Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Phillips, Simon
Kiadó: Phantom Recordings
Megjelenés: 2015
Játékidő: 40:43
Értékelés: 4.5/5
Vannak albumok, amelyek csak akkor jutnak el a szerkesztőségbe, amikor egy-egy előadó megérkezik a szlovén koncertszínpadokra. Így történt a Protocol-sztori harmadik folytatásával is. Mögötte a világhírű dobosok egyik legismertebbje, Simon Phillips áll, aki Protocol nevű zenekarával 2016-ban már harmadszor lépett fel Szlovéniában, legutóbb Mariborban, ahol bemutatta az új, „Protocol III.” című lemezt – most erről lesz szó.
A tavaly megjelent album stílusát tekintve elődjének, a 2013 februárjában kiadott „Protocol II.”-nek a folytatása. Phillips a társaságával néhány régi motívumot és ötletet kotort elő az archívumból az új lemezhez, a felvételen hallható szerzemények egy része viszont teljesen új. A „vázlatok” egyszerűen ott vártak az archívumban a megvalósításra. Weingarttal (billentyűk), Timmonsszal (gitár) és Tibbsszel (basszusgitár) pedig kivételes zenészeket kapott maga mellé Phillips, akik nemcsak hihetetlen virtuózok, hanem ügyes alkotótársak is a kompozíciók felépítésében. Phillips a másik három zenész segítségével így megtalálta a hiányzó darabkákat, és mindegyiket óvatosan a helyére illesztette az új zenei történet mozaikjában.
A nyitó Narmada tulajdonképpen a rock és a jazz összeütközése a világzenével. Ez az a szám is, amely a motívumai miatt – nemcsak a dallamosság, hanem a használt alapritmusok (tabla) miatt is – a Totóra emlékeztet, ahol Phillips csaknem húsz évet töltött. Tökéletes instrumentális darab, mint az egész lemez; ha énekkel egészülne ki, olyan számmá nőne, amilyet a Toto is simán játszhatna. Az, hogy a jazz-rock fúzió mestereihez fordul ihletért – akik a hetvenes években a mércét felállították: Herbie Hancock, Jeff Beck, Billy Cobham és végül, de nem utolsósorban a nagy Miles Davis „elektromos” korszakában (Undercover című szám) –, az új albumon már meg sem lep. A „Protocol III.” ugyanis egyenrangú zenei történet a „Protocol II.”-vel, néhány olyan pillanattal, amely – ahogy az várható volt – különleges karizmát lehel az új lemezbe. Ilyen például az Outlaw, amely állítólag abban az időszakban született, amikor Phillips és Timmons egy hard rock zenekar elindításának kereteit akarta megteremteni, de a dolog végül füstbe ment. Az ötlet várt, az eredmény pedig kiváló instrumentális darab, amelyet egy előtérbe helyezett gitárriff határoz meg, és – a korábbi Protocol-albumokhoz képest szokatlanul – blues-hatások díszítik (Andy Timmons játékának hatása). Az olyan szám, mint a Circle Seven, Joe Zawinul munkáit idézi, itt különösen képszerűen bontakozik ki Weingart az elektromos zongorán.
Felesleges kiemelni mind az öt zenész kivételes tapasztalatát, és azt, hogy a fiúk a pár éves együttműködés és közös fellépések alatt fantasztikusan összeszoktak. Tollpehelykönnyű játék járja át az albumot, a számokat többnyire egy nekifutásra vették fel, csak kevés utólagos stúdiószépítéssel és javítással. Néhányat közülük tulajdonképpen valóban egy menetben rögzítettek erre a lemezre, a koncertfellépések mintájára. Egyszóval: Simon Phillips csapatának soha nem fogy el a vezérfonala. A lemez hallgatása hasonló élmény, mint a „Protocol II” esetében. Minden briliánsan működik. Eleven, szerves, természetes. Egy elveszett jazz-rock fúziós album, tele szellemesen lucid motívumokkal, amelyek csökkenetlen szellemességgel csapnak át új motívumba és új ritmusba,… A poliritmikus szerkezetek itt otthon vannak. Phillips megint ámulatba ejt finomságával és változatosságával, no meg hirtelen robbanékonyságával, amely vegytiszta „groove”-ba olvad össze a rendkívül muzikális és hihetetlenül precíz Ernst Tibbs basszusgitárjával.
Ez tehát egy olyan album, amely kirántja a talajt minden jazz-rock csemegéző és gurmand lába alól. Az improvizációs túlzás mellett, amelyet megtestesít, hihetetlen zenei hozzáférhetőséget is nyújt. Kiváló zenei konglomerátumról van szó, amely elmélyíti a Protocol zenekar lényegét, és azt, hogyan működik Simon Phillips egy ilyen zenei környezetben. Korlátok nélküli környezetben, ahol az összeegyeztethetetlen találkozik a zenében. Rendkívül szimpatikus egy olyan férfitól, aki még a kilencvenes években is szorgalmasan tartotta magát a smooth jazz kiindulópontjaihoz.
Simon Phillips & Protocol – Catalyst:
Felállás
Simon Phillips – dob
Andy Timmons – gitár
Steve Weingart – billentyűs hangszerek
Ernest Tibbs – basszusgitár
VENDÉGZENÉSZ:
Satnam Singh Rangotra – tabla az 1. számban
Produkció
Simon Phillips
Számlista
1. Narmada
2. Imaginary Ways
3. Outlaw
4. Catalyst
5. Amrita
6. Circle Seven
7. You Can’t But You Can
8. Undercover
