Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés dátuma: 2016. 08. 26.
Produkció: Tesla
Az album hossza: 59.24 perc
Műfaj: Hard Rock
Harmincöt kemény év telt el azóta, hogy elkezdett formálódni minden idők legfurcsább nevű hard rock zenekara (a City Kid-éveket is beleszámolva). A Tesláról van szó, a sacramentói hard rock legendákról, akik épp most nagy turnén vannak, hol másutt, mint (megint csak) az Egyesült Államokban, barátaik, a Def Leppard (és a REO Speedwagon) társaságában. 2016 a Tesla számára még valami másért is különleges. Harminc éve jelent meg ugyanis a stúdiódebütálásuk, amely a váltakozó áramot feltaláló Nikola Tesla egyik híres kísérletéről kapta a nevét. Ez a „Mechanical Resonance” album, amelyet ma a rock’n’roll egész korszakának egyik legjobb bemutatkozó lemezeként tartanak számon.
A zenekar, amely pályafutása során mostanáig több mint 25 millió példányt adott el albumaiból, a „Mechanical Resonance” harmincadik születésnapjának megünneplésére úgy döntött, hogy a teljes lemezt eljátssza a színpadon, tetőtől talpig. Elejétől a végéig. Igaz, nem az albumról ismert sorrendben: a Tesla ehhez a koncertfellépéshez összekeverte a dalokat, hogy a lemezből jobban kihozzák a koncertatmoszféra hatását. Így a koncertet nem az Ez Come Ez Go nyitja, hanem a viharos Rock Me To the Top, amely kiváló bemelegítő katalizátornak bizonyul. Azonnal a forráspontig hajtja a hangulatot. Ebben a magas koncertfeszültségben, vagyis intenzitásban tartja a Tesla a közönséget az utolsó kilőtt hangig és ütemig, amikor a koncertfelvételt a „Mechanical Resonance” két nagy slágere zárja: a Lil’ Suzie és természetesen a Modern Day Cowboy. Másfajta megközelítést nem is lehetett várni.
A Tesla edzett zenészek, hatalmas koncertkilométerekkel a hátuk mögött. Az anyag előadására ezen a felvételen sem lehet egy rossz szavunk. Az album előadói szempontból rendkívül koherensen hat, és azzal az energiafeszültséggel, amelyet a Tesla ma kifejt, még mindig extrém tömör. A hangépítők közti kötelék – beleértve a figyelem középpontjában álló, összetéveszthetetlen, védjegyszerű hangú, egyedülálló frontember, Jeff Keith énekét – olyan, mintha áthatolhatatlan gránitból szőtték volna. Az Ez Come Ez Go előtt Jeff köszönti a közönséget, és ebből a köszöntésből könnyű kiolvasni, hogy a koncert kellős közepén, Salt Lake Cityben (Utah szövetségi állam) járunk. A ritmusszekció extrém odaadással ás, megteremtve a koncerthangzás alapjait, miközben Hannon és Rude gitárja folyamatos, érzéki összhangban él együtt, és hihetetlen kiegészítésekkel masszív hangzásképet épít. A két gitár kifejezetten zsíros rockhangzást húz.
Bár a válogatósabbak talán a Tesla teljes, kétórás műsorát szerették volna látni az új koncertfelvételen, érdemes kiemelni, hogy szebb koncert-setlistet aligha kívánhatnánk magunknak, hacsak a Tesla (utópikus módon) ezen az albumon túl nem játszaná el teljes egészében az utódját, a „The Great Radio Controversy”-t is. A zenekar számára az a döntés, hogy eljátsszák a bemutatkozó album dalait, amelyek évek óta nem szerepeltek a Tesla rendes koncertrepertoárjában, afféle különleges kihívás. Hogy tulajdonképpen újra átéljék az ártatlanság és a nagy remények éveit, egyben kipróbálják, hogyan működnek ugyanezek a dalok harminc év után is a koncertszínpadokon. A rozsda semmiképp sem tapad meg egy ilyen hibátlanul megkomponált albumon, és felesleges azon töprengeni, hogy a „Mechanical Resonance” ma már a hard rock időtlen, örökzöld klasszikusai közé tartozik, amelynek ott kell díszelegnie minden olyan háztartás gyűjteményében, amely ad a jó rock’n’rollra.
A hangkép keverésében kissé zavaró, hogy Keith énekének hangerejét szándékosan igazítgatták, aminek következtében időnként túlságosan előreugrik a hangzásban. Először a Gettin’ Better című dalnál találkozunk ilyesmivel, aztán a Before My Eyes-nál is.
Hogy a felvétel vásárlás szempontjából még vonzóbb legyen, a Tesla ráhúzott egy vadonatúj dalt is Save That Goodness címmel, amelyet teljes egészében a Def Leppard gitárosa, Phil Collen írt a Teslának. Collen a dal producere is. Egész tisztességes szám, de semmi különös, hiszen a Tesla ennél sokkal jobbat is tud! A húzás irdatlan szórakozást hoz minden résztvevőnek, főleg Collennek, aki a dal klipjében is feltűnik. Legjobban a Tesla legutóbbi albumára, a „Simplicity”-re illene, de igazából inkább egyikre sem. Southern rockos, countrys beütése van, ami jól megy a zenekar amúgy is művészieskedő pózához.
Szóval. A „Mechanical Resonance Live” rendkívül szép koncertfelvétel, amellyel a Tesla bizonyítja, hogy érett korszakában is megőrizte kivételes koncertélességét és előadói fókuszát. Keith énekének az évek során kialakult megkopása is ezúttal egyáltalán nem üti ki a szemet; a férfi mintaszerűen veszi az összes akadályt, amit a stúdiódebüt állít elé. Emellett gyönyörű felismerés, milyen kiválóan működnek az album egyes számai. Különösen a drámai Before My Eyes-ra vagy a We’re No Good Together-re gondolok. Egyik sem tipikus hard rock tarolós szám. Talán éppen ezért, mert a „Mechanical Resonance” két figyelmen kívül hagyott gyöngyszeméről van szó.
A mechanikus rezonanciától a mechanikus reneszánszig!
szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 8.5 / 10
Dallista:
01. Rock Me to the Top
02. Ez Come Ez Go
03. Gettin’ Better
04. Comin’ Atcha Live
05. Changes
06. Before My Eyes
07. 2 Late 4 Love
08. We’re No Good Together
09. Love Me
10. Cover Queen
11. Lil’ Suzie
12. Modern Day Cowboy
13. Save That Goodness (bónuszdal)
Felállás:
Jeff Keith – ének
Frank Hannon – gitár, vokál, zongora, basszusgitár
Dave Rude – gitár, vokál, basszusgitár
Brian Wheat – basszusgitár, vokál, zongora
Troy Luccketta – dob, ütőhangszerek
