Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Sweet, Michael
Kiadó: Rat Pak Records
Megjelenés: 2016
Játékidő: 46:40
Értékelés: 5/5
Michael Sweet nem az a fajta pasas, aki ismeri a pihenés szót. A Stryperral, az anyazenekarával tavaly év végén újabb kiváló stúdióalbumot adott ki „Fallen” (2015) címmel, ugyanabban az évben pedig egy nem kevésbé remek, George Lynch-csel (Dokken, Lynch Mob) közös, afféle „kombinált” lemezzel is előrukkolt: ez az „Only to Rise” (2015). Az „I’m Not Your Suicide” (2014) óta eltelt két év rettenetesen gyorsan elrepült, és most megérkezett Sweet újabb szólóalbuma, amely összesen a hetedik, a címe pedig „One Sided War”.
Sweet az előzetesekben nem hazudott: a szólókarrierje eddigi legkeményebben szóló lemeze készült el a stúdiójában. Ha azt nézzük, hogy a Stryper utolsó két albuma a zenekar addigi munkásságához képest valóban metalosan, szinte vámpírosan megfiatalodva szól, nem is meglepő, hogy Sweetnek jólesik ezt a hangzást a saját szólólemezeire is átvinni.
Őszintén szólva: az album jó néhány dala gond nélkül befért volna a Stryper két legutóbbi stúdiólemezére is. Sweet eredetileg azt találta ki, hogy ezt a szólóalbumot a gitárjátékának rendeli alá, vagyis jobban előtérbe helyezi a gitáros oldalát. Az énekesi feladatok mellett persze. Csakhogy Sweet, aki kiváló énekes és nagyon jó gitáros is egyben, összefutott két gitárossal, akik gyökeresen megváltoztatták az album anyagának születését. Az egyik Joel Hoekstra (Whitesnake, Trans Siberian Orchestra, ex-Night Ranger), a másik Ethan Brosh, a hihetetlen gitárvarázsló, aki a saját stúdióalbumain korábban többek közt George Lynch-csel, Mike Manginivel (Dream Theater), Greg Howe-val, Yngwie J. Malmsteennel és Jack E. Lee-vel (Red Dragon Cartel, ex-Ozzy Osbourne), Carmine Appice-szal (Vanila Fudge, Cactus) és Vinnie Appice-szal (Black Sabbath) dolgozott együtt.
Röviden: a „One Sided War” nem tréfadolog. Különösen odacsapósan szól az album első fele, ahol Sweet a csapatával a klasszikus metal vizein evez (főleg a Bizarre, a Can’t Take This Life, a One Sided War, a Golden Age, az I Am, illetve a második félben a Comfort Zone), míg a Radio, a One Way Up, az Only You és a You Make Me Wanna olyan karaktert kapott, amely közel áll a hard rock tipikus ismertetőjegyeihez. Mindezek fölött Sweet kiművelt érzéke uralkodik az ultramelodikus, kapaszkodó dallamok iránt. A kemény hangzású produkció, valamint az ütőerő, a hihetetlen dallamosság és a ragadós melodikusság (főleg a kiváló refrének) miatt ezúttal teljesen jogos a párhuzam a Stryper utóbbi lemezeivel.
Hoekstra és Brosh a dalok között kiváló kontrasztot teremt a gitárszólókban. Nem fogják vissza magukat, és hozzák mindazt a nagyszerűséget, amiért a rock’n’roll világában megbecsülik és keresik őket. Hoekstra és Sweet még abból az időből ismerik egymást, amikor a Night Ranger a kultikus AOR-hősök, a Boston előzenekaraként turnézott Észak-Amerikában. A Bostonnál akkoriban az énekesi posztot nem más töltötte be, mint maga Michael Sweet. A sors tehát úgy akarta, hogy a két muzsikus tehetsége és zenei víziója végre találkozzon, és egy közös stúdióalbumban egyesüljön!
Michael Sweet továbbra is ura a tetteinek. Mindenben. A „One SIded War” kiváló teljesítmény, és a szerzői, illetve produceri csiszoltság azt bizonyítja, hogy Sweet az utóbbi évek során egy óriási, kreatív ihletettségű hullámot lovagol, amely egy cseppet sem csillapodik. Munkamániásként Sweet ötletek és energia terén láthatóan nem meríti ki magát, sőt minden történetből még erősebben kerül ki, a művészi kifejezésben pedig még meggyőzőbb. Érettség, tudás, tapasztalat. Bölcsesség. A dalszerzés finomságát, amelyet Sweet a markából szór, különösen kiemeli az új, gyönyörű balladája, a Who Am I, amely az album sokféle hangulati kollázsának palettájára tesz fel egy i-re a pontot. Azt, hogy Michael Sweet énekesként ezen a lemezen is teljes pompájában ragyog, és a Stryper nyolcvanas évekbeli életművéhez képest egy szemernyit sem vesztett az énekhangja erejéből, külön hangsúlyozni sem kell.
A „One Sided War” tehát kivételes album, amely a klasszikus iskola heavy metaljának és a hard rocknak az aranymetszésén lovagol, kiváló zenei színvonalon. Sweet zenei víziójának ez a hihetetlenül tömör és kidolgozott fókusza egyszerűen lenyűgöző, és reméljük, hogy a fickó a kísérőzenekarával vagy egy új Stryper-turné keretében minél előbb (újra) feltűnik a régi kontinens színpadain is. A „One Sided War” olyan lemez, amely testhezálló mindazoknak, akik szeretik Sweet szólókarrierjét és a Stryper munkásságát. Egy újabb kiváló stúdióalbum tehát!
Michael Sweet – Bizzare (uradni video):
Michael Sweet – Radio (uradni video):
Felállás
Michael Sweet – ének, gitár, vokál
Joel Hoekstra – gitár
Ethan Brosh – gitár
John O’Boyle – basszusgitár
Will Hunt – dob
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZNŐ:
Moriah Formica – ének a 12. dalban
Produkció
Michael Sweet
Dallista
- Bizarre
- One Sided War
- Can’t Take This Life
- Radio
- Golden Age
- Only You
- I Am
- Who Am I
- You Make Me Wanna
- Comfort Zone
- One Way Up
- Can’t Take This Life (bónuszdal)
