Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: John F. Doe
Kiadó: Saját kiadás
Megjelenés: 2015
Játékidő: 34:54
Értékelés: 4.5/5
A John F. Doe egy blejsi alternatív rock formáció, amelyet 2010-ben alapítottak. Kezdetben John Doe néven működtek, a közelmúltban viszont beékelték a zenekar nevébe az „F” betűt és egy pontot. A döntés hátterét nem ismerem, de feltehetően azért léptek erre az útra a srácok, mert a horvátországi Varaždinból is létezik egy azonos nevű zenekar.
A „JFD” kiváló debütáló album egy olyan bandától, amely rengeteget bíbelődött rajta a megszámlálhatatlan hangszerelési ékítménnyel és hangzásbeli apró részlettel. Ez remekül mutatja, mennyire elszántak és elkötelezettek a srácok, hogy kihozzák magukból a legjobbat, amit most tudnak. Ami elsőre meglep a lemezen, az a sötét, alternatív rockos hangulat – amelyből a melankólia, a csalódottság és a vágy fekete erotikus szenvedélye árad – és a kivételes muzikalitás remek elegye, amit a zenekar a dalok megkomponálásában bontakoztat ki. A John F. Doe-ról elmondhatjuk, hogy hiteles és közvetlen válasz arra, mi is az indie rock, az Alpok napos oldalán összerakva, de brit hatásokkal A „JFD” lemezen ott az autentikusság és a saját hang érintése, és ez a lényeg a zenekar további működése és egy esetleges listás áttörés szempontjából. Ehhez az ajtót a motívumokban gazdag dalok rendkívüli fülbemászósága nyitja ki, amelyeket az említett sötét, atmoszférikus fátyol köt össze, miközben a produkció meleg és szervesen élő, a gitár és a billentyűk pedig példás összjátékot alkotnak a háttérben. Épp ez a két építőelem kiegészíti egymást, és rengeteg apró részletet, díszítést csempész a dalok zenei anyagába, amelyek akkor kezdenek a felszínre törni, amikor többször is forgatod a lemezt a CD-lejátszóban.
A basszusgitár remekül kiemelt, és a zenekar hangzásának egyik legfontosabb kontrasztot adó eleme. Tipikus attitűdje a nyolcvanas évek darkos és poszt-punkos korszakára volt és maradt jellemző. A srácokban megvan az érzék a „kevesebb több” alapvető kompozíciós axiómájához. A dalok már elsőre nagyon megfognak, azonnal a bőröd alá másznak, az egyszerű ritmusok, amelyekre épülnek és amelyeken „könnyedén” forognak, pedig táncra csábítják a testet. A lemez tehát rövid, de velős húzásokkal meggyőző kifejezőerőt és nagy slágerességet ér el. A John F. Doe ezt is akarta, amikor megalkotta az albumot.
Marko Zemljič közepes fekvésű hangja, amelyet időnként torzítással is kontrasztosít, vagy úgy szól, mintha egy távoli telefonkagylóból érkezne, a lemez hallgatásának egyik első vonzereje. A versszakok ugyanis életre kelnek, és megragadnak az átadott szenvedélyükkel és átélésükkel. Kiváló támaszt adnak az énekhangnak a hangszeres építőelemek. Az öttagú banda kémiája működik, és látszik, hogy az ötös azonos hullámhosszon rezeg, ami rendkívüli megértést és összhangot teremt a tagok között. Ezt az elemet a zenekar természetes fejlődése során érte el, ami nagyon fontos az önálló hang kialakításánál. Befejezettsége alapján a lemez szép lehetőséget, ugródeszkát kínál a zenekarnak, hogy a nemzetközi zenei színtér ajtaján is bekopogtasson. A fülbemászó muzikalitás, a könnyed ritmusok és az organikusan meleg hangzású sötét atmoszféra kombinációja a „JFD” lemezen a megfelelő adagokban működik. Pont jó egyensúlyban. Rendkívül szép, az elsőlemezhez képest kompozíciós szempontból rendkívül érett zenei teljesítményről van szó, vérbeli indie rock tartalommal, ami szép kilátásokkal kecsegtet a jövőre nézve.
Felállás
Marko Zemljič – ének
Aleš Svetina – gitár, vokál
Luka Zemljič – billentyűk, vokál
Tilen Knaflič – basszusgitár
Bojan Marinko – dob, ütőhangszerek
Produkció
Matej Wolf
Dallista
1. Purple Velvet (03:22)
2. From Russia To China (02:58)
3. Drive Song (03:48)
4. Rider (03:27)
5. High Hopes (04:03)
6. My Addiction (04:39)
7. Black Glitter (02:39)
8. December Lights (02:46)
9. Fantasy Road (Bye Bye Baby) (03:22)
10. Crminal Mind (03:15)
