Kiadó: Celinka
Megjelenés éve: 2015
Produkció: Divje jezero
Album hossza: 58.34 perc
Stílus: Progressive Rock / Jazz Rock Fusion
Értékelés: 10/10
A szlovén földön kovácsolt progresszív rock manapság olyan műfaj, amellyel találkozni annyira valószínű, mint hogy tollat növesszen a béka feje. Az idrijai Divje jezero (nevüket egy helyi természeti látványosságról kapták) 2006 óta működik, és közel nyolc év után végre összehozta a stúdióbemutatkozó lemezét.
Nyolc év hosszú idő. És ha valaki a progresszív rock vizeire evez, ott általában nincsenek korlátok, különben nem lehetsz hiteles „progresszív”. A banda végig fejlődött és nőtt, folyamatosan bővült a felállása, így 2006 óta, amikor még „ártatlanul” duóként működött, lassan ötfős formációvá érett! 2009-ben a csapat még triaként adta ki a „Divje jezero” demót, és már akkor felhívta a figyelmet hatalmas, nyílt alkotói tehetségére. A „Mestni vrvež” tehát rendkívüli érettséget áraszt, amely az úton szerzett tapasztalatból és rutinból fakad. Az egész lemez (kerek perec kimondva) elképesztően magával ragadó.
Az albumon rendkívüli tüzet, rendkívüli kémiát és lendületet érezni, azt, hogy a banda a legjobbat akarja kihozni magából (jelen pillanatban). A zenekar alig egy óra zenét vett fel, 10 szerteágazó, rendkívül ambiciózusan megkomponált dalt tett le az asztalra, amelyek virtuóz kirándulásaikkal és váratlan fordulataikkal folyamatosan lekötik, és meg is jutalmazzák még a legigényesebb hallgatót is.
Bár alapvető zenei kiindulópontjai alapján a Divje jezerót a progresszív rock műfajába sorolhatjuk, a zenéjük annyira sokszínű és mozgalmas, hogy ez a címke egymagában messze túl tág. A srácok sokféle műfajjal kacérkodnak. A világzenétől (balkáni szakasz a Nomadban, latin a Šnita kruha című dalban) a reggae-betétekig a Kapljica és a Burkina Faso dalokban, vannak itt blues-elemek (Šnita kruha) és jazz rock fúzió is (a nyitó Policijska patrulja). Az 5. helyen álló Uvertura XIX például az első 40 másodpercben olyasmiként nyílik meg, ami a legéberebb fülekben leginkább az észak-amerikai kontinens progresszív rockjának Kansas–Dream Theater vonalú fejlődését idézi, a dal későbbi szakaszai viszont arra emlékeztetnek, hogy a srácok Rush-rajongók is (főleg a hetvenes évekbeli korszakból).
A dalok összetetten felépítettek, hordozzák a váratlan fordulatok elemét és a spontaneitás érzetét is (noha a dolgok persze ki vannak dolgozva). A banda nemrég egy szaxofonost is beépített a tagságába, ezzel még tovább tágítva a hangzásbeli és stílusbeli kereteit. A hangzáselemek szövedéke lenyűgöző az albumon. Főleg a kémia és az egymásra hangolódás. A zenekar végig különféle motívumokat adogat egymásnak, a dalok mégsem veszítik el a vezérfonalat, mert zeneileg nagyon gazdagok. Közben azt is szem előtt kell tartani, hogy a töredezettség érzete persze jelen van, hiszen a dalok motívumai rendkívül változatosak, ezért sok időbe telik, mire megragadnak a fejedben. A zene viszont hihetetlenül folyékonyan és kompaktan van összeszőve az aranzsmákban, a motívumok egymással való nagyfokú kompatibilitásának, szimbiózisának fényében. Ezért említem az album magas fokú zeneiségét. Vagyis az általános befogadhatóságát (az igénytelenebb hallgatók számára is). Hasonló mondható el a hetvenes évek néhány veterán progresszív rock zenekaráról, mint a Yes, a Camel, a Genesis, vagy azokról, amelyek ugyanebben az időben sarjadtak ki az olasz csizmán A Divje jezero előnye viszont az, hogy sehová sem lehet betuszkolni őket. Saját, egyéni hangot művelnek és fejlesztenek, ez adja az egyediségüket és felismerhetőségüket. A „Mestni vrvež” albumot pedig nyugodt szívvel kikiálthatjuk 2015 csúcsteljesítményének a szlovén rockkiadványok terén.
Ritmikai szempontból is rendkívül erős a Divje jezero. A dalokban több ütemváltás is van, természetesen progresszíven megtörve, a dalszakaszokat pedig bőségesen megspékelték ütőhangszerekkel. A gitár, a billentyűk és a szaxofon között remekül váltakoznak a szólók, a ritmusszekció pedig végig maximálisan kihasznált, teli tüdővel lélegzik, miközben szabad szellemű virtuozitást szív magába. A srácoknak a vezérfonal semmiképp sem fogy el, az albumon pedig a gitár viszi a kezdeményezést, ami érthető, hiszen a zene szigorúan instrumentális. A gitár és a billentyűk sokféle hangzást kipróbálnak az album motívumaiban, ami nemcsak a szereplőik sokrétű formálóképességét mutatja, hanem rendkívüli szellemességet és szikrázó ötletességet is.
A dicséret tehát nem fogy el. Rendkívüli album, amely a tolmini Feedback mellett a szlovén színtéren végre megteremti a nagyon hiányzó kapcsot az új generációs progresszív rock és a hetvenes évek zenekarai (Izvir, Predmestje, September, Jutro) szelleme és életműve között. Reméljük, hogy ez a tűz és szívósság, amely átjárja a „Mestni vrvež” albumot, soha nem apad el, és a csapat a bemutatkozó lemez összhangjában teljes lendülettel nő és fejlődik tovább. A Divje jezero tehát olyan zenekar, amelytől a progresszív rock megszállottjai és minden más zenei gourmand a jövőben még rengeteg elképesztően lenyűgöző zenét remélhet.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Policijska Patrulja
2. Skrivnost
3. Mestni Vrvež
4. Zlobne Gobe
5. Uvertura XIX
6. Kapljice
7. Po Dežju
8. Nomad
9. Šnita Kruha
10. Burkina Faso
Felállás:
Alen Bogataj – basszusgitár
Luka Čibej – dob, ütőhangszerek
Aleš Golja – gitár
David Križaj – billentyűk, harmonika
Tomi Peljhan – szaxofon
VENDÉGZENÉSZ:
Ana Bogataj – fuvola a 2. számon
