de a stúdiólemezeknek sajnos tényleg végük.
A „Dance me This” kivételes érzelmekkel, sokféle szenvedéllyel és klasszikus zappás hangzásbeli kiszámíthatatlansággal teli, gyönyörű ambient pillanatokkal is, de semmiképp sem mindenkinek való. Avantgárd zenei tartalma, mint Frank legtöbb alkotásáé, innovatívan, ha nem egyenesen vizionáriusan szól, amit természetesen a régi hívek fognak a legjobban értékelni, a „Zappa-világ” „avatatlanjainak” viszont elég kemény dió lesz, hiszen a mester legűrhajósabb kísérletei közé tartozik, stílusában pedig a legközelebb az első posztumusz albumhoz, a „Civilization Phaze III”-hoz (1994) áll.
Felállás
Frank Zappa – szinklavier, gitár
Todd Yvega – algoritmus és szinklavier-asszisztencia
Anatolii Kuular – ének
Kaigl-Ool Khovalyg – ének
Kongar-Ool Ondar – ének
Produkció
Frank Zappa
Számlista
1. Dance Me This (2:01)
2. Pachuco Gavotte (3:27)
3. Wolf Harbor (8:02)
4. Wolf Harbor II (6:53)
5. Wolf Harbor III (6:09)
6. Wolf Harbor IV (3:38)
7. Wolf Harbor V (3:09)
8. Goat Polo (3:04)
9. Rykoniki (1:59)
10. Piano (7:09)
11. Calculus (2:49)
