Lemezkritikák

Kiváló stúdiófelvétel, amelyet a klasszikus Pentagram rajongói tárt karokkal fogadnak majd. Reméljük, hogy a zenekar a jövőben is megtartja ezt az energiát, és a Griffin–Liebling páros kitart. Mert csak ez a garancia az igazi…

A Revocation hatodik albuma azt bizonyítja, hogy a zenekar ambíciói most sem hagytak alább. Időnként kicsit elnyúlik, de a hallgatót elég hamar egy gyors szám fordulata várja, amelyekkel a banda az album dinamikáját hangsúlyozza.

Egyszer mindennek vége. Ha a „Do Not Disturb” tényleg a legutolsó VDGG-album, ahogy arra Hammill utalt, akkor szinte tökéletes lezárása a sokszor leírt progrock-titánok fenséges pályafutásának.

Minden maradéktalanul a dallamnak és az érzelmi állapotok megidézésének van alárendelve, Andy Timmons pedig ezekkel a komolyabb akadályok nélkül, ügyesen szólítja meg a hallgatót, és vezeti végig ezen a kivételesen színvonalas albumon,…

Igen, tényleg! 29 év után! A „Walking in the Shadows” megjelenésével nyugodtan kijelenthetjük: méltó folytatást kapott egy kultikus brit NWOBHM-zenekar hagyatéka. Természetesen Grim Reaper!

A Sikth újra olyan, amilyennek a legjobban ismertük őket.

Röviden: a „Shattered” a „7” című bemutatkozó lemez művészi továbbfejlesztése. Produkció és hangszerelés terén egyaránt. Ennek köszönhetően több benne a bombaszt, és fertőzőbbek a dallamok. Ez az album a „AOR és melodikus rock underground”…

Tate koncepcióra épülő trilógiájának második része – vagyis az Operation: Mindcrime néven futó „Queensryche-frakció” főnökének új albuma – (csendben, előre) a várt eredményt hozza. Összetettebb és töredezettebb, mint az elődje, vagyis…

Daevid Allen már jó ideje nincs közöttünk, de a Gong a „Rejoice! I'm Dead!” albummal az ő irányítása nélkül is összehozta hosszú és viharos történetének egyik legjobb lemezét, amelyre az új asztrális világok néhai megteremtője minden…

Az Opeth a „Sorceress” című albummal újabb mestermunkát tett le az asztalra, ha a progresszív metal és a progresszív rock közötti kiszámíthatatlan hidak építéséről van szó: minőségben egy szinten van a kiváló elődjével, a „Pale…

Kiadó: earMUSIC Records Megjelenés dátuma: 22-09.2016 Produkció: Marillion & Michael Hunter Műfaj: Neo Progressive Rock / Art Rock Az album hossza: 68:10 Az angol progresszívrock-bajnok Marillion a „Fuck Everyone and Run (FEAR)” című…

A „Fuck Everyone and Run (FEAR)” disztópikus természete már az első hallgatások után mély benyomást tesz, a hallgatót viszont csak akkor ragadja magával igazán, ha időt szán a mélyebb, elmélyültebb meghallgatásra – ahogy azt a…

A Kansas a „The Prelude Implicit” albummal – akár a mitológiai főnixmadár, akit az esztétikai szempontból nem túl szerencsés borítón ábrázoltak – feltámadt a hamvaiból, és sokkal jobb lemezt készített, mint ahogy azt a legtöbben gondolták…

„A Kansas a The Prelude Implicit című albummal – mint a mitológiai főnixmadár, amelyet az esztétikai szempontból nem túl szerencsés borító ábrázol – feltámadt a hamvaiból, és sokkal jobb lemezt készített, mint ahogy azt a legtöbben…

A „Live in Hamburg” remek koncertalbum, amely változatos dalválogatásával, bravúros előadásával és kivételes hangulatával a régi és az új Saga-rajongókat is lenyűgözi, és emlékeztet rá, miért éri meg mindig élőben megnézni a legendás…

2016. 08. 26-án csendben, különösebb felhajtás nélkül jelent meg a svéd House of Shakira összesen nyolcadik stúdióalbuma, amely a már ismert elemek mellett a zenekar eddigi legtöbb zenei kísérletezését hozza.

Az Iron Maiden dalai kabaré-sanzon köntösben, immár harmadszor! A Maiden uniteD küldetése pedig ezúttal is sikerült!

Gyönyörű énekes-dalszerzői album, amely a lehető legszebb módon tárja fel azokat a zenei oldalakat, amelyek Wilsonnak a progresszív metal egyik legkiválóbb énekeseként szerzett hírneve miatt többnyire rejtve maradnak.

A „Narnia” kiváló, sőt egyenesen remek új stúdióalbum a zenekartól. Mondhatjuk, hogy a banda eddigi legkeményebb és legaprólékosabban kidolgozott, egyben legőszintébb munkája.

Ha valaki, hát ő igen: Kai Hansen! Szerénytelenül fogalmazva ő az a zenész, aki valószínűleg a legtöbbet tette az európai power metal elismertségéért, felemelkedéséért és népszerűsítéséért. Íme az első önálló stúdióalbuma!

Impresszív koncertgyűjtemény különös címmel, amelynek (az együttes régi hagyományához híven) semmi köze az még különösebb borítóhoz, és amely eddig a legalaposabb betekintést nyújtja az új King Crimson koncertjeibe.

Ötletgazdag, könnyed, felszabadult, tömör, fókuszált, pozitív, a hangszerelésekben tökéletesen részletezett, és számtalan filigrán finomságból szőtt lemez. A legendás novagoricai art rockerek művészi ragyogásának új hírnöke!

"A „Daleč” című albumot az első dalától az utolsóig kötelező egyben végighallgatni. Rutinos, tapasztalt mesterek nagy művészi ragyogásában bontakozik ki."

Katja egyedülálló főhajtása a roma költészet előtt!

Lemez, amelyen a Fair Warning fennállásuk 25. évfordulóján, japán kiadójuk unszolására úgy döntött, hogy újra felveszi az 1992 és 1997 között megjelent első három album legmarkánsabb dalait.

A „The Book of Ogan” egy valódi Orden Ogan-kincsesláda: két DVD-n és két CD-n összegyűjtött csemegék tárháza! A doboz tartalma nem is tudná szemléletesebben bemutatni a zenekar esszenciáját, mint ahogy teszi.

A kiemelkedő négy dal kivételével a lemez többi száma nem töri meg elég hatékonyan a közhelyeket, a kompozíciós ötletek pedig most nem olyan erősek, mint a bemutatkozó stúdióalbumnál.

A „Concussion Protocol” a legendás Vicious Rumors újabb diadalmas húzása. A „Razorback Killers” (2011) mellett legalább egyenértékű, ha nem jobb új „post-Warball” stúdióalbum a zenekartól!

A Beyond Creation a második albummal bizonyítja, hogy nem egyetlen lemez dicsőségéből akar megélni. Az Earthborn Revolution megerősíti a zenekar stílusát, egyúttal újra megmutatja, hogy az extrém zenében nincsenek korlátok.

Hatásos és kiengesztelő évődés a kultikus dán metalosok, a Mercyful Fate alakjával és életművével, amely mögött a legendás gitárpáros, Michael Denner és Hank Shermann áll!

„Az albumnak egyetlen hibája van: legalább negyedórával hosszabb a kelleténél. Ettől függetlenül nem szabad elmenni amellett az örvendetes tény mellett, hogy a „Nosferatu” (szerénytelenül szólva) 27 év után újjászületett!”

Nem éppen szerény megállapítás, de a Helstar kiváló új albuma, a „Vampiro” kapcsán úgy tűnik, hogy huszonhét év koporsóban töltött hibernálás után a „Nosferatu” újjászületett!

A „Rapid Foray” végre az a igazi, klasszikus Running Wild-album, amelyre Kasparek kapitány és legénysége rajongói a kilencvenes évek vége óta várnak.

Ezen is Wolf az elődje, a „Classical” kifejezésmódját viszi tovább. Műfajilag lényegében egy új neoklasszikus metal albumról van szó, amely többek közt azt is megmutatja, honnan ered az Accept zenéje.

A mechanikus rezonanciától a mechanikus reneszánszig! Harminc éves a sacramentói hard rock ikonok bemutatkozó lemeze. Teljes egészében a koncertdokumentumon!

„A mechanikus rezonanciától a mechanikus reneszánszig!”

Az idei év egyik legjobb megjelenése a melodikus rock és az AOR műfajában: Rob Moratti ezzel az albummal érett módon szilárdítja meg kifejezőereje és művészi finomsága helyét a világ rocktérképén.

Sweet az előzetesekben nem hazudott: a szólókarrierje eddigi legkeményebben szóló lemeze készült el a stúdiójában. Azt viszont elhallgatta, hogy közben egy újabb mesterművet is a polcra tesz.

A „The Last Stand” tehát pontosan az az album, amilyenre a Sabaton rajongói vágytak. Újabb tucatnyi ügyesen becsomagolt, hipnotikusan fülbemászó refrén, amelyek szinte szétfeszülnek a bombasztikus hatástól!

A „The Theater Equation” elsősorban a régi motorosoknak szól, míg a hitelesebb „The Human Equation”-élményt, főleg azoknak, akik még csak ismerkednek az Ayreon legjobb alkotásaival, továbbra is az eredeti stúdióalbum nyújtja, a szinte…

A „New World Order”-nek 1982-ben, vagy még egy évvel korábban kellett volna megjelennie. Retrográd művészi meglepetés, de így is teljesen pozitív.

Az a minőség, amelyet a Judas Priest neve a 47 éves maratoni eposz során képvisel, természetesen most is megvan, de néhány dolgot, ami az évek múlásával, az öregedés következtében tapad a zenekar arcához és működéséhez, ezúttal egyszerűen…

Anderson és Stolt az „Invention of Knwoledge” című lemezzel olyan albumot készített, amely a várakozásoknak megfelelően leginkább azoknak fog tetszeni, akik a két zenekart szeretik, amellyel őket a leggyakrabban összekötik: a Yest és a The…

A „Pangea” újabb kiváló teljesítmény, amely maradéktalanul igazolja a Paradox nevével fémjelzett thrash metal örökséget. Steinhauer ezen az albumon is a bevált recepthez tartja magát, amely azonnal működik, és egy tapodtat sem tér el tőle.

„A »Pangea« című albummal a Paradox ugyan már nem tud meglepetést okozni, de határtalan öröm felismerni, hogy Steinhauer zenei víziójában továbbra is a metálmesterség saját, jellegzetes sajátosságainak bevált művészetéhez tartja magát:…

A „I Can Destroy” tehát egy olyan album, amely a rocktörténelem iránti minden rajongása mellett Gilbert szólókarrierjére nézve is visszatekintő jellegű. Rendkívül felszabadult, laza és nagyon jól hallgatható lemez!

"A „Theories of Flight” olyan album, amellyel a Fates Warning meglepetést okozott. Nem azért, mintha ne lettek volna képesek megalkotni, hanem mert ilyen művészi remekművet a színpadon töltött hosszú 34 év után igazán nem lehetett várni."

A „Theories of Flight” olyan album, amellyel a Fates Warning meglepetést okozott. Nem azért, mintha ne lett volna képes megalkotni, hanem mert ilyen művészi remekművet tényleg nem lehetett várni a színtéren való helytállás hosszú 34 éve…

A The Enid a „Dust” című lemezzel több mint tisztességes albumot hozott össze, de igazi eufóriát csak a leghűségesebb rajongókban fog kiváltani, hiszen alig akad rajta olyan pillanat, amely ambientes intenzitásban felérne a zenekar legjobb…

Reméljük, kitart a Burns/Wharton-páros, mert nemcsak hozza a szintet, hanem visszaadja azt a csúcsminőséget is, amellyel a Dare egykor már elkényeztetett minket, és amelyet a zsigereinkben mindig is elvárunk tőlük.

Poszt-apokaliptikus hangulatban tér vissza a nova goricai Hellcrawler második stúdióalbumával, a Wastelands című bemutatkozó lemez folytatásaként megjelenő Sandstorm Chronicles-szal.

A „Clean Your Clock” az utolsó koncertmanifesztum, amely Lemmy halála és a zenekar felbomlása után, posztumusz jelent meg.

A kifogástalan remekmű, a „Deadwing” sok szempontból Wilson kivételes zenei pályájának és a felejthetetlen Porcupine Tree-s életművének egyik csúcspontja volt.

Napalm Death az Apex Predator – Easy Meat albummal megerősíti azt a stílust, amelyet több mint tíz éve alapozott meg. A zenekar nem hoz semmi újat, inkább hű marad a saját stílusához, amely kaotikus, dühös és agresszív.

A DevilDriver a megújult felállást felvonultató Trust No One-nal igyekszik bebizonyítani, hogy még korántsem a levesbe valók. Az album nem emelkedik ki a mezőnyből, de elég jó ahhoz, hogy szerezzen néhány új rajongót, a régieket pedig…

A Proto-Kaw Livgren briljáns hangszerelői és zeneszerzői irányítása alatt a „Before Became After” című albummal olyan lemezt készített, amilyenre a Kansas-rajongók már a hetvenes évek vége óta vártak, egyúttal modern produkcióval be is…

A „The Well's on Fire” korántsem volt rossz lemez, hiszen sok mindenben közel került a klasszikus Procol Harum-albumokhoz. A progresszív rock öregjei olyan albumot akartak készíteni, amellyel hangzásban sikeresen átlépnek a 21. századba,…

Az „Always Never The Same” tökéletesen kivitelezett, de teljesen felesleges zenekari projekt volt, amely nem hozta el a Kansasnek a remélt újjászületést, pedig rengeteg energiát és munkát fektettek bele.

A Battlecross nem képvisel semmi kirívóan újat, de ha szereted a gyors, energikus és dallamos dolgokat, náluk otthon fogod érezni magad.

Levin eddig megjelent szólóalbumai többnyire igazi csemegét jelentenek mindenkinek, aki szereti a progresszívrockos és jazzrock-fúziós életművét. A lenyűgözően eklektikus „Pieces of the Sun” sem kivétel, és joggal tartozik Levin legnagyobb…

Röviden: a „Marko Skače” című album egy helyen kínál egy csokorravaló szórakozást és felszabadultságot, miközben végigkövethetjük Szlovénia fiatal jazzreménységeinek iskolázását.

A „Smoke & Mirrors” egy EP, amellyel a ShadowIcon áthidalja a két nagylemez közötti időszakot. Az általános vélemény pedig az, hogy ezt a feladatot kitűnően oldották meg.

A „Curse of the Hidden Mirror” ugyan tartalmazott némi minőségi ingadozást, összességében mégis lenyűgöző teljesítmény volt, amely bőséges hallgatói élvezetet nyújtott a Blue Öyster Cult régi rajongóinak többsége számára.

A „Somewhere to Elsewhere”, amely egészében véve igen tisztességes teljesítmény volt, és közel állt a hetvenes évek színvonalához, sokáig a Kansas utolsó stúdióalbumának számított, amíg ki nem derült, hogy a Kansas legújabb felállása,…

A „Stupid Dream” sok szempontból korszakos album volt, hiszen a Porcupine Tree új korszakának kezdetét jelentette: a szellősebb, keményebb és összetettebb hangzással, kerek, jól felépített dalokkal és dallamosabb hangszereléssel a korábbi…

A „The Scissors” című harmadik album tehát (a várakozásoknak megfelelően) megőrzi a két stúdióelőd zenei víziós szellemiségét. Nem nehéz megállapítani, hogy a trió az új lemezen mondanivalója terén már nem fejlődik tovább.

Az „Electric Punishment” pontosan az, amit Thorpe akart: egy kicsit más, de még mindig igazi Vicious Rumors album.

A Haiku Garden sötét, „kesernyésen édes”, pszichoid hangulatú atmoszférikus hangzásvilágot épít, amelyet az a shoegaze-revival hajt, amelyet sok évvel ezelőtt olyan zenekarok alapoztak meg, főként a The Jesus And Mary Chain és a My Bloody…

A „Live You To Death 2 – American Punishment” kiváló tanulmányi darab mindazoknak, akik még nem ismerik a zenekart, és vonzódnak az amerikai „speed/thrash” metal régi iskolájához.

Négy év után sikerült visszatérnie a Gojirának egy új, más arcát mutató albummal, amely alaposan megdolgoztatta a rajongókat. A Magma érzelmessége és álmodozó hangulata egyeseknek szálka lehet a szemében, ugyanakkor sokszínű lemezről van…

A Symphony X a „Twilight in Olympus” albummal alkotta meg egyik kulcsfontosságú művét, és ezzel megérdemelten szerzett nagyobb ismertséget a progresszív metal azon rajongói körében, akik nem esküdtek kizárólag a Dream Theaterre.

A „Who We Are” egy újabb remek stúdiólemez, amely méltó követője a nehezen überelhető „Stereo Messiah”-nak, a Vega pedig az új albummal is az klasszikus brit iskola szellemében fogant AOR-revitalizmus egyik fő „zászlóvivője” marad.

Bár már öt hónap eltelt az album hivatalos megjelenése óta, érdemes bemutatni, mert rendkívül színvonalas munkáról van szó, amely az idei kiadványok élvonalába tartozik a melodikus rock modern vonulatában.

Nagyvonalúan, nagyjából lemérve úgy fest a Radio Mondo története, mintha a Nula Kelvina keresztezték volna a Čedahuči zenekarával.

Kiadó: Frontiers Music Srl. Megjelenés dátuma: 2016. 01. 22. Producer: Eric Martensson Az album hossza: 44.01 Stílus: Melodic Rock / Hard Rock Bár az album hivatalos megjelenése óta már öt hónap eltelt, érdemes szót ejteni róla, mert…

A 16 népdal tájképét a Petzapet a saját zenei testére szabta! Az eredetik elmés átdolgozásaiban, egy öt hangból álló zenei test vízióját átható, szikrázóan kutatói tűz fényében.

Bájos etno dallamvilág, amelybe ide-oda becsúszik egy-egy jazzes hang; valahonnan ismerősen cseng, mégis izgalmas marad, hiszen a „tAman” végig olyan előadói hévvel szólal meg, amely hatékonyan kivívta magának a saját, felismerhető…

A „Zaženi nov dan” kellemes album, amely „halkan”, tolakodás nélkül és teljesen keresetlenül, mindenféle nagyzolás nélkül szólítja meg a hallgatót. Párhuzamot lehet vonni a szlovén rock közelmúltjának régi vágású formációival, például a…

A „The Tokyo Tapes” Hackett egyik legjobb koncertalbuma: álomszetlistával és csillagparádés felállással büszkélkedik, amely fenomenális progrock szupergruppá állhatott volna össze, ha hosszabb ideig együtt marad.

Az „Amandolat” ott folytatja a zenei víziót, ahol a „Medinteran” története véget ért, pontosabban ahol a „Medinteran” „nyitott véget” hagyott. Egy kivételes zenei kollektíva fantasztikus érzékével eljátszva.

Kiadó: CelinkaMegjelenés éve: 2016Producer: Dejan RadičevićAz album hossza: 26.22 percMűfaj: Rock / Blues Az El Kachon szorgalmas, vállalkozó kedvű banda. Alig ült el a por a második stúdióalbumuk, a „Permanently Lubricated Nuts”…

Az angolról szlovénra váltás teljes mértékben sikerült. A zenekar az új albummal is megőrizte egyéni pecsétjét és felismerhető zenei karakterét. A művészi érés tehát folytatódik.

Ha a stúdióbemutatkozás ilyen lelkesedésről árulkodik, a Stray Traintől a jövőben még sok érdekes, retró hangzású, rúgós hard'n'heavy blues rock virágzást remélhetünk.

Egy album, amellyel nem szabad sietni, amely magától hív, mégis te vezeted. Te vagy a pilótája.

Az „isla De Muerta” megerősíti az új Ten hangzásvilágát, fenntartja és tovább erősíti az elődje, az „Albion” hangulatát.

A „The Devils Strikes Again” egy olyan album, amitől a rajongók egy része joggal „tartott”, de Peavy túl rutinos és túl agyafúrt ahhoz, hogy az album rendezése előtt ne tett volna meg minden fontos lépést azért, hogy véletlenül se verje be…

A „Maida Vale” manapság meglehetősen ritkaságszámba megy, hiszen a homályos Band of Joy Records gondozásában jelent meg, de az igazi rajongó némi fáradsággal így is ráakad erre a ritka, ám annál érdekesebb dokumentumra.

„A három zenész rendkívüli, szinte intuitív összhangban bontja ki az anyagot, ahogy összeforrnak ebben az egységes és egyedülálló zenei képeskönyvben.”

A First Fragment olyan albumot hozott létre, amelyben megvan a potenciál, hogy a műfaj kultikus klasszikusává váljon. A Dasein mindenképp meghallgatásra érdemes lemez, és komoly várományosa az év legjobb debütáló albumának.

Neoklasszikus elemek, hagyományos népzenei dallamvilág és ötletes improvizációs betétek egyvelege: egyedi, magától sarjadt zenei keverék a brácsa, a cselló és a gitár párbeszédében.

A „Present Thoughts” egy kellemesen lendületes utazás a jazz hagyományos zenei irányvonalain, amelyeket a Jakára épülő kvartett sikeresen áttölt az új idők modern jazzes zenei világába.

Jorn Lande a pályafutásának egy nélkülözhető állomásán a zenekarával néhány kellemes órányi pihenést és szórakozást engedett meg magának a stúdióban, és eldalolt néhány számot, amelyek az évek során megragadtak a fülében.

A legendák visszatérnek egy remek új stúdióalbummal!

A „Spiral of Fear” az együttes eddigi legérettebb és legjobban megkomponált, sőt szinte tökéletes albuma. Egyszerűen azért, mert nagyon hosszú idő alatt született. Csak most puhább hangokra fogtok táncolni.

A „Protocol III.” ugyanis egyenrangú zenei történet a „Protocol II.” albummal, néhány olyan pillanattal, amely – ahogy az várható volt – különleges karizmát lehel az új lemezbe.

A kísérletező kedvű angol folklórkutatók a „Folklore” című albummal újabb remekművet alkottak, amely talán minden idők legjobb Big Big Train-lemeze.

„A »Titancraft« a fülnek valamivel barátságosabb lemez az elődeinél. Még »vidám« is, sőt, a Freedom Call is eszünkbe jut róla: fényes és pozitívan duzzadó. Kitart a bevált sablonok mellett.”

Egy elszántan, a hosszú évek óta hűséges rajongóknak tetsző recept szerint összerakott album, az Iron Savior azonban látott már – sőt élt is át – nagyobb alkotói ihletettségű időket. Korrekt, de semmi különös.

Ha a Killswitch Engage a Disarm the Descenttel visszatért, az Incarnate-tel nemcsak megerősítette csúcsformáját, hanem egy lépéssel előrébb is lépett.

A „XI” a régi örökség legjavát gyűjti össze, és hatásosan önti bele a mai Metal Church lényegébe. A hagyomány él. Retrós és erőteljes, a visszatérő Mike Howe-val a felállásban.