Lemezkritikák

A Black Star Riders a „The Killer Instinct” lemezzel is sikeresen viszi tovább a Thin Lizzy-evolúció következő fázisát, és végig hűen ragaszkodik ahhoz a nyertes dalszerzői-hangszerelési formulához, amely az ír rockerekből legendákat…

A Kiske / Somerville névre hallgató formációt Michael Kiske (Unisonic, Place Vendome), a Helloween egykori első számú énekese és Amanda Somerville (Trilium, Avantasia) hozta össze. Két lenyűgöző vokalista, akiket ma nagyra tartanak a metal…

Martin gitárművészete az „Order of Play” legfőbb és egyetlen igazán jó oka a meghallgatásra, ami minden más szempontból teljesen nélkülözhető, ha nem egyenesen felesleges koncertfelvétel.

A Ludovik Material új albumával betekintést ad egy szívvel-lélekkel játszó csapat világába, amely bátran, a vérbő és szabadságszerető, tartalmas zenei tapintható valóság fényében fejleszti tovább hangzásbeli és stilisztikai önállóságát,…

Az AOR tüzes szenvedélyének parazsában még mindig ott izzik az Eye of the Tiger lüktetésének nagy szelleme!

Az örökké éles eszű és pajkos Gong-öreg az „I See You”-val, repülő teáskannájának utolsó útjával váratlanul nagyszerű módon búcsúzott, és végső zenei tettéhez olyan albumot alkotott, amely teljesen felér gazdag diszkográfiájának csúcsaival.

Az „Un' Isola” élőben is ugyanolyan jól szól, mint negyven évvel ezelőtt az eredeti „L' Isola Di Niente” album, a PFM pedig fölényesen bizonyítja, hogy a régi anyag felélesztésében a legkevésbé sem „berozsdásodtak be”.

A „Dan zatvorenih vrata” című album ismét kiválóan megmutatja, mennyit érett művészileg a Hladno pivo. És nem is ragad meg azonnal, olyan aprólékosan kidolgozottak az aranzsmék.

A Cordura az Astral Projection című albummal asztrális szintre emelte Tim Draksler szólódebütjét, a Morbid Desire-t, és izgalmasan szóló progresszív thrash megszólalása bejön.

A Šank Rock újraegyesülése az elmúlt év egyik legfontosabb szlovén rockeseményének számít. Ennek gyümölcse a lemez, amelyen négy vadonatúj dal és a Šank Rock-klasszikusok felújított változatai kaptak helyet.

Az új album újabb bizonyítéka a zenekar kivételes kreatív frissességének és alkotói örökzöldségének, amely az érett években sem hagyja el őket, sőt egyáltalán nem enged. Mestermű, és biztosan esélyes a szlovén zenei színtéren 2015-ben…

„Mestermű, és biztosan esélyes a szlovén zenei színtéren 2015-ben megjelent (és megjelenő) legjobb rocklemezek közé!”

A svéd „szupercsapat”, a The Resistance új EP-je elsősorban az old school svéd death metal rajongóit melegíti be, természetesen újabb hardcore-elemekkel és egy csipetnyi melodikus death metallal fűszerezve.

Peter Hammill a hatalmas és hihetetlenül sokszínű pályafutása során már számtalanszor bebizonyította, hogy ambiciózus stúdióprojektekhez nincs szüksége külső segítségre, és ez most sincs másképp a „...All That Might Have Been...” esetében.

A visszatérő Cholane új albuma minden klasszikus germán heavy metal-rajongónak érdekes lehet. Mondjuk ki egyenesen: a teuton iskoláé, az Accept és a Victory vezetésével, míg az éneklési stílus a Saxonra emlékeztet.

A fenomenális setlist és az elképesztő lendület, amellyel a progresszív rock titánjai a saját és Hammill szólókarrierjének legjobb fejezeteit játsszák el, a legfőbb okai annak, hogy a „Merlin Atmos” kötelező darab minden hűséges…

A „Heroes and Villains”, a zenekar összesen kilencedik stúdióalbuma annak a történetnek a folytatása, amelyet mindkét „Rockville” lemez sikeresen képvisel, egyben az új albummal a banda fennállásának első 30 évét ünnepli!

A Radio Unfriendly kétségtelenül vad album, de a számok hosszát és felépítését nézve jó néhány dal akár potenciális rádiós sláger is lehetne.

A „The Grand Experiment” kizárólag Neal Morse legádázabb rajongóinak szól, akik képesek lesznek megbocsátani az egyes hangszerelések kissé közhelyes jellegét és azt, hogy az album néhány már rendesen elkoptatott hangszeres és vokális…

Az „A Ghost” nagyon szép koncertdokumentum, amellyel a PFM szenvedélyes és kissé nosztalgikus hangulatban, élőben idézte fel eddigi pályafutásának egyik legragyogóbb fejezetét.

A minőségét tekintve rendkívül kiegyensúlyozott „The Unquiet Sky” klasszikus Arena-album, amely sokaknak az együttes legjobb korábbi időszakait idézi majd fel, ugyanakkor a nyerő formula és az újdonságok pont megfelelő keverékét kínálja,…

Aki ismeri az énekes életművét, az az „Over My Dead Body” albumtól biztosan el lesz ragadtatva, hiszen Tony Millst kissé más, de ismét rendkívül lenyűgöző fényben mutatja meg: nagyfokú kreatív tökéletességgel és közismerten kiváló…

Újabb rendkívül szép és kidolgozott darab a zenekar gazdag diszkográfiájában, ahol a csapat nagyobb figyelmet szentel a kifinomult hangszerelésnek, és ez az albumon háttérbe szorítja a metal zene extrém formáit.

Három év után új albummal tér vissza a színtérre a kelta punkrock-rohamosztag, a Happy Ol' McWeasel, Szlovénia képviselője a műfajban. A „Heard Ya Say!” megerősíti a pozícióukat a szlovén földön, ahol tulajdonképpen nincs sok hasonló…

"Steven Wilson a kiváló „Hand. Cannot. Erase” után is a kortárs progresszív rock éllovasa marad: az albumon számos különböző zenei hatást ötvöz, és egy megrázó koncepción keresztül néhány rendkívül üdvözlendő, friss ötletet mutat be."

Steven Wilson a kiváló „Hand. Cannot. Erase” után is a modern progresszív rock éllovasa marad: az albumon számos különböző zenei hatást ötvöz, és egy megrázó koncepción keresztül néhány rendkívül üdvözlendő, üde ötletet mutat be.

A „Wolflight” klasszikus Hackett-album, amely a rajongók többségének kedvére készült, és méltó folytatása szólókarrierje legjobb pillanatainak, még ha semmi izgalmasan újat nem is hoz.

A Texas In July a negyedik albumával, amely technikailag kiforrott és tele van dinamikával, bebizonyítja, hogy zenészként megérett, ugyanakkor érezhető benne a lehetőség valami többre is.

Neca Falkot mindannyian ismerjük. Több mint tíz év után a nagyra becsült szlovén énekesnő és zenész úgy döntött, új albumot jelentet meg. Ezúttal rendkívül érdekes muzsikusok társaságában: a Katalena két sarokkövével (és tagjával), a két…

„Penitenziagite! Watch out for the draco who cometh in futurum to gnaw your anima!” Ideje bűnbánatot tartani!

A „War of Kings” az együttes nagy rutinjáról tanúskodik, az új albummal pedig az Europe megőrzi azt a karrierbeli hitelességet, amelyet pályafutásuk első korszakának erényes stúdiólemezekből álló életműve rajzol ki. Erre a vágányra a „Bag…

Az új Toto-album megjelenése igazi ünnep minden zenei gourmand számára, hiszen a „Toto XIV” minden magas elvárást teljesít, amelyet a hűséges rajongók támasztottak, akiknek kilenc évig kellett türelmesen várniuk erre a nagy pillanatra.

Azt mondhatom, hogy ez egy olyan koncertalbum, amelyen a H.E.A.T. még meggyőzőbben szólal meg, mint stúdióban, a dalok előadása pedig a stúdióeredetiknél is jobban megragad és bemászik a bőröd alá. Ez az az erény, amely a H.E.A.T.-et a…

Ha rajongsz a Journey-ért, ezt a lemezt feltétlenül ellenőrizd le. Minden figyelmet megérdemel, mert rendkívül méltó másolata, vagy inkább megközelítése az eredetinek. Nem azonos vele, de hangzásban és előadásban nagyon példásan közel kerül…

A „Generation Steel” a zenekar kilencedik stúdióalbuma, és a Majesty ezen a lemezen is stílusban és hangzásban önmagához híven kitart.

Az I Am The Fire nem etalon, de épp ezért kellemesen dinamikus lemez, amely szépen ötvözi a heavy metal és a hard rock elemeit. Mindenesetre jó lökést adhat Gusnak, hogy folytassa szólókarrierjét, amely egyelőre meglehetősen sikeresnek…

Az alapossággal és elköteleződéssel csiszolt hangszerelések bőven kifizetődnek. Jernej Zoran új albuma dalainak muzikális tömörségével és finomkezű gitárjátékával egy gyönyörű lemez, amely a rock hagyományának hódol, ennek a szónak a…

A „Stratosfera” című albumhoz hasonlóan az új „Romeo, Julija in tatovi sonca” is újabb olyan dokumentuma Jernej Zoran életművének, amelyen egyetlen dalról sem mondhatnád, hogy csak a játékidő kitöltésére került a lemezre

Rudi Bučar a „Konǝc” albummal is a szlovén zenei élet abszolút különcének bizonyul, aki a hagyományos dallamvilágot finoman a saját szerzői vallomásos életművébe csorgatva egyszerűen nem tud nem lenyűgözni

A zenekar evolúciós értelemben érik és fejlődik, az új album pedig kézzelfogható szerzői karakterű zenei nyomot mutat.

A „Live at the Orpheum” túl kevés felvételt tartalmaz a két koncertestéről ahhoz, hogy az a hallgató, aki a King Crimson legújabb felállását (még) nem látta, teljes koncertélményben részesüljön, de még így is annyi finomság akad rajta, hogy…

Mindössze nyolc hónappal a Queen második albuma után megérkezett a „Sheer Heart Attack”.

Népi album, amely jó ideig körbe-körbe jár majd az agytekervényeidben! Milyen is? Szlovén „morbida” 2015-ben! A Natriletno kolobarjenje s praho ennek a rendkívül hiteles lenyomata.

„Ilyen hát? A szlovén »morbida« 2015-ben! A Natriletno kolobarjenje s praho pedig ennek rendkívül hiteles lenyomata. Odacsapós kísérlet, amely végig kihívóan kommunikál, egyenesen, frontálisan üt, és az igazmondásban sincs semmi…

Szolid nyitólépés a pályán, és rockosan szépen megcsiszolt első lemez, amire a zenekar büszke lehet.

Az Obsolescence kötelező darab minden death metal rajongónak. A zenekar értelmesen házasítja össze az old school és a modern death metal elemeit, közben pedig építi a saját identitását, de ennek tökéletesítéséhez még kell egy-két lemez.

Elképzelitek, milyen az a metal, amelyik az Eurovízióra vágyik?

A „Še vedno živ” hangulata kissé sötét, de szívvel-lélekkel, a rock'n' rollba vetett hittel van eljátszva. Koncertalbumként hat, a Charlie Butter Fly pedig ráismerhető zenei arculatot épít rajta, amely a maga módján tipikusan…

A „Stripped Down” 14 koncertfelvételt tartalmaz: Springfield slágereit, három feldolgozást (Oh Well, Rollin' & Tumblin' és Baby Blue), valamint egy vadonatúj dalt, amelynek tréfás címe If Wishes Were Fishes.

Az Enforcer a negyedik albumával megerősíti a helyét a nyolcvanas évek old school metaljának újjáélesztésére esküdött bandák élmezőnyében. Az ismert tartalmat újrahasznosító csomagolás tehát továbbra is kivételesen meggyőző.

A Beardfish ismét rendkívül érdekes albumot hozott össze, amelyen minden újabb hallgatásnál számos meglepetés és elsiklott részlet bukkan elő, így az kiváló ambient egyensúly közepette soha nem fogy ki a jó szórakozásból a hangszeres…

Jó érzés látni, hogy a zenekar érett korára is ilyen pozitívan sokkol frissességével és igazi, kőkemény rockos erejével! Pedig azt mondták, visszavonultak. Szerencse, hogy mégsem!

A Supertrampnek a kizsákmányoló, a szövegekben nem kímélt kapitalizmus szívében felszolgált reggeli nagyon is ízlett, amikor a „Breakfast in America” slágereivel megrohamozták a világ zenei listáinak csúcsait, és megalkották a „minden idők”…

Messziről úgy hat, mint kedvenc parfümöd csábító csomagolása, de ahogy közelebb mész hozzá, rád ugrik az igazi korporatív szörnyeteg, az újkori (rabszolga-)tulajdonlás gépezete, amely őröl, őröl és őröl...

Az „A Conspiracy of Stars” világosan körvonalazott zenei víziójú és fókuszú album, amelyet a nagy öregek továbbra is hűen követnek a megőszült desperadók stílusában, akik érett koruk ellenére sem veszítenek erejükből és fényükből. Az UFO…

"Good evening. Come in, come in. Sit close."

Teljesen felesleges koncertdokumentum. Ez a felismerés persze nem születne meg, ha az Uriah Heep abbahagyná az újabb albumok készítését, amelyek tartalmilag már semmivel sem ragadnak meg, és felfrissítené a kiszámítható koncertrepertoárt.

Mondhatni, a Rage a két zenekarral és a vendégénekesnőkkel egy korszak lezárásaként kivételesen szép albumot hozott össze, amely megmutatja alkotói rejtett tehetségének érettségét, különösen a zseniális Victor Smolskiét.

A Blind Guardian a „Beyond The Red Mirror”-ral ismét lenyűgöző módon épített hidat a fantasy és a valós világ között, és olyan koncepciós remekművet alkotott, amely biztosan az év legjobb metalalbumának (2015) egyik fő várományosa lesz.

A Juggernauttal minden véget érhet. De el is kezdődhet. A Periphery ugyanis megmutatta, mi mindent lehet megalkotni ahhoz, hogy a djent igazán értelmet nyerjen.

Mi történik, ha három hard rock izomagy összeáll, hogy ne mondjam, a hard rock három titánja? Megszületik a Revolution Saints, és vele a Journey, a Night Ranger és a Whitesnake (túlnyomórészt!!) hatásainak rendkívüli „keveréke”.

A legfrissebb bristoli koncertdokumentum, amelyen két klasszikus Yes-album kiváló, teljes előadását hallhatod, ékes bizonyíték arra, miért jó, hogy a progresszív rock öregjei – a zenekar tagjainak többsége tiszteletre méltó kora ellenére –…

A „Ludi Voyak” bizonyára sok olyan rajongónak tetszeni fog, aki szereti a progresszív rock avantgárd megközelítését.

Jade Warrior az 1970-es évek végén, amikor lejárt az Island kiadóval kötött szerződésük, elérték legalkotóbb korszakuk csúcspontját. Ennek szép bizonyítéka a „Way of the Sun”.

A Thunder talán még soha nem hatott olyan nosztalgikusan, mint a „Wonder Days” albumon. Mintha bezárult volna a pályájuk köre, és még egyszer rákacsintottak volna küldetésük forrására.

Az „Armageddonize” olyan lemez, amelyre a melodikus rock és az Eclipse rajongói, no meg a többi skandináv melodikusrock-revivalista hívei is két kézzel csapnak majd le. A varázs és a szikra nem huny ki. Csak kiszámíthatóvá vált.

Az „Inside the Vertigo” stílusában eltér a rajongott és fascináló énekes eddigi életművétől, ugyanakkor Jeffnek egyszerűen szüksége volt erre az albumra, hogy kiadhassa magából minden dühét és negatív érzését.

A „The Blessed Curse” rendkívül sikeresen és hatásosan kapcsolódik vissza a Manilla Road diszkográfiájának legfényesebb fejezeteihez. Ha egy kicsit több figyelmet fordítottak volna a produkcióra, amely sajnos sántít, az album még erősebb…

A Visigoth stúdiós bemutatkozó lemeze mindenkinek izgalmas lesz, aki szereti az amerikai zenekarokat a legújabb Jag Panzertől egészen a kultikus hősök, a Manilla Road megcsontosodottan vadult formájáig.

A Pallas a „Wearewhoweare” albummal minden idők legsötétebb lemezét készítette el hosszú és összetett pályafutása során, amely számos megrázó hangszerelés és megható pillanat közepette rengeteg „gondolkodnivalót” is kínál egy olyan…

Az instrumentális irányvétel az „Electric Savage” lemezen rendkívül üdvözlendő döntés volt, hiszen az egyes zenészek virtuóz tehetsége, mindenekelőtt a két fő „sztáré”, így valamivel nagyobb hangsúlyt kapott, mint az elődön, a „Strange New…

A The Haunted sikeresen visszatért. Olyan, mint a The Haunted Made Me Do It és a One Kill Wonder idején volt. Talán nem kiemelkedő mű, de maga az album, amelynek van tökössége, sok lehetőséget rejt a jelenlegi felállással.

A „Kvadrat” című album még élesebben megrajzolja a zenekar portréját, és közvetve megerősíti egyedi zenei hatalomátvételét a balkáni régió underground zenei világában.

A Društvo kočevskih glasbenikov működése ezekben a nehéz időkben, amikor az érzéketlen, elromlott emberek anyagias színtelenségének kicsapongása és csillogó kacatja „számít” csupán, rendkívüli jelentőségű a szlovén (rock)zenei és…

Az „Uantaunataunatanara” album gyakorlatilag újabb stílus- és hangzásbeli elmozdulás a zenekar pályáján, amely új zenei térségek felfedezését és az életmű kiszélesítését nyitja meg a csapat előtt, egyre mélyebben elmerülve a szabad…

Az Iamdisease második albuma a természetes fejlődés jó jeleit mutatja. A dalok kidolgozottabbnak hatnak, a hangzás pedig kétségkívül jobb.

Szép dokumentum, amellyel nekivághatsz a Gamma Ray zenei világának felfedezésére, és amely talán arra is rávesz, hogy összegyűjtsd az összes klasszikus Gamma Ray-albumot, amelyek fokozatosan jelennek majd meg az idén.

A brazil progresszívmetál-csalogányok visszatérnek!

A remek koncertdokumentum, a „Vital” szép bepillantást nyújtott abba, hogy az akkori VDGG-felállást szinte szétfeszítette a szilaj energia és harciasság, ezért is nehezebb elhinni, hogy ez volt a proggyökerű legendák utolsó fellépése az…

A „Decadent” az U.D.O. 14. stúdióalbuma. A zenekart 1987 óta az egyetlen és megismételhetetlen Udo Dirkschneider vezeti, aki a nyolcvanas évek klasszikus Accept-lemezeinek megszelídíthetetlen, utolérhetetlen torka volt.

55 perc tiszta varázslat, amely a heavy metal ó-iskolás tankönyveinek lapjain lépked. A zenekar első két albumának hiteles örököse, amely Axel Julius karmesteri pálcája alatt nagy stílusban jelenti be a Scanner visszatérését.

Rock- és metalopera, amely a kivételes Trond Holter zsenijének víziójában, a konceptualizálás minden igényességével olyan élményt nyújt, amilyet még nem tapasztaltál. Mellette pedig természetesen Jorn Lande áll ki!

A Stormwitch ép bőrrel megúszta ezt az albumot. Az idők megváltoztak, ezért a német metal vén motorosaitól nem várhatjuk a nyolcvanas évek erejét. Az új lemez harapós, de egy kicsit több tűz hiányzik belőle.

Hiába szárnyalnak azonban magasan azok a koncertszikrák, amelyeket ez a felvétel ilyen hitelesen és szívből ad vissza, jó lett volna még legalább három-négy saját szerzeményt hallani. Egyébként viszont Travers ismét lángba borította a…

Bejáratott, jól működő hard rock album fülbemászó dallamokkal, időnként kirándulásokkal a német metál Primal Fear-féle iskolája felé. Ez a lemez elsősorban azoknak lesz érdekes, akik szeretik a Russell Allen és Mat Sinner nevével fémjelzett…

Az Antioksidanti egy ajdovščinai rockbanda, amely 2009 óta működik. Stúdió-bemutatkozó lemezük 10 saját szerzeményt hoz, rövid és velős rockformában, amely nem szereti a hosszas körülírást, és a mondanivaló lényegére gyorsan rátér.

A Thunderbabies a szlovén alternatív rock underground egy újabb nagyon jól őrzött titka, amely több mint tíz év várakozás után végre kihozta második stúdióalbumát. Élő, ropogós, garázsrocktól megrontott, recsegően kihegyezett és…

A Monowi Twins alapvetően alternatív felállás, de a zenei hatásokat jóval szélesebben fogadja be, hiszen a dalok formája műfajilag éppen eléggé laza, csiszolatlan és friss. Szó szerint „más”.

A Burn fuse második EP-jükkel is megerősítik, hogy fejlődnek, bár időnként kissé visszafogottnak hatnak. De ha ez annak a jele, hogy a legjavát az első nagylemezre tartogatják, akkor a Burn fuse-tól még sok jót várhatunk.

Időnként felbukkan egy album, amelyen minden a helyén van. Két kivételes zenei ikon briliáns alkotása kötelező darab minden klasszikus hard rock-rajongónak, a refréndallamok elképesztő melodikus fűszerezésével.

A német óiskolás heavy metal újjáélesztők, az Alpha Tiger harmadik albuma megszilárdítja pozíciójukat a nemzetközi metalszíntéren!

A svéd power metal zenekar hatodik albuma a riffekre építő, közvetlenebb elődjéhez képest bombasztikusabb hatást kelt – főleg azért, mert a billentyűk szerepe felerősödött az hangszerelésben.

Kotzen egy rendkívül lágy, diszkós hangulatú albumot tett le az asztalra, amely megőrzi ennek a fantasztikus művésznek minden egyedi kifejezésmódját, és az életművét ismerő zenerajongók mindegyikét meg fogja lepni.

A „Ravenhead” tehát kiváló album, amelyet a power metal esztétika megrögzött tisztelői – abé, amilyet a hagyományai révén csak a vén európai kontinens képes megteremteni – két kézzel fognak megmarkolni!

Albumdebütálás kétségtelen szerzői és hangszerelői erényekkel: egy rutinos zenészekből álló társaság ötleteinek, tapasztalatának és rutinjának remekül újracsomagolt tárlata, az európai power metal alapvető hagyományának szentelve.

Az „Spot The Pigeon” EP manapság kizárólag a ritka lemezek gyűjtőinek és az olyan Genesis-rajongóknak érdekes, akik ki akarják egészíteni a kollekciójukat.

A Van Der Graaf 1977-ben ugyan négy kulcsfontosságú „generátorából” kettő nélkül dolgozott, mégis még mindig elég energiát vezetett át magán ahhoz, hogy a „The Quiet Zone/The Pleasure Dome” újabb remek alkotás legyen, amely pozitív, újító…

„Az album »Severnica – Zgodbe o odhajanju« művészi értelemben kivételesen kidolgozott darab, és 2014 egyik legjobb albuma a szlovén színtéren.”

„A Čedahuči a folkmelosz és a rock összesütésének azt a mai lüktetését hozza, amely a természetes hangpasztellek festői sorakoztatásának fényében bármely pillanatban a rádiófrekvenciák kedvence lehet. A „Čedahuči” EP rövid, tömör vonásokból…

Annak ellenére, hogy a „World Record” elődjéhez, a „Still Life”-hoz képest gyakran kapott némi fölényes legyintést, valójában alig volt gyengébb teljesítmény, sőt a klasszikus Van Der Graaf Generator-felállás ezzel az albummal alkotta meg…