Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Dan D
Kiadó: ZKP RTV Slovenija
Megjelenés: 2015
Játékidő: 32:15
Értékelés: 4/5
Hat év után új saját anyaggal, egy újabb nagylemezes stúdióalbummal tér vissza a színtérre a Dan D. A Dan D nagy tehetségek és gazdag tapasztalat zenekara. Amibe ezek a rutinos zenészek belefognak, azt soha nem bízzák a véletlenre, saját lemezeik pedig mindig vérbeli, kézzelfogható zenei tartalmat szállítottak. A lehető legőszintébben. Ezt a Dan D mindig egészséges fejlődési úton és művészi érlelődésen keresztül érte el.
Tisztázzuk rögtön az elején az új Dan D-történet lényegét! Itt ugyanis csak a „DNA D” album első fele hallható, a második 2015. november 1-jén jelenik meg. Aki beszerzi az album fizikai kiadását, gyorsan rájön majd, hogy a csomagolásban még egy CD-nek van hely, amelyre viszont még várnia kell! Vagyis most csak az album első felét recenzeáljuk. Ez kissé hálátlan feladat, mert 2015. november 1. után ezt az albumot mindenképpen egészében kell majd hallgatni. Előbb az első CD-t, aztán a másodikat, hogy az egész lényege igazán, vérbelien működésbe lendülhessen!
A „Tiho” (2013) albumot szülő Tiho turné több mint szép sikere után, amelyen a fiúk a klasszikus anyagukat levetkőztették és teljesen más hangszerelési ruhába öltöztették, ahol a főszerepet fakanalak, merőkanalak, kaparók és társaik vitték…, a zenekar újabb radikális lépésre szánta el magát. A Dan D ugyanis mindig is híres volt szikrázó ötleteiről, ha új művészi irányok kereséséről volt szó. Így a „DNA D” albumhoz is előhúztak a zsebükből néhány igen kellemes meglepetést, amelyek megőrzik a zenekar diszkográfiájának nagyfokú karakterbeli frissességét. A zenekar magához a rock’n’roll eredeti lényegéhez fordult. Az eredeti információhoz. Ahhoz, ami az élővilágban valamiképp létrehozza a dezoxiribonukleinsav (DNS) molekulájában tárolt információk sorát, és ezzel kihívóan a molekuláris genetika területére lépünk. Öröklődik a rock’n’roll? Nemzedékről nemzedékre? Van ilyesmire írott kód az alléljeinkben? Az alap pontosan ott van. Ez megkérdőjelezhetetlen.
A Dan D tehát nagyon alapvető módon közelített az új anyaghoz. 11 számban alig fél óra anyag van. A vezérmotívumok túlzott „szépítgetése” nélkül a „DNA D” azt a „barátságos” költészetet sem ismeri, amelyet a mindig „kedvesen búskomor” Tokactól megszoktunk. Amit a „DNA D” albumon kaptunk, azt „csendben” már jelezte az új anyag, amelyet a Dan D a Tiho turnén mutatott be az új Rekli so, Kamn és Čuti se kot konec sveta számokkal. Utóbbiból az új albumon a Kozlam lett, a Rekli so-ból pedig a Kurbin sin. Elég volt a „szépítgetésből”, Tokac is végre megmutatta dühös punkfogait! A rock’n’roll alapaxiómája az egészséges provokáció, a szatíra és a paródia is, jó adag fekete humorral fűszerezve. Közben pont a megfelelő pillanatban jön a sokkterápia, amelyet az egészséges provokáció vált ki, és amellyel minden rocker leszámol a áporodottan merev tabuk világával. Ez a rock’n’roll eredeti magva. A Mi2 nemrég a „Čista jeba” albummal csapott oda, a Dan D pedig a Kozlam című számmal nyitotta az albumot, és az édes bevezető perverziót a még édesebb folytatással, a Kurbin sinnel támasztotta alá.
A „DNA D”-vel a Dan D tehát leszállt a „mennyekből” a kemény, valódi talajra! Az eredeti rock’n’roll talajára, amelyhez 100%-ban a Dan D-re jellemző módon nyúlnak. Mit hoz hát az új lemez? A Kozlam egy klasszikus gitárriffre épülő szám, az AC/DC mintájára. Jól olvastátok. Ehhez a számhoz a Dan D meghívta a stúdióba Gregor Skočirt (Big Foot Mama), Tone Kregart (Mi2), Jernej Dirnbeket (MI2), Tomi Megličet (Siddharta) és Borut Maroltot (Niet), hogy Tokac mellett énekhangon közösen üvöltsék el a nyitó, ütős hardrock-misét. A viharos nyitány lucid szövege kivitelezésében erőt és szenvedélyt hordoz. A Kurbin sin egy adag művészieskedést visz a punk karakterbe, a szöveg megőrzi az örökös ugratós hangnemet, a Dan D-stílus pedig a The Ramones vagy a korai Billy Idol megnyerő kontúrjait ölti magára. A Brat moj fejre állítja az album energiáját, Tokac a produkcióban és a hozzáállásban skizofrénen elidegenedett, mintha a prédikációja egy másik galaxisból érkezne, földönkívüli ének. A diszkós ritmus és a punkgitárok csörömpölése a billentyűk társaságában a „new wave” régi iskolájával keresi a párhuzamokat, amikor a punk barátkozni kezdett az elektronikával. A Hlapec tipikus szlovén punkrock-szám, Tokac is vágósan és orrhangon énekel, a dalt egy másik történetben akár a Niet is örökbe fogadhatta volna. Levetkőztetve és mindenfajta bonyolítás nélkül, de jóval gyorsabban ismétlik meg a fiúk ezt a történetet később az Odrešitev című számmal. Az album elejének rockos dühét a félénk, de csiklandós SKA-csintalanság, a Mama ne dovoli oldja. A Sonca dva nagyon közel hozza a zenekar szerzői oldalának finomságát. Bár itt is diszkóritmus szólal meg, elmosódott akkordcsörömpöléssel, Tokac érzékenységgel teli énekbeli rugalmasságát minimalista billentyűs trükkök vezetik, amelyek éppen a „kevesebb több” axióma hatékony alkalmazása miatt fontos elemet adnak a szám hangulati hatásához. A Dan D ebben a számban az optimális muzikalitást is kibontakoztatja. A Zdaj gre zares érdekes „hibrid”. Klasszikus, régi iskolás gitárriffel nyit, amely aztán koszos punkos ragadósságot vesz fel. Ehhez társulnak a korai nyolcvanas évek újhullámos billentyűi. Mintha a The Cult próbálna Deep Purple-t játszani (tudom, az utóbbi említése szinte istenkáromlásnak hat), a szintetizátorokat pedig a korai Simple Minds-tól lopták volna. A versszakok szándékosan bizarr karikatúrák, hogy előre (mielőtt magatok meghallgatnátok a számot) könnyebben szembenézzetek a szám alapszerkezetével, amely persze mindenben felismerhetően Dan D-s! Ütősen sikerült kísérlet. A zárásként az albumon „elrejtve” ott a Niet Lep dan za smrt című számának feldolgozása, amely hihetetlenül jól áll Tokac hangszínének.
A DNA D-történet első fele tehát kellemesen meglepett és sokkolt. Mérföldekre van a „Ura leta za ekstravagantne ptice” (2009) albumtól, mégis mindenben a jól felismerhető, Dan D-s hozzáállás jegyében fogant. Annál érdekesebb lesz hallani a folytatást. A Dan D-től olyan folytatást várunk, amely tele van bátor művészi önkihívással, és amelyet a zenekarnál mindig is szabadon az egészséges, spontán, tolakodásmentes fejlődési vágy hajt az eredeti saját hang megteremtésére.
Felállás
Tomislav Jovanović (Tokac) – gitár, ének
Marko Turk (Tučo) – gitár
Boštjan Grubar (Bošti) – billentyűk
Nikola Sekulović – basszusgitár
Dušan Obradinović (Obra) – dobok
Produkció
Žarko Pak
Számlista
1. Kozlam
2. Kurbin sin
3. Brat moj
4. Hlapec
5. Mama ne dovoli
6. Odrešitev
7. Ona sanja
8. Solze iz neba
9. Sonca dva
10. Zdaj gre zares
11. …
