Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Gilbert, Paul
Kiadó: Ear Music Records
Megjelenés: 2016. 05. 27.
Játékidő: 54:35
Értékelés: 4/5
Paul Gilbert idén a maga összesen 14. önálló stúdióalbumával tér vissza. A „Stone Pushing Uphill Man” (2014) című lemez után, amelyen olyan előadók stúdiófelvételeit dolgozta fel, akiket a rock’n’rollvilágban különösen kedvel (többek közt Loverboy, The Beatles, Elton John, Aerosmith, James Brown,…), a kitáros rock „vígjátékának”, vagyis a gitáros „bohóckodásnak” a mestere – azaz a Naprendszer egyik legkülönlegesebb, leginkább egyedi, legügyesebb és technikailag legcsiszoltabb gitárosa – a „Vibrato” világába tér vissza. Maga mellé ismét összeszedte a közreműködő zenei mesterek csapatát, akik „zenekari” formátumban működnek. Így működik a „I Can Destroy” album is. Ismét teljes egészében „együttesként”. Thomas Lang, Tony Spinner és Kevin Chown régi ismerősei Gilbertnek, és nemcsak stúdióban, hanem koncerteken is hűséges munkatársai. Bevált nevek tehát, akikben Paul 100%-ig megbízik, nagyon-nagyon jól ismeri őket, és az „I Can Destroy” albumot népszerűsítő új koncertturné kísérőzenekarába is biztosan újra bevonja őket.
A „I Can Destroy” nemcsak oda tér vissza a művészi érés azon pontjára, amelyet az elődje, a „Vibrato” hallgatása közben hagy a hallgatóban, hanem mondanivalóját tekintve a műfaji rétegzettség még szélesebb spektrumát öleli fel, amellyel ezúttal Paul Gilbert dolgozik. Valahányszor Gilbert eltávolodott a heavy metal világától, kifejezésmódja közelebb vitte ahhoz, ami az anyazenekarát, a Mr. Big zenéjét is jellemzi. Vagyis a hard rockhoz, amely kacérkodik a bluesszal, de a dallamos rockkal és a poppal is. Ilyen hard rockos élénkséggel nyit az album, amelyet az Everybody Use Your Goddamn Turn Signal című, nagyon éles eszű szám indít. Ez a lemez legösszetettebben felépített pontja, jó pár hangnemi és ritmikai váltással, miközben a rutinos Gilbert egy pillanatra sem veszíti el a fonalat, és megőrzi a számok kompaktságát és kiváló hallgathatóságát.
Azon túl, hogy az album számainak középső hangszeres részeit Gilbert mester ismét tökéletesen finomra hangolt, szólókalandokkal (és lélegzetelállító gitárorgiákkal) fűszerezte, a számok szerkezete végig nagyon jól hallgatható. Az énekeken Gilbert, Spinner és Freddie Nelson osztozik. A köztük lévő kontrasztok kifejezőek, és ez nagyon jót tesz a hangulatok változatosságának, valamint az album rendkívül dinamikus dramaturgiájának. Gilbert arról sem feledkezett meg, hogy a vezető vokálokat többszólamú énekharmóniákkal (dallamos refrénekkel) egészítse ki. Ezúttal sem maradhat el a nyálas hangulat, ahogy ez a Love We Had című, édeskés balladai instrumentálisra is igaz, amely a Mr. Big jól ismert slágerének, a To Be With You-nak a nyálasságát idézi. Ha már itt tartunk: Gilbert az albumra olyan számot is felvett, amely az említett Mr. Big-szám allegóriájaként értelmezhető, csak éppen I’m Not the One (Who Wants to be With You) a címe. Ha az ember részletesebben vizsgálni kezdi a szám szerkezetét, arra a következtetésre jut, hogy az a Mr. Big Addicted to Rush című számának formájára épül.
A Knocking On A Locked Door című „csípős” és nagyon szórakoztató rock’n’roll arcpirítás még Gilbert Aligator’s Farm-korszakát is megidézi, a One Woman To Many-ben pedig a fickó ügyesen birkózik meg a funk pop és a laza hard rock elemeivel a hetvenes évek fertőző hallgatható hangulatában, a központi szerepet Kevin Chown basszusmenete viszi. Nem sokban különbözik ettől a hetvenes évek hard rockjából merített ihlet a Woman Stop című számban sem, amelyben a southern rock is megcsap. A hasonló pillanatok közül az album záró részében a kiváló, „a hetvenes évek által ihletett” Adventure and Trouble kínál különösen bravúros hard rockos ráadást, amely a csapat hosszabb, kifutó hangszeres jammelésével zárul. A címadó dal szerencsés keresztezése a klasszikus heavy metal elemeinek (a versszak előtti vezérmotívum) és a dallamos hard rocknak (refrén). A laza hetvenes évekbeli rock’n’roll poppal ismerkedik a Gonna Make You Love Me is, amelynek a versszak nyitófrázisát ihletetten megtámogatja egy kis Tina Turner-es Nutbush City Limits-retorika, ahogy a Make It (If We Try) is felszed egy csomó kedves popmotívumot a régi rock’n’roll időkből, és a hetvenes évek végén, a nyolcvanasok küszöbén szép rádiós slágert hozhatott volna Gilbertnek.
Elég sok ihletet merít Gilbert az új albumon a hetvenes évek nagy zenekarainak (Queen, Lynyrd Skynyrd) és még régebbiek (The Beatles) alakjából és munkásságából, az utat ehhez pedig a „Stone Pushing Uphill Man” albummal egyengette, amelyen mellékesen felújította azoknak az előadóknak a úttörő rockkomponálási kiindulópontjait, akik lábra állították a rock’n’rollt.
A „I Can Destroy” tehát egy olyan album, amely a rocktörténelem iránti minden rajongása mellett Gilbert szólókarrierjére nézve is visszatekintő jellegű. Gyönyörű felismerés az is, hogy Gilbert az alkotói érettség korában a zenei hallgathatóságot és a csapat egészének hatását helyezi az első helyre (a zenekar egészének hatása fontosabb az egyén hatásánál). A puszta gitáros hangszerjáték elemét ezúttal minimumra szorította, a kísérletező csodabogárkodásét szintén. Mindkettőben bizonyított már Gilbert a múltban, és ezt nem kell újra hangsúlyoznia új stúdiótermékein. Az „I Can Destroy” tehát gyönyörű album, amely felszabadult, laza, végig éles eszű (a pajkosság ugyanis végig Paul Gilbert másik neve), ügyesen merít a rock’n’roll kincsestárából, ugyanakkor nem hanyagolja el Gilbert egyedi bravúros tudását sem a hathúros bibliájának és elméletének magabiztos uralásában.
Felállás
Paul Gilbert – gitár, ének
Freddie Nelson – gitár, ének
Tony Spinner – gitár, ének
Kevin Chown – basszusgitár
Thomas Lang – dob
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZ:
Emi Gilbert – billentyűs hangszerek a 12. számon
Produkció
Paul Gilbert
Számlista
1. Everybody Use Your Goddamn Turn Signal
2. I Can Destroy
3. Knocking On a Locked Door
4. One Woman Too Many
5. Woman Stop
6. Gonna Make You Love Me
7. I Am Not the One (Who Wants To Be With You)
8. Blues Just Saving My Life
9. Make It (If We Try)
10. Love We Had
11. I Will Be Remembered
12. Adventure and Trouble
