Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Serious Black
Kiadó: AFM Records
Megjelenés: 2016
Játékidő: 36:06
Értékelés: 3.5/5
A Serious Black nem Harry Potter-paródia. Egy új melodikus metal, vagy mondjuk nyugodtan power metal formációról van szó, amely a tavalyi évben nagyon sikeresen elindult. A zenekar alapítói között még Roland Grapow (Masterplan, ex-Helloween) és Tomen Stauch (ex-Blind Guardian) neve is felbukkan, ők azonban később más okokból lemondtak az állandó tagságról.
A Serious Black 2015. január 16-án jelentette meg „As Daylight Breaks” című bemutatkozó stúdióalbumát a régóta működő német AFM Records gondozásában. A lemez nagyon jó fogadtatásra talált, a zenekar pedig előzenekarként két európai turnéra is elindulhatott. Először 2015 telén melegítették a közönséget a svéd power metal úttörők, a HammerFall előtt, ugyanazon év novemberében pedig a Gamma Ray előtt, a hamburgi power metal veteránok előtt, akiket az európai metal atyja, Kai Hansen vezet.
Mindkét koncertkörút láthatóan nagyon jól sikerült, ez pedig a zenekarnak az első headliner turnéhoz is megnyitotta az utat, amelyen elsősorban az új stúdióalbumot, a „Mirrorworld”-öt népszerűsítik majd. Róla szól a következő néhány sor.
A „Mirrorworld” nyolc új dalt kínál (plusz egy instrumentális intrót), amelyek az elődlemez melodikus bűvöletének bombasztját és pompáját próbálják megidézni. A srácoknak ez az új albummal is nagyrészt nagyon jól sikerül, a zenei víziójukat is hűen megvalósítják. Az intró után két hiperlüktető zúzdával csap le a Serious Black: As Long As I Am Alive és Castor Skies. Két igazán kiváló dal, amely azonnal a Masterplan, a Helloween (a jobb napjaikból) és a Gamma Ray jut eszünkbe. Urban Breed, a remek svéd énekes, aki a Serious Blackhez való csatlakozás előtt a Bloodboundban énekelt, a nyitó As Long As I Am Alive-ban érezhetően Ronnie James Dio hatása alatt áll. Ez az album további részén már nem érezhető. A szám remekül működik nyitódalként és hangulatépítő katalizátorként! A hangulat csúcspontja a refrénben van. Egy hajszálnyival még dallamosabban ragadós az utána következő Castor Skies, amelyben az elmúlt néhány év egyik legsikerültebb power metal refrénje hallható. Joggal idézi meg a power metal aranykorát a kilencvenes évek második feléből, illetve az új évezred első éveiből.
Ezután az album lecsillapodik. Az ütős nyitányt két közepes tempójú szám követi, a Heartbroken Soul, majd a Dying Hearts. Mindkettőben a Serious Black a hangulatépítésre fekteti a fő hangsúlyt, de látszik, hogy a gyorsabb ritmusok állnak jobban nekik. Urban Breed is átáll: közepes hangfekvésben, sőt mélyebb régiókban énekel. Míg a Heartbroken Soul többnyire unalmas, a Dying Hearts-ban a Serious Black hasonló atmoszférikus hatást próbál elérni, mint a Masterplan Enlightern Me című száma, de jóval kisebb hozadékkal. Mindenesetre tisztességes refrén, de nem hagy különösebb nyomot. A You’re Not Alone visszahozza a gyorsabb tempókat. A közhelyes riffet és a sablonos dalszerkezetet sikeresen élénkítik Dominik Sebastian és Bob Katsionis megvadult gitárszólói. A másolás ellenére a power metal-fanatikusok mindennel elégedettek lesznek.
A középső, unalmasabb részt a címadó dal „harapja át” hatékonyan, ahol a Serious Black sikeresen megteremti a sötét atmoszférát, és pompás hangulatot visz a dalba. Itt a kiváló Urban Breed énektudása hatékonyan használja ki a széles hangterjedelmet és a magasan dallamos megközelítés tekintélyt parancsoló erejét. A dal önmagában az album egyik csúcsa. Közepes tempójú, fényűző pomp-himnusz. Sajnos ezután az albumot kissé „megfojtja” a patetikus State of My Despair, újabb adag közhellyel. Szerencsére a záró The Unborn Never Die újra magasabbra emeli a lemezt: atmoszférájában sok tekintetben a címadó dal energiáját idézi, és a kívánt energikusan ütős, sötéten pompás szinten zárja az albumot. Mohón dallamos, pompázatosan ragadós! Elegendő, de nem tökéletes mértékben.
Bár a „Mirrorworld” nagyrészt megőrizte a dalszerzés és a komponálás magas színvonalát, érezhető, hogy túl hamar követte a bemutatkozó stúdióalbumot, amely tele van pompás himnikussággal, és ezért meggyőzőbb is. A lemez kiemelkedő négy dalát leszámítva a többi szám nem töri meg elég hatékonyan a közhelyeket, a kompozíciós ötletek pedig most nem olyan erősek, mint a bemutatkozó stúdióalbumnál. Mindegy. Egészen szép és minőségi, erősen dallamos, ragadós power metal album.
Serious Black – Castor Skies (hivatalos videó):
Felállás
Urban Breed – ének
Bob Katsionis – gitár
Dominik Sebastian – gitár
Jan Vacik – billentyűs hangszerek
Mario Lochert – basszusgitár
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZ:
Alex Holzwarth – dob
Produkció
Serious Black
Számlista
1. Breaking the Surface (01:52)
2. As Long as I’m Alive (04:01 )
3. Castor Skies (04:23)
4. Heartbroken Soul (03:45)
5. Dying Hearts (05:02)
6. You’re Not Alone (03:41)
7. Mirrorworld (05:01)
8. State of My Despair (04:27)
9. The Unborn Never Die (03:52)
