Az album hossza: 59:15
Produkció: Tony MacAlpine
Kiadó Sun Dog Records
Megjelenés dátuma: 2015. 04. 21.
Értékelés: 8,5 / 10
A „Concrete Gardens” Tony összesen tizenkettedik stúdióalbuma. A zenei nagyság, aki 2015 augusztusának végén tölti be a kerek 55. életévét, a kilencvenes években szinte egymás után adta ki az önálló stúdiólemezeit. 2001-ben aztán megtorpant a lendület. Közben jól kereste a kenyerét Steve Vai munkatársaként és a G3 projektben. Tíz év telt el, mire Tony 2011-ben végre kiadta az önmagáról elnevezett új stúdióalbumot Steve Vai kiadójánál, és ezzel újraindította az önálló pályáját. Négy évvel később pedig megszületett a „Concrete Gardens” is.Nem Jason Becker, nem Marty Friedman, nem Kiko Louriero és nem is Chris Impellitteri, hanem Tony MacAlpine. Fejjel, szakállal. Tony MacAlpine amerikai virtuóz, elsősorban gitáros és billentyűs, emellett zeneszerző, hangszerelő és producer. Az ember az egyik legegyedibb áthidaló kapocsnak számít a klasszikus zene és a metálos shredding között!
Tony a közreműködésre felkérte Aquilles Priester dobost (Primal Fear, ex-Angra), minden mást viszont gyakorlatilag maga játszott fel, kivéve a basszusgitárokat, ahol további három basszusgitárost hívott segítségül. A bő félórához képest valóban jóval hosszabb, lényegében majdnem egy órányi zene igazi gitáros fantáziavilágba repít, amely a gitárbibliával való csúcsszintű bűvészkedés és a hat-, hét-, sőt nyolchúros elmélet mesteri kezelésének szárnyán szárnyal.
A „pothrashirani shredding” gitárfrazeálásának hegyes-tüskés alapállása mellett az album rendkívül élettel teli, és kifejezetten koncertérzetet áraszt. A gitár, a basszusgitár és a dob alapvető hármasának kiváló elosztásával hatékonyan tölti ki és használja ki a hangkép spektrumát. Hiába gitáros az album alapnyelve, a történetben rengeteg tér jut arra is, hogy Priester alaposan kiteljesedjen a dobok mögött. Ahogyan feloldja és fellazítja a gitárfrázisokat szellemes, rétegzett formákkal, az a dobbetétekben egyszerűen lenyűgöző. Nem csoda, hogy bekerült a szűk jelöltek közé, amikor a Dream Theater meghallgatásokon keresett utódot Mike Portnoy helyére. Természetesen a kíméletlen dupla lábdob-dörömbölés tonnái sem hiányoznak, ami az ő általános metálos beállítottságához illik.
Ahogy az Tony MacAlpine-nál szokás, a „Concrete Gardens” is rendesen meg van terhelve klasszicizmussal. Helyenként egységnyi idő alatt annyi kilőtt hang gyűlik össze, hogy a fül telítődhet, és az az érzése támadhat az embernek, hogy az egész kicsit ismételgeti magát, és egyhangúnak hat. Ennek ellenére Tony még mindig elsősorban a nagy muzikalitásnak hódol, ezért a számoknak természetesen füle-farka van, és kidolgozott vezérmotívumaik uralják a terepet, a hangjegysorok gitárrafalakkal való szüntelen szitálása ellenére is. Hogy pedig senki se gondolja tévesen, hogy MacAlpine csupán gitáros „shredder”, a végére bekerült a Maiden’s Wish, amelyben Tony kivételes kézügyességet mutat a klasszikus zongorázás technikájában. Ez persze logikus, hiszen tudjuk, hogy akadémiai végzettségű zongorista. Az ilyen finomságok korai lemezeinek többségén állandó vendégek voltak. Az albumon pedig abszolút nem minden van alárendelve a sebességnek és az izompumpálásnak. Vannak lassabb tempóban megszólaló pillanatok is, ahol különösen tisztán kirajzolódik a gitáros csúcsérzéke a dallamos tömörség követéséhez, valamint a hangok megfelelő adagolásához és helyes elrendezéséhez (Poison Cookies).
Az album egészében rendkívül sok kísérletező pillanat is akad, Tony pedig lelkiismeretesen ügyel rá, hogy a számok emiatt semmiképp se essenek szét motívumokra. Ezért megőrzik a nagy tömörségüket. Az egyik legsikerültebb ilyen irányú példát a Square Circles hozza az albumra, ahol Tonyhoz különleges vendég, a kiváló gitáros Jeff Loomis (Arch Enemy, ex-Nevermore) csatlakozik. Az album néhol kifejezetten sötét is, mint a Man in a Metal Cage és a vége felé a Red Giant. Mindkettő közepesen gyors, de mérgezően gurgulázó ritmusra épül, amelyet Priester dupla lábdobpedálja hajt.
A „Concrete Gardens” olyan album, amilyet az igazi Tony MacAlpine-rajongók csak kívánhatnak maguknak. A féktelen gitárfűrészelés és a csúcsvirtuozitás szerelmeseinek új vágyálmát hozza el, jókora adag muzikalitással megspékelve, amely egybekapcsolja és összetartja az album zenei testét.
szerző: Aleš Podbrežnik
számlista:
01. Exhibitionist Blvd. (4:28)
02. The King’s Rhapsody (4:45)
03. Man In A Metal Cage (4:20)
04. Poison Cookies (5:06)
05. Epic (5:00)
06. Napoleon’s Puppet (5:13)
07. Sierra Morena (4:52)
08. Square Circles (5:12)
09. Red Giant (5:10)
10. Confessions of a Medieval Monument (5:43)
11. Concrete Gardens (5:03)
12. Maiden’s Wish (4:19)
felállás:
Tony MacAlpine – gitár, billentyűk, basszusgitár
közreműködő zenészek:
Aquilles Priester – dobok
Jeff Loomis – gitár a 8. számon (bal csatorna)
Pete Griffin – basszusgitár az 1., 4., 6., 7., 8. számon
Lucky Islam – basszusgitár a 9. számon
Sean Delson – basszusgitár all. számon
