Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Galahad
Kiadó: Avalon Records
Megjelenés: 2014
Játékidő: 42:40
Értékelés: 4/5
Az angol Galahad mindig is a neoprogresszív rock egyik legféltettebb titka volt, vagyis egyszerre az egyik legjobb és a legtöbbet elnézett zenekar a stílusirányzatban. Az utóbbi években azért többet beszélnek róluk, mert a banda szokatlanul aktívvá vált, és olyan anyagokkal rukkol elő, amelyek még a pályájuk elején megjelent lemezeknél is jobbak. 2012-ben a Galahad rögtön két (nagyon jó) stúdióalbumot adott ki, a „Battle Scars”-t és „The Realms Of Euphoria”-t, így az elmúlt években valóban kivételes alkotói lendületben vannak. A progresszív metal és az elektronika egyre erősebb jelenléte a zenei nyelvezetükben pedig oda vezetett, hogy néhány fiatalabb prog-rajongó, sőt metálos is felfigyelt rájuk, pedig veterán zenekarról van szó, amely már a nyolcvanas években elindult, és az igazi brit neo-prog úttörők közé tartozik.
2014-ben a Galahad Karl Groom (Threshold, Shadowland) producersüvege alatt szokatlan lépésre szánta el magát: ugyanabban az évben négy EP-t adott ki. Az első a „Seize The Day” volt, rajta három újradolgozott régi klasszikussal. Érdekes produceri felfrissítést kapott a címadó dal, a „Seize The Day”, a fenomenálisan jó szerzemény, amely eredetileg a „Battle Scars” lemezen jelent meg. Groom ezúttal még jobban kihangsúlyozta a szintetizátorok kereskedelmileg is csábító trance-textúráit, amelyek az eredeti változaton is jelen voltak. Ezen az EP-n a „Seize The Day” kislemezverziója és teljes változata is szerepel; mindkettő a maga módján kiválóan sikerült, és egyáltalán nem meglepő, hogy a zenekarnak ennyire a szívéhez nőtt ez a szerzemény, hiszen valószínűleg a „Battle Scars” legjobb dala és egész pályájuk egyik csúcspontja, amelyben benne van a kultikus formáció minden erénye.
A pasztorális hangulatú, power balladás elemeket is tartalmazó „21st Century Painted Lady” szintén remek szerzemény, amelyet eredetileg még a nyolcvanas években írtak, de csak most látott napvilágot. A származása nem téveszthető össze mással: szerkezete helyenként olyasmit idéz, amit a Fish-éra Marillionja is kitalálhatott volna, bár a szintetizátoros elektronikus minták egyértelműen modern keretet adnak neki. Valamivel kevésbé izgalmas az instrumentális verzió, ahol hiányzik Stuart Nicholson karizmatikus énekteljesítménye, noha az egyes pasztorális-ambientes elemek itt jobban előtérbe kerülnek. A harmadik újrajátszott dal a „Bug Eye”, amely a „Following Ghosts” (1998) albumról származik, és az új előadásban, új produkcióval szinte várhatóan jobban szól, mint az eredeti formájában. Ez az EP-n szereplő koncertváltozatára is igaz.
A Galahad a „Seize The Day”-jel, amely biztosan tetszeni fog minden régi rajongónak, sőt jó néhány „újoncnak” is, sikeresen megnyitotta négy egymást követő EP „évadát”, amellyel 2014-et megjelölték. A „21st Century Painted Lady”-n kívül nem hoz semmi korábban nem hallottat, de olyan EP-ként, amely több mint 40 percnyi zenét tartalmaz, nagyon szerencsés válogatása az angol neoprog nagyjai három különböző korszakából újraértelmezett daloknak. A tisztelőik így biztosan nem akarnak majd nélküle maradni, ami dicséretes, feltéve, hogy észszerű áron jutnak hozzá.
Felállás
Stuart Nicholson – ének
Roy Keyworth – gitár
Spencer Luckman – dob
Neil Pepper – basszusgitár
Dean Baker – billentyűs hangszerek
Produkció
Karl Groom
Számlista
1. Seize the Day (Single version)
2. Seize the Day (Full version)
3. 21st Century Painted Lady
4. 21st Century Painted Lady (Instrumental)
5. Bug Eye 2013
6. Bug Eye (Live)
