Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Anderson, Ian
Kiadó: Chrysalis Records
Megjelenés: 1983
Játékidő: 38:29
Értékelés: 2/5
A karizmatikus Jethro Tull-főnök, Ian Anderson, a rockerek legelhíresültebb fuvolása már 1980-ban ki akarta adni szólódebütjét, de akkori kiadója, a Chrysalis Records keresztülhúzta a terveit, így az „A” újabb Jethro Tull-albumként jelent meg, ami a Tull régi gitárosa, Martin Barre közreműködésével végül az egyetlen logikus lépés volt. Az „A” hangzásában is jelezte már, hogy Andersont egyre jobban vonzza az elektronikus billentyűk és a szintetikus rock világa, és egyre távolabb kerül a hagyományos Tull-hangzástól, amely a maga sajátos progrockos módján a jazzben, a klasszikus zenében, a folkban és a bluesban gyökerezett. Ez még szembetűnőbbé vált a következő Tull-albumon, a „The Broadsword And The Beast”-en (1982), amelyen Ian együtt kezdett dolgozni a skót billentyűs Peter-John Vettese-szel, az elektronikus textúrák és a korabeli hangzástrendek szakértőjével, és ezzel alaposan megosztották a Jethro Tull akkori rajongótáborát.
Ian teljességgel felesleges próbálkozásából, hogy a valaha a zenei újítás zálogának számító Jethro Tull úgy szóljon, mint a Depeche Mode és a hozzájuk hasonló bandák, és végleg az elektronikus art rock felé vegye az irányt, később megszületett az „Under Wraps” (1984), a banda történetének legrosszabb stúdióalbuma. Előtte azonban Ian 1983-ban Vettese-szel közösen kiadta szólódebütjét „Walk Into Light” címmel. Ez afféle, mondjuk így, kevésbé brutális elektronikus nyitány volt az „Under Wraps”-hez, és összességében meglehetősen kevés pozitívumot tartogatott. Ezek közé tartozott mindenesetre, hogy Ian hangja akkor volt csúcsformában, így a kultikus fuvolás olyan énekdallamokat is el tudott énekelni, amelyeket manapság, 1985-ös hangszalag-összeomlása után, álmában sem tudna.
Igazi dobos természetesen nem szerepelt a „Walk Into Light”-on, így Ian, aki a fuvola mellett gitáron és basszusgitáron is játszott, egyszerűen programozott ritmusgépet használt, míg Vettese-szel, aki a dalok felénél szerzőként is besegített, az összes szintetikus billentyűs szólamot ketten vitték, amelyeket azóta alaposan megrágott az idő vasfoga, pedig megjelenéskor sem szóltak lenyűgözően. Aligha kell külön hangsúlyozni, hogy Ian szólódebütjének producermunkája üresen és vékonyan szól, az uralkodó ritmikai (nem)dinamika pedig gyakran rendkívül unalmas. A „Walk Into Light” egyes számairól nem sok jót lehet mondani, mert a többség ihletetlenül és anakronisztikusan szól, a dalok többségén pedig, például a „Different Germany”-n, hidegháborús témák dominálnak, amelyek később az „Under Wraps”-et is uralták.
Máshol, például a nyitó „Fly By Night”-on, amelynek semmi köze az azonos című 1975-ös Rush-klasszikushoz, Ian a mindennapi, többnyire jelentéktelen kalandjairól énekel, ezúttal egy esti repülőútról. A „Walk Into Light” egyes dalai pusztán hangszerelési szempontból egyáltalán nem rosszak, és igazi dobossal, basszusgitárossal, változatosabb billentyűkkel és jóval „élőbb” produkcióval nagyon jól is kijöhettek volna, ám a fent említett produkciós és technológiai körülmények miatt rosszul állták ki az idő próbáját. Ráadásul Ian hagyományosan meleg hangja sosem találta meg a helyét a túlnyomórészt hideg, elektronikus-szintetikus háttér mellett, ami az album legjobb pillanatain is hallatszik, ilyen a „Fly By Night” mellett a „Made in England”, a „Toad in the Hole” és a már említett „Different Germany”.
Ian rajongóinak többsége legszívesebben elfelejtené az 1983 és 1984 közötti alkotói korszakát, még ha a „Walk Into Light” valamivel elviselhetőbb teljesítmény volt is, mint a következő elektronikus szörnyeteg, az „Under Wraps”, amellyel fekete foltot ejtett a Jethro Tull egyébként többnyire fenséges diszkográfiáján. Ennek ellenére a „Walk Into Light” Ian későbbi, sokkal fókuszáltabb és ambiciózusabb szólóalbumaihoz képest messze a leggyengébb. Az elektronikus kísérletezés rossz tapasztalatai az 1980-as évek második feléig alaposan móresre tanították Iant, amikor a Jethro Tull a „Crest of a Knave”-ért (1987) megkapta a vitatott Grammy-díjat a „legjobb heavy metal albumért”, ami valójában életműdíj volt, és többé nem ismételte meg a hibákat, miután rövid ideig megpróbálta követni az akkori zenei trendeket.
Felállás
Ian Anderson – ének, fuvola, gitár, basszusgitár, billentyűk
Peter-John Vettese – billentyűk
Produkció
Ian Anderson
Számlista
1. Fly by Night (3:55)
2. Made in England (5:00)
3. Walk into Light (3:11)
4. Trains (3:21)
5. End Game (3:20)
6. Black and White Television (3:37)
7. Toad in the Hole (3:24)
8. Looking for Eden (3:43)
9. User-Friendly (4:03)
10. Different Germany (5:24)
