Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Helloween
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 2015
Játékidő: 61:11
Értékelés: 1.5/5
A hamburgi, hosszú pályafutású német power metal banda, a Helloween tizenötödik stúdióalbuma, és egyben az első új lemez az elődje, a „Straight Out Of Hell” (2013) óta eltelt két évben, olyan teljesítmény, amiből az látszik, hogy a csapat története lassan kifulladt.
Ha semmit nem tudsz a zenekarról, akkor ez az album tetszhet, sőt szórakoztathat is, az biztos. Profin van becsomagolva. A Helloween rohadt tapasztalt és rutinos, a csomagolás elvileg kiválóan megy nekik. Főleg az újrahasznosított csomagolás. Aki viszont ismeri a zenekar életművét, annak az új album meggyőzetlenül lesz becsomagolva. Tizenhárom dalt és több mint egy óra új zenét hoz. Határozottan túl hosszú lemez. Minden szempontból.
A banda még egyszer megpróbálja becsomagolni a réges-régi, már kipróbált motívumokat, és az album többször a korábbi lemezek már felhasznált témáira támaszkodik. Emellett a Helloween újra egy kicsit más hangzással próbálkozik: modernizáltabb, mélyebbre hangolt, testesebb, helyenként „thrashesített” frázisokkal, ami nem rossz, főleg ha a dupla lábdob könyörtelen dübörgése kíséri. Az album viszont ezúttal semmiképp sem pörög gördülékenyen. Egyetlen meggyőző szám van rajta: az első, a Heroes. Minden más egy ötletileg és alkotói szempontból kifulladt zenekar szánalmas próbálkozása. Ideje tehát visszavonulni, kedves fiúk. Ennyi. Ezúttal túl gyatrán blöfföltétek el azt a kiégettséget, ami az utóbbi években gyötör titeket.
Két alapvető tényező nyomja agyon ezt a terméket, így nyugodt szívvel a zenekar karrierjének gyengébb teljesítményei közé sorolhatjuk, ha nem egyenesen a legrosszabb Helloween-albumnak nyilvánítjuk. Az első tényező a túlságosan kézenfekvő motívum-„felmelegítés” (az ismert, már hallott leves újrafőzése), a második viszont még rosszabb. Ez pedig a gyenge dalszerzés. A versszakok és a refrének (meg az elő-refrének) „bizarr” összekapcsolása miatt a dalok sehogy sem tudnak folyékonyan elindulni. Az átvezetések is gyengén szólnak, mintha a két gitárosnak már nem érné meg tisztességesen megdolgozni az átmeneti harmonikus díszítéseket. A hozzáadott billentyűk a Nintendo-játékok hangzására emlékeztetnek, Deris vokálisan már egyáltalán nem meggyőző, hangja vékony, orrhangú, ráadásul ezúttal kifejezetten az angolja gyötri, ami érezhetően németesen torzul. A refrénekben a többszólamú vokálokkal való harmonizálás sem győz meg. Az album tele van bizarr hangszerelési megoldásokkal, a Helloween pedig ezúttal önmaga árnyéka. Rosszul ragasztották össze.
Ez egyben az ötödik egymást követő stúdióalbum, amelyet a Helloween változatlan felállással vett fel. Ilyen sokáig még egyetlen felállásban sem bírták együtt a pályafutásuk során. Ennek az albumnak ezért a zenekar fejlődését és érését kellene tükröznie, de az megrekedt. Ennyi. Már nincs kedvük hozzá. Teljesen szürke középszer, amit nyugodtan elkerülhetsz egy széles ívű kerülővel.
Felállás
Andi Deris – ének
Michael Weikath – gitár, vokál
Sascha Gerstner – gitár, vokál
Markus Grosskopf – basszusgitár, vokál
Daniel Löble – dob
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Matthias Ulmer – billentyűk
William „Billy” King – vokál
Olaf Senkbeil – vokál
Produkció
Charlie Bauerfeind
Dallista
1. Heroes
2. Battle’s Won
3. My God – Given Right
4. Stay Crazy
5. Lost In America
6. Russian Roule
7. The Swing Of A Fallen World
8. Like Everybody Else
9. Creatures In Heaven
10. If God Loves Rock ‘n’ Roll
11. Living On The Edge
12. Claws
13. You, Still Of War
