Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Divje Jezero
Kiadó: Celinka
Megjelenés: 2015
Játékidő: 59:34
Értékelés: 5/5
A szlovén földön főzött progresszív rock manapság olyan műfaji fogalom, amellyel találkozni nagyjából annyira valószínű, mint hogy tollak nőjenek a béka fején. Az idrijai Divje jezero (nevüket egy helyi természeti nevezetességről kapták) 2006 óta működik, és csaknem nyolc év után végre sikerült összehozniuk a stúdióbemutatkozójukat.
Nyolc év hosszú idő. És ha valaki a progresszív rock vizeire evez, ott általában nincsenek korlátok, különben nem lehet hiteles »progresszív«. A zenekar így végig nőtt és fejlődött, folyamatos felállásváltozásokon ment át, és 2006 óta, amikor még »ártatlanul« duóként működött, lassan ötfős formációvá vált! 2009-ben a csapat még triaként adta ki a „Divje jezero” demót, és már akkor felhívta a figyelmet a hatalmas, nyilvánvaló alkotói tehetségre. A »Mestni vrvež« tehát rendkívüli érettséget sugároz, amely a úton szerzett tapasztalatból és rutinból fakad. Az egész lemez (egyenesen szólva) lenyűgözően van eljátszva.
A lemezen érezni a rendkívüli lángolást, a rendkívüli kémiát, a rendkívüli lendületet, azt az elköteleződést, hogy a zenekar kisajtolja magából a tőle telhető legjobbat (jelenleg). A banda egy kicsivel kevesebb mint egy órányi zenét vett fel, 10 széles ívű, rendkívül ambiciózusan megkomponált dalt tett le az asztalra, amelyek virtuóz kirándulásaikkal és váratlan fordulataikkal folyamatosan lekötik és megjutalmazzák még a igényesebb hallgatót is.
Bár az alapvető zenei kiindulópontok alapján a Divje jezerót a progresszív rock műfajába sorolhatjuk, a zenéjük annyira sokarcúan változatos, hogy ez a címke egymagában messze túl laza. A srácok számos műfajjal kacérkodnak. A világzenétől (balkáni átvezetés a Nomadban, latin a Šnita kruhában) a reggae-betétekig a Kapljica és a Burkina Faso dalain belül, vannak itt blueselemek (Šnita kruha), és jazz-rock fúzió is (a nyitó Policijska patrulja). Az 5. helyen álló Uvertura XIX például az első 40 másodpercben úgy nyílik ki, hogy a legfüleseknek az észak-amerikai kontinens progresszív rockjának Kansas – Dream Theater vonalú fejlődési ívét juttathatja eszébe, a dal későbbi szakaszai pedig emlékeztetnek rá, hogy a srácok a Rush rajongói is (főleg a hetvenes évekbeli korszakukét).
A dalok összetetten felépítettek, és hordozzák a váratlan fordulatok elemét, valamint a spontaneitás érzetét (bár a dolgok persze jól be vannak tanulva). A zenekar nemrég a tagságába integrálta a szaxofont is, tovább tágítva ezzel hangzásbeli és stiláris szerkezeteit. A hangzás építőköveinek szövedéke lenyűgöző a lemezen. Főleg a kémia és az összhang. A banda végig sokféle motívumot adogat egymásnak, a dalok mégsem veszítik el a vezérfonalukat, mert telis-tele vannak zenei értékkel. Közben szem előtt kell tartani, hogy a széttöredezettség érzete persze jelen van, hiszen a dalok motivikusan rendkívül változatosak, ezért sok idő kell, mire a témák megragadnak a fejedben. A zene viszont hihetetlenül folyékonyan és kompaktan van összeszőve az aranzsmákban, a motívumok közti nagy összeférhetőség, illetve szimbiózis fényében. Ezért említettem az album magas muzikalitását. Vagyis az általános hozzáférhetőséget (a kevésbé igényes hallgatók számára is). Hasonló mondható el a hetvenes évek néhány régi vágású progresszív rock zenekaráról, mint a Yes, a Camel, a Genesis, vagy azokról, amelyek ugyanebben az időben sarjadtak az olasz csizmán. A Divje jezero előnye viszont, hogy sehová nem lehet őket bedugni. Saját, egyedi szerzői hangot ápolnak és fejlesztenek, ami egyediséget és felismerhetőséget hoz nekik. A »Mestni vrvež« című albumot pedig nyugodt szívvel nevezhetjük 2015 csúcsteljesítményének a szlovén rockkiadványok terén.
Ritmikai szempontból is rendkívül erősek a Divje jezero tagjai. A dalokban több ritmusváltás van, természetesen progresszívan megtörve, és a dalok egyes részeit bőven megspékelik ütőhangszeres megoldásokkal. A gitár, a billentyűk és a szaxofon között zajló kiváló szólócserék közben a ritmusszekció végig maximálisan lefoglalt, és teli tüdővel lélegzik, miközben teljes fordulattal szív be a szabadelvű virtuozitás levegőjéből. A srácoknak semmiképp sem fogy el a vezérfonaluk, a lemezen a kezdeményezést pedig a gitár veszi át, ami érthető, hiszen a zene szigorúan instrumentális. A gitár és a billentyűk sokféle hangzást kipróbálnak a lemez motívumain át, ami nemcsak szereplőik sokrétű megformáltságát sugallja, hanem rendkívüli szellemességet és szikrázó találékonyságot is.
Dicsérni való tehát bőven akad. Rendkívüli albumról van szó, amely a tolmini Feedback mellett a hetvenes évek zenekarainak (Izvir, Predmestje, September, Jutro) alakjával és munkásságával köti össze az új generációt, ami nagyon hiányzott a szlovén színtérről. Reméljük, hogy ez a lángolás és szívósság, amely a »Mestni vrvež« című albumot átjárja, soha nem apad el, és hogy a csapat a stúdióbemutatkozó összhangjában teli lendülettel növekszik és fejlődik tovább. A Divje jezero tehát olyan zenekar, amelytől a progresszívrock-rajongók és minden más zenei gurmé a jövőben még nagyon sok lenyűgöző zenét remélhet.
Felállás
Alen Bogataj – basszusgitár
Luka Čibej – dob, ütőhangszerek
Aleš Golja – gitár
David Križaj – billentyűk, harmonika
Tomi Peljhan – szaxofon
VENDÉGMUZSIKUS:
Ana Bogataj – fuvola a 2. számon
Produkció
Divje jezero
