Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: MacAlpine, Tony
Kiadó: Sun Dog Records
Megjelenés: 2015
Játékidő: 59:15
Értékelés: 4/5
Nem Jason Becker, nem Marty Friedman, nem Kiko Loureiro és nem is Chris Impellitteri, hanem Tony MacAlpine. Mégpedig teljes joggal. Tony MacAlpine amerikai virtuóz: elsősorban gitáros és billentyűs, emellett zeneszerző, hangszerelő és producer. A pasast a klasszikus zene és a metálos shredding egyik legegyedibb összekötő kapcsának tartják!
A „Concrete Gardens” Tony összesen tizenkettedik stúdióalbuma. A zenei nagyság, aki 2015 augusztusának végén tölti be a kerek 55. életévét, a kilencvenes években szinte egymás után adta ki a szólóalbumait. 2001-ben aztán megakadt a dolog. Az időközben eltelt évek alatt jól keresett Steve Vai munkatársaként és a G3 projektben. Egész tíz év telt el, mire 2011-ben Tony végre kiadott egy új, önmagáról elnevezett stúdióalbumot Steve Vai munkáltatójának kiadójánál, és így újraindította a szólókarrierjét. Négy évvel később pedig megszületett a „Concrete Gardens” is.
Tony meghívta az albumra Aquilles Priester dobost (Primal Fear, ex-Angra), a többi hangszert viszont gyakorlatilag mind egyedül játszotta fel, kivéve a basszusgitárt, ahol három további basszeros segített neki. A jó háromnegyed óránál is hosszabb… pontosabban az egy órát alig elérő zene igazi gitáros fantázia, amely a gitárbiblia csúcsszintű bűvölésén és a hat-, hét-, sőt nyolchúros elmélet nyelvének mesteri használatán lovagol.
Minden felcsigázott és ideges hozzáállás ellenére, amit a gitárfrazírozás „thrash utáni shreddingje” hagy maga után, az album rendkívül élő, és koncertérzetet áraszt. A gitár, a basszusgitár és a dob alapvető hármasának kitűnő elosztásával hatékonyan tölti ki és használja ki a hangkép spektrumát. Bár az album zenei kifejezésmódjának alapnyelve a gitár, a történetben rengeteg tér jut arra is, hogy Priester is alaposan kiteljesedjen a dobok mögött. Az, ahogy a gitárfrázisokat szellemes, többrétegűen kidolgozott formákkal mozgatja és fellazítja, a dobbetétek közben egyenesen elképesztő. Nem csoda, hogy bekerült a szűk jelöltek közé, amikor a Dream Theater meghallgatásokon keresett utódot Mike Portnoy helyére. Természetesen az albumon ott van a kíméletlen kettős lábdobolás tonnaszámra, ami hozzátartozik az általános metálos hozzáálláshoz.
Ahogy az Tony MacAlpine-nál szokás, a „Concrete Gardens” is érezhetően meg van rakva klasszicizmussal. Helyenként már olyan sok kilőtt hang gyűlik össze időegységenként, hogy a fül telítődhet, és az az érzésünk támadhat, hogy az egész kicsit ismétli magát, és egyhangúan hat. Ennek ellenére Tony még mindig elsősorban a nagy muzikalitásnak elkötelezett, ezért a daloknak persze fejük és farkuk van, és kidolgozott vezérmotívumokat tartalmaznak, amelyek a gitársorozatokkal folyamatosan szitált hangsorok ellenére is dominánsak maradnak. Nehogy bárki tévesen azt gondolja, hogy MacAlpine csak egy gitáros „shredder”, a végére bekerült a Maiden’s Wish, amelyben Tony kivételes kézügyességet mutat a klasszikus zongorajáték technikájában. Ez persze logikus, hiszen tudjuk, hogy akadémiai végzettségű zongorista. Az ilyen édességek állandó elemei voltak a korai lemezei többségének. És az albumon abszolút nem minden a sebességnek és az izomfeszítésnek van alávetve. Vannak lassabb tempóban játszott pillanatok is, ahol különösen világosan megmutatkozik a gitáros csúcsszintű érzéke a dallamos tömörség követéséhez, a hangok megfelelő adagolásához és ízléses elosztásához (Poison Cookies).
Az album egészében rendkívül sok kísérletező hangulatú pillanatot is tartogat, Tony pedig lelkiismeretesen ügyel arra, hogy a dalok emiatt semmiképp se essenek szét motívumokra. Ezért megőrzik a nagy kompaktságot. Az ilyen irányú játék egyik legsikerültebb példáját a Square Circles hozza az albumra, ahol Tonyhoz csatlakozik a különleges vendég, a kiváló gitáros, Jeff Loomis (Arch Enemy, ex-Nevermore). Az album néha kifejezetten sötét is, mint például a Man in a Metal Cage és a vége felé a Red Giant. Mindkettő közepesen gyors, de mérgesen gördülő ritmusra épül, amelyet Priester kettős lábdobja hajt.
A „Concrete Gardens” az az album, amilyet az igazi Tony MacAlpine-rajongók csak kívánhatnak maguknak. Új vizes álmokat hoz mindenkinek, aki odavan a határtalan gitárzúzásért és a csúcsvirtuozitásért, jókora adag muzikalitással adagolva, ami összeköti és egyben tartja az album zenei testét.
Felállás
Tony MacAlpine – gitár, billentyűs hangszerek, basszusgitár
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Aquilles Priester – dob
Jeff Loomis – gitár a 8. számon (bal csatorna)
Pete Griffin – basszusgitár az 1., 4., 6., 7., 8. számon
Lucky Islam – basszusgitár a 9. számon
Sean Delson – basszusgitár all 11. számon
Produkció
Tony MacAlpine
Számlista
01. Exhibitionist Blvd. (4:28)
02. The King’s Rhapsody (4:45)
03. Man In A Metal Cage (4:20)
04. Poison Cookies (5:06)
05. Epic (5:00)
06. Napoleon’s Puppet (5:13)
07. Sierra Morena (4:52)
08. Square Circles (5:12)
09. Red Giant (5:10)
10. Confessions of a Medieval Monument (5:43)
11. Concrete Gardens (5:03)
12. Maiden’s Wish (4:19)
