Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Motörhead
Kiadó: UDR
Megjelenés: 2015
Játékidő: 42:36
Értékelés: 4/5
És itt van a rock’n’ roll örök csavargóinak, a Motörheadnek a 22. stúdióalbuma is. Bár Lemmynek pár napja megint le kellett rövidítenie egy koncertet az amerikai Utah államban, hirtelen légzési nehézségek miatt, a Motörhead esetében egyetlen szabály létezik: győzelem vagy halál – Victory or Death! Pontosan ezt hirdeti az album nyitánya is a bevezető üvöltéssel! Nincs megadás.
A vaskancellár tehát láthatóan kicsúszott a halál karmai közül, és kivívott még egy győzelmet. A zenekar némi váratlan halogatás után végül mégiscsak felvette és kiadta az »Aftershock« (2013) című albumot, amely olyan változatosságot hozott, amilyet az együttes hangzásának és stílusának egysíkúsága és kiszámíthatósága addig nem ismert. Két év elteltével megjön az utódja, a »Bad Magic«. És? Visszatérés a szokásos zajhoz és dübörgéshez, amely a „Fast” Eddie Clarke utáni korszak egészére jellemző, vagy pontosabban nagyjából az »Overnight Sensation« (1996) óta, amikor a zenekar ismét trióként folytatta. Ez nem jelent mást, mint hogy a banda a stúdióban újra a legnagyobb morajló hangerőre tekert minden gombot, és ismét a legmagasabb sebességfokozatban vetette magát az anyagnak. A »Bastards« albumon kifejlesztett zajt és sebességet ugyan nem kell várnunk, hiszen az akkori időszak végletekig elmetalosodott hangzását Campbell Burston távozása után gyorsan, hatékonyan váltotta fel egy rendkívül zsíros, groove-riffes fallal. A leggyorsabb zúzdák közé ezúttal a végletekig tajtékzó Thunder And Lighting és „vértestvére”, a Teach Them How To Bleed tartozik. Ez olyan falat, amitől garantáltan szétzúzódik a fejed!
Mivel az együttes stílusát és hangzását az évek során alaposan megismertük, és mivel ennek az ikonikus rockbandának minden új stúdióalbuma már előre cseng a fülünkben, vagyis még mielőtt valóban meghallgatnánk, a »Bad Magic« esetében is igaz, hogy semmilyen eltérést nem hoz a banda megszokott vonalától. A producerséget ismét Cameron Webbre bízták, aki az »Inferno« (2004) óta dolgozik együtt a zenekarral.
A „torokcsiszoló” még mindig elképesztően meggyőzően szolgálja a vaskancellárt. Ez az ő felismerhető énekstílusa, amelynek nincs párja az egész kurva galaxisban. Prédikációja könyörtelen, földhözragadt, végzetes, az okkultizmussal és a sötét erők mágiájával átitatott. Nincs kiút az alagút végén. Mindannyian pusztulásra vagyunk ítélve. A bűnösökre és a végső, apokaliptikus katarzisra elkerülhetetlenül sor kerül. Ahogy csak akarod, Lemmynek (mindig) igaza van. A Shoot Out All Of Your Light ehhez a fekete, mégis reális gondolatokhoz a megfelelő cím. A versszakban ne táncolj erre a számra, mert mindkét lábadat letépi. A hangzás megint a lehető legzsírosabbra van olajozva. Kopott, tépett, garázsban csomagolt. Csavargó-punkos.
Mivel a fenevad megint szabadlábra került, megszelídítetlenül tombol, és hangterrort csinál, az említett szonikus sebességből és fülsiketítő zajból megint bőven jut! Kivételesen jólesnek a gitártémák, ahol a banda kicsit visszavesz a legmagasabb sebességfokozatból, mint a The Devil című számban az rendkívül zsákmányra éhes nyitóriffel, és ahol Mikkey Dee ágyúdörgésszerű dobütései rendkívül kontrasztos ellensúlyt teremtenek. És ez még nem minden. Különleges érzelmeket kelt a szám középső része is, ahol az album különleges vendégeként nem más, mint a fenséges Brian May (The Queen) tolja be a szólót.
Az Electricity gond nélkül nyithatta volna az albumot. Stílusában olyan számok mintájára készült, mint például a We Are Motörhead. Tehát semmi új, de egyedi bonbon, amelyet ismét ügyesen újracsomagoltak és új fogyasztásra felszolgáltak. A Motörheadnél az önismétlés valójában nem csupán kívánatos, hanem az együttes kötelessége önmaga és persze a rajongók felé. A rock’n’roll adag az album közepén egyre nő. Az Electricity után ugyanis még a rendkívül komor Evil Eye következik (az előversszakban Lemmy a „halotti” éneket veszi elő), utána pedig a (már említett) tipikus rock’n’roll „zabagép”, a Teach Them How To Bleed az album egyik leggyorsabb tempójával.
A Till the End azt hozza, ami az ilyen kísérletek elején zavarta a rajongókat, de ez egy újabb nyugodtabb hangvételű szám a Motörhead pályafutásában, Lemmy pedig tiszta énekkel lép be benne, ami az összképben (különösen) libabőrt okoz. A számot akusztikus hangszerelés támogatja, és a zeneiség foka benne rendkívüli módon megnő. Szám az elveszett ártatlanságról (ifjúságról), amely a klasszikus lemmys költészettel szorít és rázza meg az embert. Egyáltalán a érzékenység miatt, amit a trió Lemmy énekével a csúcson felmutat, természetesen.
A »Bad Magic« az együttes új, remek albuma. Mást nem lehet mondani. Tipikus Motörhead-lemez, a galaxis legpiszkosabb rock’n’rolljának felismerhető nyomát minden jellegzetességével megkenve. Az album legvégére a zenekar bevett egy ötletes feldolgozást, a The Rolling Stones Sympathy For The Devil című számát saját előadásban. Ez a koncepcióba persze nem illik bele, ezért került az album farkára, de sikeres pillanata a trió stúdióbeli nagy szórakozásának, és üdvözlendő színesítés az anyagban. Ötletesen. Lemmy énekli (ennek az igének az olvasásakor használhatsz széles vagy szűk „O”-t és „E”-t, ahogy kedved tartja) Jaggert!
A fenevad tehát megállt (legalábbis a stúdióban)! Pontosan 40 éve alakult az együttes, Dave Brock pedig továbbra is törheti a fejét, mert még ma sem tudja megbocsátani magának, hogy kirúgta Lemmyt a Hawkwindból! Így kaptuk meg a Motörheadet! És még mindig itt vannak, és még mindig rendíthetetlenül rúgják! Reméljük, hogy a fenevad az új és új koncertturnék hosszú kilométerein és mérföldjein is kitart, egészen addig, amíg újra találkozunk a rock’n’roll zaj első és legautentikusabb ikonjaival, és még tovább! Nincs megadás és nincs megállás! Ahol győzelem van, ott halál is van! Se több, se kevesebb!
Felállás
Ian „Lemmy” Kilmister – basszusgitár, ének
Phil Campbell – gitár
Mikkey Dee – dob
VENDÉGZENÉSZ:
Brian May – gitár az 5. számban
Produkció
Cameron Webb
Számlista
1. Victory or Die (3:09)
2. Thunder & Lightning (3:06)
3. Fire Storm Hotel (3:35)
4. Shoot Out All of Your Lights (3:15)
5. The Devil (2:54)
6. Electricity (2:17)
7. Evil Eye (2:20)
8. Teach Them How to Bleed (3:13)
9. Till the End (4:05)
10. Tell Me Who to Kill (2:57)
11. Choking on Your Screams (3:33)
12. When the Sky Comes Looking for You (2:58)
13. Sympathy for the Devil (The Rolling Stones feldolgozás) (5:35)
