Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: How We Live
Kiadó: Portrait
Megjelenés: 1987
Játékidő: 55:24
Értékelés: 4/5
Négy évvel azelőtt, hogy csatlakozott a progrock-legenda Marillionhoz, Steve Hogarth énekes és (alkalmi) billentyűs a How We Live nevű, rövid életű art pop rock projekttel próbált szerencsét. Ez Steve korábbi bandájának, az újhullámos The Europeansnek a romjaiból született, amely a feloszlás előtt két meglehetősen érdekes, ám nagyrészt észrevétlen lemezt adott ki: a „Vocabulary” (1983) és a „Recurring Dreams” (1984) című albumot. A volt Europeans-tagok közül Hogarthhoz a tehetséges gitáros, Colin Woore csatlakozott, aki alkalmanként vokálharmóniákkal is hozzájárult a zenéhez. A jó kilátások ellenére – Hogarth és Woore szerződést írt alá az ismert CBS kiadóval, és Peter Gabriel stúdiójában kezdtek felvételeket készíteni – a fáradozásuk, amelynek végül egy nagyon jó album lett az eredménye „Dry Land” címmel, nem térült meg kellőképpen.
Az album összes kislemeze teljesen észrevétlen maradt, és kereskedelmi szempontból a How We Live projekt teljes csőd volt, bár Hogarth a mai napig büszke a „Dry Land”-re mint egészre, és időnként sajnálja, hogy a második stúdióalbum sosem látott napvilágot. 1987-ben azonban a csalódás teljes volt, és miután zenei karrierje zsákutcába futott, Steve már azon gondolkodott, hogy postás vagy tejkihordó lesz. Szerencsére még egyszer utoljára megpróbálta: egy barátja tanácsára megtudta, hogy a Marillion Fish távozása után új énekest keres, a sikeres meghallgatás után pedig őt választották a helyére, így valóra váltotta ifjúkori álmát, és minden idők egyik legizgalmasabb, leghíresebb progrock-együttesének tagja lett.
Hamarosan az egyik legegyedibb énekesként és színpadi frontemberként vált ismertté a progresszív rockban, és az újjáalakult Marillion 1989 óta elképzelhetetlen a hangja nélkül, miközben a How We Live számos ötlete új köntösben született újjá, és jelentősen befolyásolta a Marillion további hangzásbeli fejlődését. A Marillion ugyanis 1991-ben kiadta a második, Hogarth-tal készült albumát, a „Holidays In Eden”-t, amelyen a How We Live központi dalának, a „Dry Land”-nek az újraaranyozott változata is helyet kapott (ez lett az album második kislemeze is), a How We Live legkevésbé érdekes számának, a „Simon’s Car”-nak a fődallama pedig a felejthetetlen klasszikussá, a „Cover My Eyes”-zá változott.
A „You Don’t Need Anyone” is érdekes átalakuláson ment át a Marillion kezei közt, és később a „Holidays In Eden” újrakiadásán jelent meg. A „Dry Land” legfontosabb tételei közé tartozik még a kiváló „All The Time in the World”, amelyhez a How We Live teljesen észrevétlen maradt klipet forgatott, valamint az epikus „A Beat in the Heart”, amely úgy szól, mintha a késői Roxy Music és a Hogarth-korszakos Marillion találkozott volna.
A „Dry Land”, a How We Live egyetlen albuma manapság elég ritkaságnak számít, de még mindig nagyon jó lemez, és különösen izgalmas mindazoknak, akik szeretik a Marillion klasszikusát, a „Holidays In Eden”-t, amelyen lehetetlen volt nem észrevenni azt a fontos hangzásbeli reneszánszt, amely Hogarth érkezésével köszöntött be. A „Dry Land” a legtöbb szám felépítését tekintve közelebb állt a pop rockhoz, mint a progresszív rockhoz, bár stílusát tekintve néha az art rock területére is elkalandozott, ami nem meglepő, hiszen valójában Hogarth szerzői átmeneti időszakát képviselte az Europeans és a későbbi Marillion-stílus között.
Felállás
Steve Hogarth – ének, billentyűk
Colin Woore – gitár
Produkció
How We Live
Számlista
1. Working Girl
2. All the Time in the World
3. Dry Land
4. Games In Germany
5. India
6. The Rainbow Room
7. Lost At Sea
8. In The City
9. Working Town
10. A Beat in the Heart
