Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Praying Mantis
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2015
Játékidő: 55:06
Értékelés: 4.5/5
Hat év telt el a brit veteránok, a Praying Mantis legutóbbi stúdiólemeze óta. A zenekar még 1974-ben alakult, a színpadon pedig a nyolcvanas évek elején robbanó N.W.O.B.H.M.-hullám idején bukkant fel. A történelem úgy tartja, hogy a Praying Mantis a pályája további részében igen hamar belesodródott az akkoriban felfutó AOR vizeire, kemény rockos és metálos zenei víziójában pedig kivételes muzikalitást is kifejlesztett, amelyet a dacolás, a hullámhegyek és hullámvölgyek minden éve alatt ápoltak és fenntartottak. És kitartottak. Egészen az új albumig, a „Legacy”-ig.
Sokáig vártunk rá. A hosszú várakozást némiképp enyhítette ugyan az „Metalmorphosis” (2011) kislemez, de láthatóan a banda az elmúlt években egy újabb szakaszon is túljutott a felállás stabilitásának keresésében, amely 2013-ban zárult le, amikor végre csatlakozott a csapathoz John Cuijpers énekes és Hans in’t Zandt dobos. A „Legacy” tehát jó hat évig érett és formálódott, a Praying Mantis pedig több mint elégedett lehet az album termésével. Megvan benne minden tipikus Praying Mantis-védjegy, és ami a legfontosabb: egy újabb tekintélyes csokor azonnal fertőző, hipermelodikus refrén, amely rögtön a bőröd alá mászik. Már az első találkozásnál. John Cuijpers énekstílusa több mint testhezálló a zenekar víziójához. Rendkívüli dallamosságot visz a szerzeményekbe, hangja hatalmas erőt bontakoztat ki, amelyet tollpehelykönnyedén hord át minden regiszteren, a legmagasabbakon is. Cuijpers tiszta, dallamos, tekintélyt parancsoló megközelítését hiperérzékeny szenvedély járja át a versszakokban. Futó összehasonlításban a hasonló műfaj énekeseivel Cuijpers megközelítését valahová a Praying Mantis egykori énekese, Doogie White (Michael Schenker’s Temple of Rock, ex-Rainbow, ex-Yngwie J. Malmsteen stb.) és az Europe első torka, Joey Tempest közé lehetne beszorítani.
Ez a magasan bombasztikus hatás nem jöhetett volna létre az albumon, ha a Troy testvéreknek nem lett volna a tarsolyában egy csokor remek gitárfrázis, amelyek a klasszikus (oldschool) heavy metal ütőerejét és csipkelődő kedvét hozzák egészen kivételes egyensúlyba, időnként a drámai színház, a végzet, sőt az okkult tapintható hangulatával keresztezve (Better Man, Eyes Of A Child, Against the World, Fallen Angel), miközben szégyentelenül a hagyományos brit hard rock és az AOR jellegzetességeivel foglalkoznak. A dalokat átjárja a bombaszt!
A számok mesterien felépítettek. Minden a helyén van, a tartalom pontosan adagolva. A refrénekben a vezetőéneket körülvevő vokális harmóniáktól a hármas harmóniákon és az átvezetők extra gitárdíszítésein át a kompatibilis „mid-eight” részekig, csábító szólókkal. A gitárfrázisokat a billentyűk is „megerősítik”. A hangulati csúcspont természetesen a refrénekben van, de ezt a zenekar mesterien éri el a hangulatok fokozatos építésével a versszakokon és az előrefrénéken át. Ezt nem csupán a gazdag tapasztalat hozza, hanem az a nélkülözhetetlen érzék is, amelyet szerzőként a bölcsődben kell az embernek belecsomagolni. A produkció tulajdonképpen hibátlan. A hangzás építőkövei finoman kontrasztosak, az album nosztalgiát ébreszt a régi nyolcvanas évek iránt, ugyanakkor harmonikusan hat az új idők mellett is, szervesen és erőteljesen eleven! A Praying Mantis érett korára is rendkívüli kreatív frissességet és lendületet őriz az új albummal! Jó, hogy az album hat évig készült. A tartalma ettől lett ilyen szőrszálhasogatóan kicsiszolt.
Bár a Praying Mantis a jó ideje lefektetett saját zenei tipológiájának kiszámítható sablonjai között mozog, az új album nagy ötlet- és hangulatbeli változatosságot ér el, amely egy pillanatra sem untat, és nem kelt semmiféle közömbös érzést. A „Legacy” a zenekar összesen tizedik stúdióalbuma, a Frontiers Recordsnál megjelent második, és büszkén sorakozik fel az életmű legjobb darabjai mellé, az 1981-es bemutatkozó nagylemez, a „Time Tells No Lies” társaságában is! Nem ismer kifejezésbeli dadogást és gyenge pillanatokat, és nem hoz magával időbeli ráncokat. A méltatlanul mellőzött és figyelmen kívül hagyott brit formáció rajongói több mint lelkesek lesznek az alkotástól, a Praying Mantis esetében pedig reméljük, hogy felbukkannak valamelyik turnén a régi kontinensen, lehetőleg minél közelebb Szlovéniához! Egy olyan album ugyanis, mint a „Legacy”, bőséges koncertbemutatót érdemel!
Felállás
John Cuijpers – ének
Tino Troy – gitár, vokál
Chris Troy – basszusgitár, vokál
Andy Burgess – gitár, vokál
Hans in ‘t Zandt – dob
Producer
Andrew Riley
Számlista
1. Fight For Your Honour
2. The One
3. Believable
4. Tokyo
5. Better Man
6. All I See
7. Eyes Of A Child
8. The Runner
9. Against The World
10. Fallen Angel
11. Second Time Around
