Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Riverside
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2015
Játékidő: 60:25
Értékelés: 4.5/5
Ha van most a bolygón olyan banda, amely exponenciális tempóban tágítja művészi kifejezésmódját és zenei karakterét, a teljes szabadságban megélt önállóság fényében, akkor azok biztosan a lengyel Riverside-ék. A zenekar a 14 éves fennállása alatt hatalmas művészi átalakuláson ment át, és az evolúció még mindig tart, csak tart. A Riverside-ot ma nyugodt szívvel sorolhatjuk a legfontosabb zenekarok közé, amelyek a színtéren megőrzik mindannyiunk számára a progresszív rock vonzerejét és örökzöld voltát! Ha a britek ebben a tekintetben Steven Wilsont és a Porcupine Tree-t, a svédek az Opethet tudhatják magukénak, akkor a harmadik európai nagyágyú egészen biztosan a Riverside.
A zenekar minden albuma fokozatos stílusváltást jelzett a progresszív metaltól a progresszív rock felé. Ha az „Anno Domini High Definition” mindmáig a legkísérletezőbb lemeze a csapatnak, akkor az utódja, a „Shrine of New Generation Slaves” (2013) már határozott elmozdulást hozott a progresszív rock irányába. Két és fél évvel később jött a sorban a hatodik stúdióalbum „Love, Fear And Time Machine” címmel. A Riverside ezen tovább fokozza a hangzás lágyítását, a gitárfrázisok pedig már csak foszlányokban idézik a régi metalos irányt, üdvözlendő ambientes fűszerként, amely időnként hálásan „felkavarja” az album eseményeit, és így tartja életben a lemez dinamikáját.
Mariusz Duda énekesként fejlődik, érik, kiváló interpretátorrá válik. Ennek a vokalistának gyönyörű természetes hangszíne van, amelyet most jobban kihasznál, mint valaha. Az éneklés valójában az új album egyik fő gravitációs pontja. Mivel Mariusz az album szövegeinek is a szerzője, azok átélt, érzéki előadását ezúttal különös lágyság és melegség, nyugalom és belső béke övezi, ami a Riverside-ra jellemző melankólia mellé a remény és a világos jövőbe vetett tekintet érzetét teszi. Mariusz Duda hangja ennek a zenekarnak továbbra is a kifejezés esszenciájának gyújtópontja, egyik hajtómotorja, amely az új albumnak is egyértelműen a teljes művészi egyediség előjelét adja.
Az album tetőtől talpig organikus. Hangzásában a hetvenes évek produkcióihoz hajlik. A dalok a mellotron, a Hammond-hang és a klasszikus zongora használatára épülnek. A billentyűs szólamok gyakran fontos építőelemei azoknak az atmoszférikus függönyöknek, amelyeken az album lebeg. A Riverside az új lemezen tovább „megnyugodott”. Az album kifejezetten kifinomult és lágy. Emellett olyan lemez, amelyen a jellegzetes melankólia – amelynek a Riverside mindig is mestere volt – mellett a pszichedelikus elem dominál. Emiatt a Riverside az új lemezzel egy-egy pillanatra a Pink Floydra emlékeztet jobban, mint valaha. Főleg a záró szakaszban, a Towards the Blue Horizon (amely az Under the Pillow és a Discard Your Fear mellett újabb Steven Wilson- és Porcupine Tree-asszociációkat ébreszt), a Time Travellers és a Found (The Unexpected Flaw of Searching) sorozatában csendesedik el teljesen az album, a Pink Floyd-hatások pedig főleg az utolsó Found (The Unexpected Flaw of Searching) után maradnak az emberben: a három perc elteltével nem sokkal érkező átmenet azonos a Pink Floyd Have A Cigar című számának egyik tartóelemével. A hangzás az egész albumon a gitár- és billentyűsvonalak kifejezett rétegzettségére épül, a két hangszer szimbiózisa pedig lenyűgöző. A motívumok elhelyezése a hangtájban teljesen szerény, és a magas atmoszféra építésének van alárendelve, amely olyan erős és magával ragadó, hogy egy pillanat alatt átránthat a valóságon túli párhuzamos világba (ha rá mered bízni magad a zenére, hogy vezessen).
A Love Fear And The Time Machine még valamiben különleges. Jóval kompaktabb az elődjénél, ezért a legkönnyebben befogadható album, amelyet a zenekar pályafutása során idáig készített. Ez azt jelenti, hogy olyan fokú dallamosság van benne, amilyet a Riverside addig még nem tudott kifejleszteni. A motívumok gyorsan fülbe másznak, ugyanakkor ötletgazdagságuk és mozgalmasságuk egy pillanatra sem kelti az önismétlés érzetét. Megőrizni a művészi különlegességet a zenei univerzumban, és szilárdan megmaradni a komponisztikai igényesség és a kifejezett dallamosság határvonalán: a 21. században ez a nagy művészi mesterségbeli tudás jele az egyes zenei tehetségeknél, és a Riverside kétségkívül közéjük tartozik!
Az album üzenetei ezúttal a lelkiállapot átalakulásán vezetnek végig, ahol találkozol a gyerekkorral, annak szűzi naivitásával és őszinteségével. Ez az a pont, ahol a naiv szeretet első ízben ütközik az irányítás, az uralkodás, a megszelídítés akarásával – mindazzal, ami a szívünkben félelmet szül. Az üzenet még mélyebbre megy. Arra a küldetésre épül, hogy az egyén le tudja győzni a szeretet és a félelem közötti szakadást, hiszen a félelem a sötét erő energiája, az, ami azóta rágja a bolygót, hogy az ember benépesítette, és azóta, hogy az egyetlen „értelmes” lénynek kiáltotta ki magát. Az album ugyanakkor reményt ad. A Riverside az alagút végén napsugarat hagy. Ez az a sugár, amely átvilágítja és megtisztítja a lelket, erőt ad, hogy erős maradj akkor is, amikor a próbatétel idején úrrá lesz rajtad a félelem és az összes többi érzés, amely negatív tettekre késztet. Ha ezeket a megpróbáltatásokat érett bíróként, valódi érzelmi és szellemi intelligenciával vissza tudod verni, jobb emberré válhatsz, aki pozitív energiát generál, és megosztja azt a természettel, amelynek a része – vagy inkább, az ember esztelenül romboló természetét tekintve, finomítsuk az állítást így: amelynek a része lenni talán lehetne.
A „Love, Fear And The Time Machine” újabb kiváló album, amely megerősíti: a Riverside továbbra is rendkívül sikeresen vág bele új kihívásokba, a nagy ötletek magába szívó olvasztótégelyében pedig mesterien önti formába a teljes művészi önállóságot. Összhangban az új album alapüzenetével, amelytől a költészet atmoszférikusan felnagyítottá válik, és szó szerint életre kel, amikor a zene beszippant a világába. Ez a lemez a szerénység, a belső béke, a nyugalom albuma, amely a jellegzetes melankólia mellett kifejezetten lágyan és organikusan hat, egyszersmind rendkívül dallamos, és mindezek mellett nyíltan hordozza a pszichedelikus elemet is. A zenekar új, rendkívül sikeres zenei átalakulásának albuma, teljes vérű, tapintható zenei anyaggal, amely egyedisége miatt újra meg újra lenyűgöz.
Felállás
Mariusz Duda – ének, basszusgitár, akusztikus gitár, ukulele
Piotr Grudzinski – gitár
Michal Lapaj – billentyűk, Hammond-orgona
Piotr Kozieradzki – dob
Produkció
Riverside
Számlista
1. Lost (Why Should I Be Frightened By a Hat?) (5:52)
2. Under the Pillow (6:47)
3. #Addicted (4:52)
4. Caterpillar and the Barbed Wire (6:56)
5. Saturate Me (7:08)
6. Afloat (3:11)
7. Discard Your Fear (6:42)
8. Towards the Blue Horizon (8:09)
9. Time Travelers (6:42)
10. Found (The Unexpected Flaw of Searching) (4:03)
